Mi történne, ha benne ragadok az időben?

"Nem tudom a kérdező mire gondol, de valahogy nem akar stimmelni."

Nem, nem stimmel. A kérdezőnek van tömege és nem világít.

Miért kell mindent túlerőltetni?

Simán az volt a lényege annak, mait írtam, hogy a kérdező pontosan úgy akar "állni" az időben, mint egy foton.

Nem kell nekem sem fizikai levezetés hozzá, hogy a kérdező nem foton és nem tudja megtenni azt, amit a foton.

Csak azt akarja.

Értem?

"Értem?"

"Miért kell mindent túlerőltetni?"

Értettem már az elején. Nem erőltettem túl, de egyrészt azt írtad : "A fotonok pontosan abban az állapotban vannak, amire a kérdező gondol."

Másrészt meg ez amit most írtál : "Simán az volt a lényege annak, mait írtam, hogy a kérdező pontosan úgy akar "állni" az időben, mint egy foton."

Triviális hogy ez a kettő mondat nem ugyanazt jelenti. Viszont még ez utóbbi mondatot se mondanám, meg aztán olyan teljesen logikusan következtetve viszont teljesen téves irányba viheti az embert mint itt az egyik hozzászólót, aki azt hitte hogy térben mozog és időben áll a foton. Az én olvasatom szerint ilyesmit is próbált körülírni a kérdező, de foton nem ilyen mit az illető aki azt hitte. Azt is tudom, hogy az emberbe benne van az a kényszerérzet és szubjektív belső modell kép (evolúciós okok és a 10 éves korunkig begyűjtött tapasztalatok együtteseként), hogy mikor és hol van mint fizikailag létező objektum mindenképpen bele akarjuk erőltetni, hogy kell lennie neki. Fotonhoz nem rendelhetsz vonatkoztatási rendszert, azaz a foton számára nincs olyan ,hogy hol és mikor, nem azt mondtam, hogy időben a zérus pont és minden térkoordinátákban a zérus érték a hozzárendelés mindig minden foton számára. Az egy dolog,hogy úgy képzelted el mint egy időben álló valami. Elképzelni nem igazán lehet, nem így van behuzalozva az agyunk, de tudomásul lehet venni. Meg ilyen "kollektív érzékszervet" lehet fejleszteni hozzá amit matematikának hívunk, ami leírja sokkal pontosabban mint ahogy elképzelni eltudnánk és különböző foton detektorokat tudunk építeni mintegy kitoldva érzékszerveinket. Olyan mintha egy vaknak született embernek mondanád nyáron, hogy de gyönyörű látvány ez a zöld erdő tele fákkal ahol a messzeségbe fehér csúcsú hegyek tündökölnek a verő fényes felhőtlen kék ég alatt. Ezt is tudomásul tudja venni, de hogy miről beszélsz nem egészen érti.

(Egyébként meg amit eddig láttam egyetemi jegyzeteket, a többségükben hullámokként tárgyalják többnyire és nem fotonokként. Az is érdekes hogy a valószínűségi sűrűsége hogy van a téridőben, időben állónak igen félrevezető lehet nevezni.)

Még csak nem is a kérdezőt "vezettem félre" a hasonlattal, arra reagáltam, hogy a kérdező kívánsága mi lenne idő telése szempontjából.

És ezen egyetlen ponton azonos a kívánsága azzal, amit egy foton "átél": nem telik számára az idő. Ennyi.

Nincs értelme mélyebb fizikai tartalomról vitázni, beszélni sem, hiszen mind tudjuk, hogy a kívánság irreális.

Oké, így már nem félreérthető.

Egyébként nem kizárólag a fotonokra igaz ez, de ezek a legismertebbek. Nem annyira közismert, de ilyenek még például a gluonok is melyek a kvarkok közötti erős kölcsönhatást közvetítő részecskéi.

És ha létezik graviton, az is ilyen.

Plusz szerintem sok virtuális részecskére igaz lehet.

De a kérdező szerintem egyik csoportba sem passzol. :)