Miért ekkora gond Európában a műanyaghulladék feldolgozás?

#11, Mindenre tudok ellenpéldát is mondani.

Csak gondolkodni kéne.

A gyógyszereknek azért is lehet ekkora csomagolása, hogy a nagypapa is megtalálja és ki tudja nyomni az ujjával. Napokra leosztva ez biztonságosabb mint a tégely.

Az ásványvíz meg bár sok helyen indokolatlan lehet, viszont sok helyen tényleg ihatatlan a csapvíz. Pl nálunk pesti bérházban: Néha barna lé folyik a csapból, az öreg csöveken. Az íze borzasztó, olyan mintha klóros vasat innál.

Családi házunkban meg szerintem valahol valami ragasztó vagy műanyag oldódik bele, mert kifejezetten ragasztóíze volt hónapokig.

Megiszom a capvizet is, de csak teában. Néha 1-1 üveg ásványvíz belefér. Persze ideálisabb lenne egy víztisztító.

Egyébként nem a műanyagon fog borulni a civilizáció. Ez csak egy kis részhalmaza.

Ha 20-30 éven belül nem sikerül megállítani a felmelegedést és a jégsapkák olvadását, na meg a metánmezők kiengedését... akkor nem lesz mit becsomagolni. Ez sok nagyságrenddel nagyobb gáz.

Ezt nem követtem Wadmalac, hogy államosították az újrahasznosítást. Elvileg jó kezdő lépés lenne, mert a kisebb nyereséggel beérheti az állam, mondván az a kicsi is nyereség, és mégis el lett kezdve valahol. Nekem az lenne a kérdés benne, hogy ha valaki mégis akar privát céget a területen, az megteheti-e? Szóval, hogy kizárólagossá lett vajon téve az újrahasznosítás, vagy csak így írnak róla, mert a média aztán ír bármit bárhogyan. :) Összességében még ha nem is annyira hatékony az állami újrahasznosítás, akkor több a semminél és majdcsak alakul. Legalább valami lett csinálva (hű ez de otromba magyarul :D).

A termékárba ha valóban be van építve az újrahasznosítási költség és az valóban arra is fordítódik, akkor az valóban azt jelenti, hogy a vásárló letudta annak az árunak az újrahasznosítását. De persze csak annak a darab árunak, ettől még tehet egy-két dolgot a környezetvédelemért, mert vannak egyéb területei is, ami nem egy csomagolásban jelentkezik. Jellegzetes félreértés, idézném is, mert jó példa.

"neki a termékárba be van építve az elszállítás, az ő része ezzel le van tudva, nem érdekli, hogy mi történik utána vele, és neki ne mondják meg hogy ne vegyen plasztiktányért meg poharat."

Valójában utasító megmondásnak értelmezni a környezetvédelmi ösztönzéseket, az fatális félreértés. Ez egy társadalmi keretekben (is) zajló nyilvános párbeszéd, észrevételek és megoldási javaslatok. Utasítani senki nem utasít senkit egy javaslattal, egy segítő ötlettel. Valamint az illető közlésének tartalma, nem egymást kizáróak, mert a termékbe épített újrahasznosítási költség, nem old meg mindent, és ettől még lehet és érdemes kevesebb műanyagot venni. Csak azért is tartottam fontosnak erre kitérni, mert sokan értik félre ezt.

Egy hűtő és effélék csomagolása sajnos nem is olyan egyszerű kérdés, mert ezeknek kifejlesztettek direkt olyan csomagolási módokat, amik sérülésmentes szállítást és rakodást tesznek lehetővé. Ezért vannak úgy csomagolva ahogy. Teljesen újra kellene tervezni, de a hab-műanyagot valamire le kell cserélni, mert az védi a legjobban az ütődésektől. Ha karton lenne helyette az erdőirtással járna, tökéletes műanyag helyettesítő az meg még nincs. Ha szállítás közben sérül egy hűtő, az olyan drága, hogy egy szállító nem fogja vállalni a szállítást ugyanannyiért, ha az a gyenge csomagolás miatt keletkezik. És a nélkül lenne is sérülés. Ez is külön nehézség, hogy a kényes árukat mibe és hogyan csomagolják. Erre is a műanyag helyettesítő anyag lenne megoldás.

