Amíg nem volt elektromosság, azt gondolták, hogy gőzgépekkel, hidraulikusan fog működni az időgép?

Miért? Láttál már elektromossággal működő időgépet?

Ugyanigy működhet gőzgéppel, hidraulikával meg akármivel..

Minden új felfedezésnél lehet arra gondolni, hogy meg fog oldani régebben ismert problémákat.

Például az aranycsinálás. 𝐌𝐞𝐠𝐨𝐥𝐝𝐯𝐚.

Vagy az időgép... ja, ez még nem jött össze.

Nem baj, majd talán a húrelmélet. Vagy a fekete lyukak.

"Régen sokan gondolták azt, hogy mágnesesség és elektromosság alapján fog működni. Újonnan meg kvantumfizikai technikákkal."

Igen. Mert amit nem tudunk az ismert technikákkal megoldani, azt oda helyezzük feltételesen, amit még nem ismerünk eléggé ahhoz, hogy kizárná a megoldhatóságot.

Ez ugyanolyan játék, mint a természetfeletti keresése.

Régen ezek helyét betippeltük a magas hegyekbe, vulkánok mélyére, mennyországot égbe, poklot föld alá, aztán ahogy a régi tippelt területeket megismertük, a természetfelettit is kijjebb toltuk, oda, ahol még talán lehet.

Annak idején írószakkörön használtuk azt a bevett kifejezést, hogy "technoblabla".

Az technoblabla az a rész a sci-fi könyvekben/filmekben, amikor előugrik a zilálthajú tudós, és elmondja, hogy az adott technológia hogyan működik. Például a Jurassic parkban amikor elmondják, hogy hát borostyánba ragadt szúnyogból vett DNS-t klónoztak, az egy tipikus technoblabla.

Namost a technoblablának alapveően két fajtája van. Az egyik a teljesen mindentől elrugaszkodott, amikor az egész úgy ostobaság, ahogy van. Tulajdonképpen ilyenkor az író azt mondja, hogy "térugrás azért van, mert azt akarom hogy legyen", de ezt nyilván nem mondhatja, úgyhogy a dolog valahogy úgy hangzik: "a 2150-es években felfedeztek egy új elemet, a xinidrut, amely lehetővé teszi a térhajtóművek építését". Pontosan ez történik például a Vasemberben.

A másik fajta technoblabla szeretne a kor szintjén meggyőzően hangzani. Olyan szavakat használ, amik az adott kor technológiáját tükrüzik. Amikor talán a 70-es években kiderült, hogy a telomer-rövdülés szerepet játszik az öregedésben, akkor a magukra valamit is adó sci-fi dilmekben az örök élet elixírjét úgy magyarázták, hogy gátolja a telomer-rövidülést. Jules Verne ismert volt arról, hogy a technoblablái a kor színvolnalának megfelelő dolgok voltak.

Az olvasók általában szeretik, ha a mi világunban játszódó fikcióhoz tartozik valami "magyarázat", mert fura módon, az olvasók szeretik az "akár igaz is lehetne" érzést a nyilvánvaló fikciók esetén is, mert az megmozgatja a fantáziájukat. Nézd meg például, hogy hány kérdés van a gyakorin azzal kapcsolatban, hogy tényleg lehet-e dínót klónozni borostyánból. A legjobb írók úgy vezetik át az olvasót a reálisból a fikcióba, mintha az volna a mindennapi. Viszont minél bénább a magyarázat, annál kevésbe érzik az emberek a magukénak a történetet.

Vagyis nem azért "működik" az időgép gőzzel a gőzkorszakban, elektromossággal az elektromos korszakban és szubatomi izékkel a szubatomi korszakban, mert az írók ebben hittek, hanem azért, mert az írók mindig az adott korban elérhető csúcstechnológiába csomagolták a technoblablát, hogy az olvasók befogadják azt.