Mi van, ha a matematikánk nem jó többé?

Ne kövezzetek meg az okfejtésért és próbáljatok elvonatkoztatni a "józan ész" által sugallt prekoncepcióktól.

A fizikánk ma valahol el van akadva.

Vagy egy alapesetben remekül működő newtoni fizikánk. Magasabb léptékeknél térbe-időben ezt remekül korrigálja a rel. elmélet.

De a szubatomi világban már ez sem működik.

Erre van egy, egyre jobban működő de még mindig hiányos és sok ponton kérdéses kvantumfizikánk.

A rel. elmélet és a kvantumfizika nagyon eltérő megközelítéssel, mégis ugyanazt a jó eredményt adja MAJDNEM minden esetben.

De ott az a pont, ahol egymásba akadnak.

Gravitáció.

Szingularitás.

Hullámfüggvény viselkedése.

Várjuk, hogy sikerüljön létrehoznunk a mindenség elméletét, ami egyben remekül leír mindent, de pont ott, ahol ennek teljessé kéne válnia, ott kerül a fizikánk önellentmondásba.

Szóval baj van a fizikánkkal.

De biztos, hogy azzal van baj?

Mi van, ha a hiba sokkal mélyebben rejlik?

Matematika, geometria.

Volt egy remek euklideszi geometriánk, gyönyörűen lefedett mindent.

Aztán kiléptünk a bolygóközi térbe és beléptünk a szubatomi fizika területére és az euklideszi geometria elkezdett hülyeségeket mondani. Vagy legalábbis pontatlan lett.

Aztán rádöbbentünk, hogy az euklideszi geometria nem maga a világ szövete, akármilyen konzisztens, nem tökéletes modellje a világnak.

És jöttek a nem-euklideszi geometriák, Bolyai, Riemann és egyszercsak rájöttünk, hogy más, konzisztens geometriák is életképesek és JOBB modelljei lehetnek a világnak, vizsgálati területtől függően párhuzamosan is léteznek, más-más szempont alapján vagy ez, vagy az a legjobb világmodell.

És most jön a nagy kérdés.

Mi van, ha az algebránk is csak egy többé-kevésbé jó modell?

A konzisztenciája és a hétköznapi életnek megfeleltetése sem bizonyíték arra, hogy valódi törvényszerűsége a világnak.

Az alapvető algebrát felfedeztük, vagy csak feltaláltuk?

És erre alapoztuk a teljes fizikánkat is, nem is tudunk más algebrában gondolkodni.

Az alapaxiómái megkérdőjelezhetetlenül igazak a kézzel fogható világunkban, ez tény. De mi van, ha nem mindenhol helyesek?

Mi van, ha van egy, ugyanolyan konzisztens algebra, amire eltérő fizika alapul és ez a kettő együtt egyrészt ugyanoylan jól le tudná írni az eddig ismert világunkat, mint a mostani, de NEM CSAK AZT, hanem a hullámfüggvény-állapotot, szuperpozíciót, részecske-összefonódást, szingularitást?

Mi van, ha a "mindenség egyenletéhez" kellene egy új algebra, ahol, biztos rossz példa, de az 1+1=2 helyett 1≤2, 2≤1+1≤4 stb.?

Annyira része az életünknek, nem csak hétköznapi szinten ,de minden mai tudományunkban a megszokott algebra, hogy észre sem vesszük, hogy nem ultimatív modell?

És esetleg ezért nem találjuk a fizika további szintjét, mert itt van előttünk, de a felépített rendszerünk inkompatibilis vele, kiveri a szemünket, de ettől nem látjuk?

Mi van, ha a nagy áttöréshez csak ez kellene?

Tudom, a kérdés kissé filozófiai, de azért kíváncsi lennék a felvetéseitekre.