Miért ekkora gond Európában a műanyaghulladék feldolgozás?

Miért jó alapanyag? Mire alapozod ezt?

Na meg ne felejtsük, a kici kínaiak mindent megcsinálnak 10-ed áron. Ha itthon fel kell húzni 200 üzemet, már mindjárt szopás van.

Semmiképp sem éri meg, mert veszteséges folyamat az újrahasznosítás. Így nézni kell mi az olcsóbb folyamat. Most úgy tűnik ha elégetnénk, vagy hegyekbe összehordanánk olcsóbban kijönne.

Ha megemelik a termékdíjat, lemaradnak az olcsóbb versenytársak mögött.

A használt műanyak gyakran szennyezett, és mellette már színezve van.

Az újrahasznosításnál ezek is problémák.

#2, Majd ha a politika úgy gondolja, hogy a környezet fontosabb, akkor megéri. Törvényi szabályozádokkal, állami beruházásokkal megoldják.

...de gondolj bele, hogy eddig a kínaiak elvitték a műanyagot, most lehet nincs infrastruktúra hozzá.

Az újrahasznosított műanyag feldolgozása egyáltalán nem triviális, és nagyon sok területre nem alkalmas a színezett/szennyezett műanyag.

Szerintem a semlegesítés pl műanyagevő baktériumokkal, és üzemanyag készítése értelmesebb ennél. Csak még sok kutatásra van szükség a témában.

...

Leírhatnád amúgy mi az a milliónyi dolog amire jó. Mert ilyen műanyagosba bekerül ezer féle műanyaghulladék, milliónyi vegyülettel, szóval pl élelmiszer, ital csomagolónak lehet nem alkalmas. Belekerül egy rakás rákkeltő anyag is.

Szerkezeti műanyagnak megint csak necces, mert ezer féle anyagminőségű komponens van benne, szóval tartóelemnek sem jó feltétlen.

Akkor mire jó a tiszta műanyaggal szemben?

Egyébként meg csak utána kéne olvasni:

"The reason these countries are restricting plastic imports is because of serious environmental and labour issues with the way the majority of plastics are recycled. For example, in Vietnam more than half of the plastic imported into the country is sold on to “craft villages”, where it is processed informally, mainly at a household scale.

Informal processing involves washing and melting the plastic, which uses a lot of water and energy and produces a lot of smoke. The untreated water is discharged to waterways and around 20% of the plastic is unusable so it is dumped and usually burnt, creating further litter and air quality problems. Burning plastic can produce harmful air pollutants such as dioxins, furans and polychlorinated biphenyls and the wash water contains a cocktail of chemical residues, in addition to detergents used for washing.

Working conditions at these informal processors are also hazardous, with burners operating at 260-400℃. Workers have little or no protective equipment. The discharge from a whole village of household processors concentrates the air and water pollution in the local area.

Before Vietnam’s ban on imports, craft villages such as Minh Khai, outside Hanoi, had more than 900 households recycling plastic scraps, processing 650 tonnes of plastics per day. Of this, 25-30% was discarded, and 7 million litres of wastewater from washing was discharged each day without proper treatment."

[link]

....

Most már remélem világos, hogy miért volt eddig jó az, ha más kiskertjébe sz.rtunk bele. Náluk nem számított, hogy lerohadt a fél ország a feldolgozásban. Majd most ehetjük meg a saját szemetünket.

Még a szelektív hulladékgyűjtőkbe is együtt megy bele PE, PET, PP, PS, PC stb.

Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi a szétválogatás nélküli újrahasznosítást, ugyebár ennyi műanyagszakértő Hamupipőkét alkalmazni meg q drága.

Marad az égetés és a pirolitikus újrahasznosítás.

A környezetbarát égetésre jelenleg rendelkezésre álló magyaroroszági kapacitás szerintem most is tele van, plusz az nem a legjobb út, hiszen a méreganyagokat ugyan nem engedi ki, de a CO2-t igen.

A pirolitikus hasznosítás meg eléggé gyerekcipőben jár, tényleg hiányzik egy komplett infrastruktúra erre a célra.

Amúgy a termékdíj már MOST is úgy meg van nyomva környezetvédelmi adóval, hogy gyártó legyen a talpán, aki profitreménnyel nekiáll.

Sajnos ez az adó töredékben forog csak vissza éppen a környezetvédelembe.

A hulladékkezelés ma globálisan sok milliárd dolláros üzletág, azért ez igaz, de sajnos nem terjed ki minden fajta hulladékra és eltérőek a nyereségességek is hulladék fajtánként. Az újrahasznosított alapanyag előállításban kisebb a nyereség (kivétel azt hiszem a fémek), és ez nem ösztönzi a befektetőket belépni a piacra. És itt jön ami az egyik legfontosabb nehézség, hogy a vállalkozások javarészt ugye magán vállalkozások, és a befektetőket meg nem lehet arra kötelezni, hogy belépjenek a hulladék újrahasznosítás üzletágba aminek kevesebb a nyeresége. Gondoljuk el valaki bemegy a hivatalba, hogy "Jónapot! Vállalkozást indítanék." és azt mondanák, hogy "Oké, akkor megmondjuk mit kell csinálnia.". Ilyen nincs. Az állam hozhat ugyan rendelkezéseket, de nem akármit, mert omlik a gazdaság, megfontoltnak is kell lenni. Nem lehet betiltani például csak úgy a műanyagot, mert nincs ami helyettesítené, ugyanolyan olcsón és széleskörűen felhasználhatóan.

