Ha egy hangya ugyanúgy képes játszani a "gyerekével", mint mi , akkor ?

Ez pontosan így van.

Viszont ha jobban belegondolsz, az emberiség ezt önmagával is képes megcsinálni. Ezalatt azt értem, hogy ha egy embercsoportnak útban van egy másik, akkor azt valamilyen módszerrel eltávolítja. Értelemszerűen mindkét embercsoportban megvannak azok a motívumok, amiket a hangyák esetén sugalltál.

A hangya nem értelmes.

Minden cselekedete előre be van huzalozva az agyában.

Ezzel együtt ő is élőlény, és ok nélkül nem szabad pusztítani.

Amúgy erősen kamuszagot érzek.

A hangya alapból nem dobál semmit. Mindent vinni szokott.

Másrészt a "kölke" az lárva. Az meg nem csinál semmit, leginkább csak enni tud.

Amelyik már hangya formájú, az felnőtt.

Azt nem tartom kizártnak, hogy mondjuk genetikai bevésett program alapján a hangyák is néha megmozgatják a lárvákat, úgymond egészségügyi torna jelleggel.

De nagyon nagy hiba minden apró hasonlóság alapján azonnal emberi párhuzamokat vonni.

Attól még, hogy mi is az állatvilág egy faja vagyunk, nem kel, hogy minden tevékenységünknek, viselkedési formánknak legyen egyértelmű párhuzamossága más faj tevékenységével a látvány-hasonlóságon kívül, főleg nem egy ilyen, evolúciós szempontból nagyon távoli fajjal.

A polip sem játszik a kicsinyeivel, még csak nem is neveli őket, pedig magasan intelligensebb a hangyáknál.

Ha találsz nekem hangyákat, akik a bolyban színtiszta művészi kreativitásból freskókat festenek, arra már felemelem a szemöldököm, de ez a jelen látszólagos párhuzam alaptalan.

Hát azért a hangyának nincs olyan fejlett agya, hogy emberhez hasonló nevelést vagy játékot végezzen. Ez inkább az emlősökre meg a madarakra jellemző. Legalábbis a játék az utóddal, vagy az életben maradáshoz nélkülözhetetlen dolgok megtanítása valóban megfigyelhető náluk: Pl.: az anya állat megmutatja hogyan kell repülni, a fiatal utód pedig leutánozza azt. Ezzel megtanulva azt, amit az anyjának is meg kellett, amikor kicsi volt.

A hangyáknál ez nem lehet ilyen bonyolult. Elvégre az agyuk akkora mint egy homokszem. A kicsiket bizonyára nem azért dobálják mert játszanak velük. Itt valami sokkal primitívebb folyamat történik. A hangyák persze nagyon különleges társadalmakban élnek, annak ellenére hogy agyuk sokkal egyszerűbb mint egy emlősé. A termeszek pl. önszellőző "hegy-városokat" építenek, amikben gombát termesztenek fenntartható élelem gyanánt. Az építészetük tehát bizonyos értemben még fejlettebb is, mint az emberé.

De azért helyén kell kezelni ezeket a dogokat: A hangyák társadalma valóban zavarbeejtően fejlettnek tűnik bizonyos értelemben. Éppen ezért tanulmányozni kell őket és meg kell értenünk miért képesek ilyen (emberre is jellemző) dolgokat tenni. Minél jobban megértjük, annál pontosabb képet kapunk az állati intelligencia mibenlétéről és annak furcsaságairól.

> miközben lehet, hogy egy sokkal értelmesebb társadalmat irtunk ki, mint gondolnánk.

Oh, ennél sokkal-sokkal értelmesebb állatokat is simán megölünk. (Egy háborúban akár még az embertársainkat is.) Ez nem az adott állat értelmességén múlik, hanem azon, hogy milyen kárunk vagy hasznunk származik az adott állat – vagy élőlény, vagy nem élő dolog – elpusztításából. Aztán ezt írják felül etikai megfontolások, amiben már lehet egy érv az adott állat értelmi színvonala.

