Letezhet planck-hossznal rovidebb hullamhosszu elektromagneses sugarzas?

Kedves 2*Sü !

Nagyon tetszik a hozzászólásod.

Egyszer szívesen beszélgetnék veled a fizikáról.

Ötös és nyolcas voltam :)

"A fizika tehát valóban felhasználja a matematikát, mint eszközt. De azt a matematikát, ami a megfigyelések, mérések alapján jól írja le a fizikai világot."

Ezért írtam, hogy a matekja adott, a fizika meg megmondja, hogy milyen határok közt, mire való.

Ergo: nem a rel. elmélet képletei a hülyék, ha valaki nekiáll hülyeségeket behelyettesítgetni.

Az előtte lévő "fizikus-cáfolásra" +1.

Értékelem a diplomáciádat, hogy nem tértél ki az ő, rel. elméletnél jobb képleteire. :D

A Planck mértékegységrendszer tudtommal egy mértékegységrendszer. Tehát nem fizika határokat jelöl. "csak" Megkönnyíti a számolást. Ahogy minden mértékegységrendszer...

A félreértés talán abból adódik, hogy az ember ha valamit nem tud már megfigyelni, akkor arról hajlamos azt gondolni hogy nem is létezik. Az alapkutatás a megfigyelőképességeink határait feszegeti. Tehát teljesen természetes, ha valamiről kiderül, hogy ennél jobban (jelenleg) fizika képtelenség még pontosabb képet kapni a valóságról. Ez történik a Planck egységek esetén is.

(Egy nem fizikus)

"A Planck mértékegységrendszer tudtommal egy mértékegységrendszer."

Nem tudom, nekem ez is sántít, bár közelebb áll a valósághoz, mint a Planck-mennyiségeket kvantált egységeknek nevezni.

Én inkább bizonyos mértékek értelmezési határainak vagy kiemelt fontosságú értékeinek nevezném. Mint a "nevezetes szögek".

> A Planck mértékegységrendszer tudtommal egy mértékegységrendszer. Tehát nem fizika határokat jelöl. "csak" Megkönnyíti a számolást.

Igen. Viszont annyi köze van a témához, hogy az egyik konstans, amit alapul vesz a Planck-egységrendszer, az a Planck-állandó, aminek viszont szerepe van pl. a határozatlansági relációban. Ilyen módon valóban a Planck-hossz és a Planck-idő az, aminél kisebb távolságot, illetve időtartamot elméleti szinten is képtelenség megkülönböztetni, még ideális, 100%-os pontosságú műszerekkel is.

De kvázi minden ezzel foglalkozó írás kiemeli, hogy ettől még a Planck-hossz és a Planck-idő nem kvantuma a térnek, illetve időnek, semmi nem ad okot ilyen jellegű interpretációra.

#15! Úgy tudom végső soron ez is csak egy mértékegységrendszer, mint az SI. Csak itt az egységeket nem önkényesen kiválasztott objektumok adjak.

Az SI-ben pl. a méter az a távolság, amit a fény vákuumban megtesz a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt. Ez nyilvánvalóan önkényes, mivel a fény csak egy elektromágneses sugárzás a sok közül.

A Planck egységek viszont a szabad tér tulajdonságain alapulnak. Ez a legkevésbé önkényes mértékegységrendszer. Ezt érdemes használni, ha bonyolult fizikai egyenleteket akarunk felírni. És nem az ember léptékű SI mértékegységrendszert, ami még tovább bonyolítaná a dolgot. A planck mértékegységrendszerben kifejezett összes fizikai állandó értéke: 1 . Így sokkal egyszerűbbé és átláthatóbbá válik a számolás.

Nem tudom van e értelme ennél többet belelátni ebbe. Úgy tudom maga Planck is praktikus okokból akarta bevezetni. És nem valami nagy természettudományos felfedezésként próbálta tálalta.

,,Ilyen módon valóban a Planck-hossz és a Planck-idő az, aminél kisebb távolságot, illetve időtartamot elméleti szinten is képtelenség megkülönböztetni, még ideális, 100%-os pontosságú műszerekkel is."