Ráadásul rengeteg fejlesztési idő van eddig összesen a műanyagok előállítási módszereiben, és mennyi idő van az újrahasznosítási technológiákban. Ez a beletett időkülönbség látszik is a technológiák között. Jelenleg nem tudunk minden hulladék fajtát újra hasznosítani, vagy van olyan aminél egyáltalán nem éri meg, és még műanyagok is vannak ilyenek, szóval nem olyan ez, hogy csak beolvasztjuk és kész az alapanyag. Ennek technológiai korlátai is vannak.

A nyugati országokban van egy adott mennyiségű újrahasznosító vállalat, adott kapacitásokkal ami országonként változó és ez az ami kevés. Jelenleg nincs elegendő vállalat hozzá nyugaton. Ez lokálisan azt okozza, hogy a helyben képződött hulladék újrahasznosításához nincs elegendő kapacitás a nyugati országokban, se országonként, se a nyugati országok régióiban sem. Tehát adott egy gond, hogy a hulladék az képződik, mégpedig nagy iramban. Ezért keresni kellett olyat aki újra feldolgozza, és ezt Kína vállalta nagy kapacitással, ezért Kína volt a világ legnagyobb újra feldolgozója, néhány más ázsiai országgal együtt, de a legnagyobb felvásárló Kína volt. Szóval valahogy Kínára lett "tukmálva" a hulladék.

Ment is ez szépen egy ideig, Kína felvásárolta a hulladékot, globális mennyiségben. Csakhogy a minőséggel nem voltak elégedettek, mert mindenféle veszélyes anyagot is áthajóztak nekik, rájuk hárítva annak a kezelési költségeit is. Kína szóvá is tette a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO), hogy a Kínába behozott hulladékban nagy mennyiségű szennyezett és veszélyes hulladék keveredik a szilárd hulladékkal, amelyet nem lehet nyersanyagként felhasználni. Az egyébként engedékeny szabályoknak sem felelt meg a Kínába vitt hulladék, így kihoztak Kínában egy sokkal szigorúbb minőségi követelményt az átvételre. Ezt meg úgy tálalta a nyugati média, hogy Kína betiltotta a hulladék odaszállítását, pedig a tűrhetetlen minőségi követelmények megszegése miatt emelt az átvétel szabályain. Lehet oda vinni most is, de azt ami ténylegesen újra is hasznosítható. Nyilván. Miért vennék át azt a hulladékot, amivel senki sem tud mit kezdeni? A nyugat részben megpróbálta "hülyére" venni a keletet, mert rossz újrahasznosítható minőséget szállított, belepakoltak mindent, figyelmen kívül hagyva a megállapodásokat, amit Kína érthetően egy idő után nem tolerált.

Ráadásul közben Kína fejlődött és az ázsiai országok is, és iparukkal és fogyasztásukkal arányosan a belső hulladékuk is növekedett, és megvan a magjuk keleti régiós hulladéka is, és valamit azzal is kell kezdeniük. Valamint közben Kína is elkezdett odafigyelni a környezetvédelemre mert muszáj, és nem akar hasznosíthatatlan és veszélyes hulladékot kapni. Kínában kidolgozták Green Fence kampány nevű tervezetüket, és tiltanak sokféle hulladék behozatalt, de Kínán belül is szelektív hulladékozás van és más rendeletek.

A lényeg, hogy a hulladékot átvitték Kínába és keletre, de közben a nyugat nem fejlesztette ki megfelelően a saját hulladék újrafeldolgozó iparát a saját hulladékához arányosan. Ezért most gondban van a nyugat, mert gyakorlatilag nem lehet már azt csinálni, hogy bármit odahajóznak Kínába. Tehát nincs más, mint még gyorsabban fejleszteni a technológiákat, és addig is megy ezerrel a fejvakarás, hogy mit lehetne csinálni.

Minden politizálás nélkül, de nálunk még nehezebb a helyzet amiatt, hogy állam bácsi gyakorlatilag állami monopólium alá vonta az újrahasznosító ipart.

Ez nem is lenne rossz koncepció, abból a szempontból, hogy nem kell a nagy induló beruházásokhoz ezernyi privát céget támogatni, viszont csak akkor működik, ha az állam tényleg nagy összegeket tol bele.

Hát nálunk meg nem tol eleget.

Mint említettem, a környezetvédelmi termékdíj bevételéből csak egy kis rész forog vissza ide, a többi simán államkassza-bevétel és megy más lyukak betömésére.

Egyébként nyugateurópában is nagyon rendet kellene rakni a fejekben. Egyszer olvastam egy német fórumon, hogy valamelyik nagy pofával írta, hogy kit érdekel, mi történik a műanyaggal, neki a termékárba be van építve az elszállítás, az ő része ezzel le van tudva, nem érekli higy mi történik utána vele, és neki ne mondják meg hogy ne vegyen plasztiktányért meg poharat.

Egyébként itt kéne először rendet rakni. Szrrá büntetni a cégeket, akik pl kétszer akkora csomagba csomagolják a dolgokat hogy többnek nézzen ki.

Vagy pl vettünk hűtőt meg tűzhelyet. 2 szoba lett tele csomagolóanyaggal.