Hol lehet vegyi anyagok biztonsági adatlapjához hozzájutni?

"Vegyész vagyok, nem állítom azt hogy az MSDS lapokban csakis marhaság található, de erősen el van túlozva. Nem kell ezeket 100%-osan elhinni. Sokszor kb olyan méretekre találják ezeket ki, hogy több kilós mennyiséget kell megenni belőle."

A biztonsági adatlap szerint például a sodium fluoridból 5-10g a halálos adag, mégis ott van szinte minden fogkrémben!!!

[link]

És nem kell ahhoz lenyelni a fogkrémet, hogy felszívódjon a szervezetünkben...

Tudom, hogy rengeteg méreganyag van az emberi szervezetben, de erre csak egy lapáttal ráteszünk a kozmetikumainkkal.

"1988-ban az amerikai OSHA (Occupational Safety and Health Administration) laboratóriumában végeztek egy elemzést, ahol egészségbiztonsági szempontból bevizsgálták a kozmetikumokban található 3000 leggyakrabban előforduló hatóanyagot. Az eredmény megdöbbentő:

- 884 súlyosan mérgező,

- 218 meddőséghez vezethet,

- 314 biológiai elváltozásokat okozhat,

- 146 daganatokat okozhat, és

- 376 bőr és szemirritációkat okozhat.

A bevizsgált anyagok több mint 1/3-a káros hatást gyakorol a szervezetünkre (volt olyan összetevő, ami több káros kategóriába is bekerült). Azóta ezeket a tényeket több oldalról és többször is alátámasztották a világ több különböző laboratóriumában is, MÉGSEM TÖRTÉNT SEMMI VÁLTOZÁS!!!"

Edward Kennedy szenátor 1997. szeptember 5-én - az akkor hivatalban lévő amerikai elnöknek, Bill Clintonnak - írt leveléből:

"...már 10 éve tudjuk, hogy kozmetikumaink minden harmadik alkotóeleme mérgező, mégsem tettünk eddig semmit..."

Úgy hallottam, hogy azóta se történt sok változás.

Visszetérve a fluorra, itt egy idézet arról, hogy hogyan került a fogkrémekbe:

"Amikor egy iparág eladási nehézségekkel küzd,... Pittsburgben a Mellon-Institut-hoz fordulhat termékeinek új eladási területek felkutatásáért. 1950-ben az amerikai alumínium és acélipar nagy mennyiségű eladhatatlan fluorvegyület melléktermékkel rendelkezett, amelyeket további felhasználhatóság híján a folyókba vezettek. 1950 decemberében azonban, az alumínium ipart magas bírságra ítélték a Columbia folyóba vezetett nátriumfluorid által előidézett nagyméretű halpusztulás miatt. A naponta felgyülemlő fluorid melléktermékeknek új felhasználási területet kellett találni. Egy részüket patkány és rovarölésre használták fel, de ez a mennyiség kevés volt, és nem oldotta meg a problémát. Azokból, a már említett Melon-Institut-tól egy bizonyos Gerald G. Cox lett megbízva azzal a feladattal, hogy a fluor értékesítési problémáira megoldást találjon. Ez az úr visszaemlékezett arra, hogy a fluor a fogszuvasodást megakadályozza, és ennek megfelelő megoldást ajánlott a fluor melléktermékekre. Ennek véghezvitelére meg kellett győznie a tudományos világot arról, hogy a fluor jó a fogaknak és az egészséget nem károsítja. Amit addig szakmai körökben a fluor hatásairól tudtak - fluor mint az egyik legmérgezőbb vegyület volt ismert - el kellett felejteni, és a nagyközönséggel el kellett hitetni, hogy a fluor nem méreg, hanem egy szükséges hatóanyag. Ez valóban meg is történt. Cox-nak kapcsolatai voltak a fogorvos társadalommal és a Nemzeti Kutató Tanáccsal (NRC). Ezek az emberek jelentős kutatási pénzeket kaptak az ipartól. Így történhetett meg az, hogy a fluor mint tápanyag deklarálva lett."

Érdemes az egész cikket elolvasni:

[link]