A természettudományok mitől működnek?

Nem a természettudomány "működik", hanem a természet. A tudományok megpróbálják leírni a természetet, összefüggéseket, szabályokat írnak le, amikkel pl. kellő pontossággal megjósolható a jelenségek kimenetele.

A matematika is teljesen jól működik, és bár még fejlődik, tehát vannak ismeretlen területei, mindig is alapja volt a természet leírásának, és ennek is köszönheted, hogy most ezt olvashatod a monitorodon.

A természettudomány a természetet vizsgálva modellezi azt.

A modellünket meg minden új megfigyelés módosítja, finomítja.

A modellünknek nagyon fontos részei a felfedezett természeti törvények. Ezeknek sem kell feltétlenül "tökéletesnek" lenniük, csak annyira, hogy a kívánt "tűrésen" belül a modell ugyanazt az eredményt adja, mint a természet maga.

Sokáig tökéletesen elvoltunk a newtoni fizikával, majd amint változtak a vizsgált léptékek, kiderült, hogy korrigálni, bővíteni kell. Jött az einsteini fizika, majd a kvantumelmélet.

És még mindig nincs vége.

A természettudományunk általánosságban már elég jó modell, de még mindig túllátunk a határain és látjuk, hogy rengeteg további finomítás, bővítés fog kelleni, valószínűleg mindig is így lesz.

Igen, adott tűréseken belül jól működik. De közel sincs kész.

A természet kellően bonyolult ahhoz, hogy a megfigyelő ember ne legyen képes egy jelenségre egyetlen törvényt ráhúzni (nem is tesz ilyent).

A természet működésének megértése egy folyamat, amelynek nincs vége (ha lenne, azt mondhatnánk, mindent tudunk jelenről és jövőről). Ennek a folyamatnak egyik fontos tulajdonsága, hogy a megfigyelés (és a modell) időben pontosodik. Sőt, kiderülhet, hogy amit korábban több mindenre érvényesnek gondoltunk, finomabb megfigyeléssel több, akár drasztikusan eltérő szabály ír le. Ezt röviden az értelmezési tartomány változásának nevezhetjük.

Itt tehát arról van szó, hogy a természet a saját belső törvényszerűségei szerint működik,az ember ezt figyeli és egyre pontosabb, részletesebb képe lesz róla. Ez pedig attól lesz így, hogy egyre több eszközt használ fel a jelenségek értelmezésére. Hogy csak egy példát említsek, az ókori görögök nem számoltak, mértek. számukra a jelenség a geometria nyelvével volt leírható. Aztán ehhez hozzájött az analízis. Utána meg a sztochasztika. És sok más a matematikában. De hasonlókat sorolhatunk fel más tudományterületekre is.

Úgy képzelheted el, hogy van egy tökéletesen átláthatatlan ablakod. De tudod, hogy ablak, ki kéne rajt látni. Kezded kapirgálni, eszedbe jut számtalan mód a tisztítására. Amint átlátsz, már mindent látsz, de zavarosan. Ahogy tisztítod az ablakot (időnként nagy leleménnyel és rendkívüli fáradsággal), úgy tisztul a kép is.

"Isten így tervezte és működteti a világot. Mi természettudósok csak visszafejtjük isten tervét"

Oké, ne zárjuk ki, hogy a világ isteni teremtés eredménye.

Nagy bumm előttről nem tudunk semmit.

De az tuti fix, hogy ezt a világot, amit látunk, nem kell működTETNI. És nem is teszi senki.

"Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

Évmilliókig eljár tengelyén,

Mig egy kerékfogát ujítni kell."

Hát ezt most nem kell.

Megy, amerre akar. A törvényei megszabják az irányt.

Nincs beavatkozó kormányos.