Egy gyümölcs beérési folyamatához a fényen kívül föld és vele együtt a gyökérzet megfelelő hőn tartása szükséges, vagy a föld feletti rész (levegő) hőmérséklete számít?

A beérésben a legfontosabb szerep az eténnek jut, ami a növényekben hormonként van jelen.

Az etén felhalmozódik az érő termésben, ám mivel légnemű, kikerül a környező levegőbe, ahonnan más növényekhez is eljuthat, s kifejtheti hatását.

Ezzel magyarázható, hogy az utóérő gyümölcsök (pl. banán) zöld állapotban leszüretelve gyorsabban sárgává érnek, hogyha más érett gyümölcsök közé helyezzük őket.

Tehát, a levegőnek fontosabb szempont az eténtartalma, mintsem a hőmérséklete. Egyedül a fagyponttal kell kalkulálni, mivel ekkor dér/zúzmara rakódik rá a növényre. Ha pedig a talajvíz is megfagy, a gyökérzet vízfelszívása megszűnik, víz nélkül a levelek fotoszintézise leáll, bebarnulnak majd lehullanak. A termések érése pedig szintén megáll, mivel a növény raktározni kezdi anyagait a "téli" nyugalmához.