"Betiltják a nejlonzacskót, amikor a belepakolt árun tízszerannyi csomagolóanyag van."

Ez nem ellentmondás, hanem a lépések fokozatossága. Ha papírzacskóra tudják cserélni a nejlonzacskót egy áruházban, az egy jó lépés. Nem azt mondják vele, hogy ezzel mindent meg is tettek, ilyen senki sem állított. Egy kis hasznos lépés nem válik fölöslegessé attól, mert van még mit tenni az ügyben, nem is azért teszik meg az ilyen intézkedéseket. Gondolom érthető. Az idézetben az eleje valamiféle képzelt ellentmondásba van állítva, a mások felével, a lecserélt nejlonzacskó a termékcsomagolások túlzott méretével. Ezek külön területek és ha az egyiket meg tudják oldani, akkor megoldják és az jó. A termékek túlméretezett csomagolásai viszont jó észrevétel, de az a nehezebb, mert a cégek eladási trükknek vezették be. Remélhetőleg majd arra is sor kerül.

Amúgy #12nek igaza van, sok helyen a csomagolás ilyetén módja elkerülhetetlen, illetve problémásan váltható csak ki.

Ásványvíz:

A tartalom lehet, hogy NÉHA csalás, de nem jellemző. Ha egy ásványvíz ásványi anyag tartalmát dehidrációval kinyerik, porként szállítják a palackozóba, ahol ioncserélt vízzel visszakeverve palackozzák, az nem csalás, hanem reális és gazdaságos logisztika.

A mindenféle vákuumcsomagolt élelmiszer elterjedésének meg egy oka van: az élelmiszer-higiénia mai "túllihegése".

Érdemes megnézni az ÁNTSZ elvárásait. Amint élelmiszer levegővel, bármivel érintkezhet, majdnem orvosi műtő körülményei a működési feltételek.

Ha nem akarsz vagyonokat költeni pl. a hentesáru-pultra a boltodban, inkább csak vákuumcsomagolt terméket árulsz, mert ahhoz a tárolási hőmérsékleten kívül alig van elvárás.

Az elektronikai terméke esetén meg az online, házhoz vásárlások tették be igazán a kaput a csomagolás minimalizálása előtt.

Az eladó termékminőség-felelőssége az ajtódig tart, odáig minden sérülést ki kell védenie, ha nem akar vagyonokat bukni.

Márpedig a jelen kereskedelmi irány éppen az otthonról vásárlás, ez totál szemben áll a csomagolás-redukálással.

A lebomló csomagolás is félmegoldás. Sok helyen alkalmazhatatlan a várható tárolási idők hossza miatt, lebomlás közben emissziója is van.

Amúgy szerintem egy újrahasznosítható műanyag vákuumcsomagolás, ha vissza is forgatják, jobb megoldás, mint a műanyaggal bevont "kompozit" csomipapír, amibe a hentes húsárút tesz, műanyag-papír kombó révén sem papírként, se műanyagként nem visszaforgatható, csak égethető.

Oké, éljen a csomagolás zöld forradalma, de azt hiszem mindenki meglepődne, ha holnaptól újra Pesti Hírlapba csomizva kapná a húsz deka parizert.

Az az igazság, hogy nagy-nagy szándékok, célok vannak kitűzve, de a HOGYAN még totál homályos.

"Nekem az lenne a kérdés benne, hogy ha valaki mégis akar privát céget a területen, az megteheti-e?"

Persze, hiszen az "államosítás" itt nem szó szerint értendő, csupán "egy kézben tartás". Emlékeztet a dohányboltokkal csinált műsorra, ott is a végszolgáltatók privát vállalkozások.

Kérdés, hogy milyen úton-módon lehet ebbe bejutni magánvállalkozóként.

A hulladékgazdálkodást ellátó nonprofit zrt.-k nőtték ki magukat erre a területre.

