Ti is úgy gondoljátok, hogy az és nem mindig kommutatív?

Ez inkább bölcsészet (nyelvtudomány) témakör. Ott pontosabb választ kapnál.

Matematikai megközelítésből nézve:

Természetesen a magyar nyelvben (is) itt féle értelemben használjuk az és szót. UI. a vagyot is.

Ez nem logika, hanem beszélt nyelv.

Az iszik vagy vezet. Kijelentés sem akkor ha is csak, ha nem iszik és ezzel egy időben nem is vezet..

Az általad említett és szerintem nyelvtanilag valahogy tartalmazza az "akkor" szót rejtve. Az első rész alapból sem állítás, hanem egy felszólítás.

De én ehhez nem értek, ide bölcsész kéne most.

Egy biztos a beszélt nyelvet be logikai kapukkal érzelmezd..

Az „és” szónak több jelentése, használati módja van.

1. Egyrészt használjuk felsorolásra. Ezen belül is van három eset:

a) A felsorolás sorrendiséget fejez ki, ekkor az „és” nyilvánvalóan nem kommutatív. Pl.: A hét napjai: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap.

b) A felsorolás ugyan nem fejez ki sorrendiséget, logikailag az „és” kommutatív, viszont stílus, illem szempontjából mégis van valamiféle elvárt sorrendiség. Pl. személyek felsorolása mindig rang szerint történik és mindig magunkat kell a végére tenni. Pl.: Az igazgató, Józsi és én láttuk történeteket.

c) A felsorolás nem fejez ki sorrendiséget, logikai és minden más szempontból az „és” kommutatív. Pl.: Az alma, a körte és a dinnye gyümölcs.

2. Másrészt használjuk az „és” szót tagmondatok elválasztására. Itt is van több eset:

a) A tagmondatok logikailag alárendelő viszonyban állanak. Ekkor az „és” nyilván nem kommutatív. A „Pislogj és meghalsz!” tulajdonképpen ilyen, az összetett mondat tulajdonképpen ez: „Pislogj, és akkor meghalsz!”.

b) A tagmondatok mellérendelő viszonyban állnak, elvileg akár fel is cserélhetőek, de vagy az időbeliség kedvéért, vagy valamilyen más elvárt szempont miatt mégis lehet sorrendiségük. Ilyenkor a kommutativitás kérdéses. Pl.: Holnap étteremben fogok ebédelni, és otthon fogok vacsorázni. (Mondhatod fordítva is, csak összezavarod az időbeliség megértését.)

c) A tagmondatok mellérendelő viszonyban állnak, nincs határozott sorrendiségük. Ilyenkor az „és” kommutatív. Pl.: Alig lehet látni valamit, mert baromi nagy köd van, és az éjszaka közepén járunk.

~ ~ ~

Bár nem kapcsolódik szorosan a kérdéshez, de az „és” szó néha valójában – logikai szempontból – „vagy” értelemben tetszeleg.

Pl.: Aki lop, csal és hazudik, az nem kedves az Úr szemében.

Ki nem kedves az Úr szemében? Aki mindhárom feltételt teljesíti, azaz lop is, csal is, és még ráadásul hazudik is? Vagy az is, aki ezek közül csak egyet, vagy kettőt követ el? Inkább ez utóbbi értelmezés a megszokottabb. Valójában ennek a mondatnak az az értelme, hogy: Aki lop, vagy csal, vagy hazudik, az nem kedves az Úr szemében.

Ez egyébként kimondottan problémát tud okozni a jogszabályok szövegezésénél, értelmezésénél, nem véletlenül vannak a hétköznapi megfogalmazásnál néha nyakatekertebbnek tűnő törvényszövegek, mert bár így nem annyira természetesek ezek a szövegek, de kevesebb a félreértelmezési lehetőség is.

Dr.Who, ugye? :)

Amikor azt mondják, hogy az "és" kommutatív, nem a szóra gondolnak, hanem a konjunkció logikai műveletére, amit legtöbbször az "és" szóval kifejezünk. A konjunkciót viszont nem csak az "és" szóval lehet kifejezni, illetve az "és" szóval nem csak azt lehet kifejezni; azért emlegetik "és művelet"-ként, hogy adjanak valami intuitív alapot a definíciónak, és az így könnyebben érthető legyen.

A te példád azért nem kommutatív, mert az és szó pont nem konjunkciót jelöl (hanem implikációt), úgy érti a beszélő (a doktor?), hogy "ha pislogsz, akkor meghalsz".