Azért egészen más megítélése van egy eléggé intelligens szarvas lelövésének, amiből származhat olyan hasznunk, hogy van mit enni, és elkerülünk vele olyan kárt, mint a szarvasok túlszaporodása, és az általuk okozott károk. Meg egészen más megítélése van egy csigának a minden ok nélküli, pusztán szórakozás kedvéért való eltaposásának, amiből sem haszna nincs senkinek, sem nem akadályoz meg bármilyen kárt. Hiába sokkal értelmesebb a szarvas, mint a csiga, mégis a csiga eltaposásának van negatívabb megítélése.

Illetve egészen más a megítélése, ha valaki a hangyákat a konyhájában fújja le hangyairtóval, azért, hogy ne okozzanak kárt a kajában, falakban, bútorokban, meg egészen más a megítélése, ha valaki kimegy egy mezőre, ahol különösebb tennivalója nincs, és szórakozásból keres hangyabolyokat, és bármiféle racionális érv nélkül puszta szórakozásból fúj le a hangyákat rovarirtóval.

> Ha egyszer egy sokszorta fejlettebb idegen civilizáció is ugyanígy lefúj bennünket, nem szólhatunk egy szót sem.

Ha nem éljük túl, akkor tényleg nem szólhatunk. De nem azért, mert nincs rá jogunk, hanem mert nincs rá lehetőségünk. A halottak nem beszélnek. De ahogy az állatokkal szemben is, úgy itt is a dolog megítélése azon múlik, hogy milyen előnyök és hátrányok mentén történik ez. Egy idegen civilizációnál pont ezek az előnyök és hátrányok sántítanak, ami miatt nem racionális feltételezni, hogy egy idegen civilizáció ki akarna irtani minket. Persze aztán lehet, hogy az adott civilizációnak az is elég érv, hogy szadista, és nekik nincs erkölcsi problémájuk ezzel. (De ezt feltételezni meg megint nem túl racionális, egy ilyen belső drive-okkal rendelkező fajról nehéz elképzelni, hogy nem irtják ki önmagukat, mielőtt olyan technológiai szintre jutnának, hogy más civilizációkkal érintkezhessenek.)

De amúgy szólhatunk. A hangyának is teljesen joga van menekülni, elbújni, vagy megtámadni az ellenséget. Ugyanígy nekünk is jogunk van egy idegen civilizációt megpróbálni meggátolni, hogy lefújanak minket „Homo sapiens irtóval”. Az más kérdés, hogy van-e rá esélyünk hogy ez sikerül, vagy sem.

~ ~ ~

> Szóval láttam nemrég egy műsort, ahol a hangya ugyanúgy feldobálja a kölyköt a levegőbe, mint, ahogy mi tesszük a csecsemővel.

Egyébként ez nem az értelem jele. Sőt az ember is inkább ösztönből, meg szokásokat látva játszik úgy egy kisgyerekkel, hogy feldobálja a levegőbe, és nem abból a racionális megfontolásból, hogy így stimulálja a gyermek egyensúlyérzékelő szerveit, fejlesztve a gyerek egyensúlyérzékét. Nálunk sem értelmes, inkább ösztönös cselekedet ez. (Hogy mennyire káros, vagy hasznos, illetve mennyi idősen, milyen mértéknél káros vagy hasznos, azt most ne firtassuk.)

A pici (az embergyerek) élvezi, ha dobálják, csak vigyázni kell közben a fejére, mert azt még nem tudja jól megtartani. Normálisan úgy megy a dolog, hogy a feje feléd néz, nagyjából helyben marad, és inkább a lábát dobod fel magasra. Így veszi a legkevésbé igénybe a nyakát, és tényleg nagyon jól fejleszti is közben.

Ja, és olyan valaki dobálja, aki könnyedén el is tudja kapni utána! Vagy el se engedje közben.

Amúgy lehet lógatni (rövid ideig) a lábánál vagy a derekánál fogva, azt is szereti, az is ehhez hasonló dolog.

#9:

Aztán egyszercsak rád pakolják a reggelijüket.

:D

Az a pár pillanatnyi nulla, majd 1+ G elég a gyomruknak.

Szóval kaja után nem ajánlott játék.