Nem óhajtok ellenzékes korrupciós vinnyogásba kezdeni, mert az pont csak annyira megalapozott, mintha bárki más ülne ott fenn, de megkockáztatnám, hogy a kartellesedés kifejezés nem túl erős arra, ami történt.

Kérdező egy valamihez még írnék pár sort.

"Az ásványvizes átverés pedig mindent ver, mert beszopatták az emberekkel, hogy a csapvíz halálos..."

A "halálos" egy elég erős túlzás, az viszont igaz, hogy egy természetes ásványvíz általában egészségesebb, mint a nem ártalmas csapvíz. Akinek jó az ízérzékelése az érzi is a csapvízen, hogy milyen íze van. Más kérdés persze, hogy melyik blog hogyan tálalja az ásványvíz kérdést, de igazából nem arról van szó, hogy a halálos, vagy nagyon egészségtelen csapvíz helyett az ásványvíz a tökéletes egészség netovábbja.

A csapvizek országonkénti szabályok szerint vannak tisztítva, azt ellenőrzik, és legalábbis nem iszonyat mérgezőek. Ettől még például a budapesti csapvízen érezni az ízét, van abban azért még pár dolog, de iható is. Van akinek megfelel, van akinek nem, nincs ezzel semmi baj. És egy természetes ásványvíz mint természetes víz, nyilván egészségesebb is kell legyen úgy általában.

Az, hogy az ásványvíz az nagy üzlet, az semmit sem változtat a természetes és egészséges voltán, az külön gazdasági téma, hogy mennyibe kerül és mennyi rajta a nyereség. Ezzel az erővel a bio gyümölcsre is mondhatnánk, hogy nagy biznisz, de azzal együtt is egészségesebb mint a vegyi hatásoknak kitett.

Nálunk spec a csapvíz kb. fele a reciklált tisztított víz, fele meg karsztvíz. Ha én mondjuk Pesten csapvízbe kóstolok, kifordul a számból.

De ez nem jelent rossz ivóvíz-minőséget, világszinten meglehetősen jó helyezésünk van ebből a szempontból.

De ez nem minősíti le az ásványvizeinket.

Pár évvel ezelőtt volt egy EU-felmérés az ásványvizekről is, három magyar is került az első tíz helyezettbe, míg pl. a szétreklámozott Bonaqua az utolsók közé került, miután még koli-baktérium is volt benne.

Hulladékügyben speciel éppen az ásványvíz esete jól kezelhető, mert egyrészt a PET-palackok az egyik legjobban újrahasznosítható (a könnyű szelektív gyűjtés révén), de ha nagyon radikálisak akarunk lenni, akkor az üveghez és fém kupakhoz visszatérés sem katasztrofális váltás.

Nagyon bízok két kutatásban:

A gyorsan lebomló műanyag butaság, mert akkor kb alkalmatlan lehet tárolásra. Pont az a lényege a csomagolásnak, hogy tartós legyen.

Persze sok csomagolást ki lehetne váltani amúgy rövidtávú műanyagokkal, a kérdés hogy mennyire számít a kioldódás.

Mert az se jó ha a műanyag nem tartós és a környezetbe (vagy az élelmiszerbe) ereszti a vegyi anyagokat.

Ideális lenne a már említett génmódosított baktérium ami lebontja és ártalmatlanítja a műanyagokat a megfelelő környezetben. Pl szeméttelepen.

Illetve olyan műanyagok amik speciális vegyszerek, oldószerek hatására bomlanak el ártalmatlan/újrahasznosítható formába. Pl behordod egy temetőkútba, ráeresztesz x liter vegyületet és nagy hatásfokkal valamilyen üzemanyag, alkohol vagy használható anyag jön ki a végén.

Ekkor nem gond ha hosszú ideig tartós a csomagolás.

"Illetve olyan műanyagok amik speciális vegyszerek, oldószerek hatására bomlanak el ártalmatlan/újrahasznosítható formába. Pl behordod egy temetőkútba, ráeresztesz x liter vegyületet és nagy hatásfokkal valamilyen üzemanyag, alkohol vagy használható anyag jön ki a végén."

Ilyesmiről szól a pirolitikus hasznosítás, vegyszer helyett hővel.