Erre gondoltam, amikor írtam hogy félreértés történhetett az 1. válaszoló részéről. Szerinte ezek fizikálisan is a legkisebb egységek. Pedig csak képtelenség ezeknél kisebb egységeket mérni.

"Ez a legkevésbé önkényes mértékegységrendszer. Ezt érdemes használni, ha bonyolult fizikai egyenleteket akarunk felírni."

Továbbra is ellenérzésem van ezzel kapcsolatban.

Nem látok olyan irányultságot a fizikában, hogy bárhol a Planck-"egység" x-szeresét használnák, kezdenék használni mért mennyiségekre. Márpedig akkor mértékegység, ha annak felszorzásával adsz meg mennyiséget.

De nincs is értelme.

Alkalmas lehetne "etalonnak", a már meglévő mértékegységek újradefiniálására, ha ténylegesen alkalmas mérési visszaellenőrzésre.

Hát jelen esetben erre is jobb a mostani, hidrogén-hullámhosszos megadás.

Egy mennyiség fundamentálissága nem feltétlenül jelenti, hogy praktikus hozzá igazítani a mértékegység-rendszert.

Az elég gyenge ok, hogy csak egész számú szorzataira volna szükség.

> Az SI-ben pl. a méter az a távolság, amit a fény vákuumban megtesz a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt. Ez nyilvánvalóan önkényes, mivel a fény csak egy elektromágneses sugárzás a sok közül

Az elektromágneses hullámok hullámhossztól – ha úgy tetszik frekvenciától – függetlenül fénysebességgel terjednek vákuumban. Az SI mértékegység nem ebből a szempontból önkényes. A méter az, ami önkényes. Az egy az ember méretéhez képest sem nem túl nagy, sem nem túl kicsi méret, viszont az eredeti definícióját a Föld délkörének hossza adja, ami a mi bolygónk esetlegessége, nem egy univerzális valami. A másodperc is önkényes, mert az is a Föld forgásának periódusidejéből származik, ami megint földi esetelegesség, és nem univerzális természetű.

Ugye a mértékegységek esetlegessége miatt egy csomó képetben mindenféle konstansok jelennek meg. A gravitációs erő nagysága ugye arányos a két tömeggel, meg fordítottan arányos a távolság négyzetével. De hogy az erőt megkapd, kell egy állandó, ami egyezteti a mértékeket.

F ~ m₁ * m₂ / r²

F = G * m₁ * m₂ / r²

A G az, ami a rosszul megválasztott mértékegységrendszer miatt kell. Planck ötlete pont az volt, hogy vegyünk pár ilyen alapvető konstanst, és konstruáljunk egy olyan mértékegységrendszert, amiben ezek a konstansok 1-nek adódnak, így megszabadulunk tőlük. Amiket alapul vett, az a gravitációs állandó, a fénysebesség, a Dirac-állandó, a Coulomb-állandó és a Boltzmann-állandó.

De hogy a Planck-egységek önmagukban mennyire nem kvantumai az adott tulajdonságnak, azt jól jellemzi, hogy a Planck-tömeg pl. néhány mikrogramm, aminél simán mérünk kisebb tömegeket. A Planck-hőmérséklet meg 10³² K nagyságrendű, márpedig ha jól látom kicsit hidegebb van ma ennél.

Az külön történet, hogy a Heisenberg-féle határozatlansági relációban lendület és pozíció szórásának a szorzata az nagyobb, mint a Dirac-állandó fele, és mivel a Planck-hossz többek között a Dirac-állandóból is lett meghatározva, méghozzá pont úgy, hogy a pozició mérésének elvi pontatlansága – 100%-ig pontos műszerekkel is – az pont a Planck-hosszt adja ki. (Vagy kb. akkorát, most nincs kedvem számolgatni vele jobban.) Így aztán mégis köze lett a Planck-hossznak a legkisebb még mérhető hosszhoz, más összefüggéseken keresztül meg a Planck-időnek a legkisebb még mérhető, értelmezhető időtartamnak.