A filozófia ismerete hozzájárul a természettudományok megértéséhez?

Szerintem igen, méghozzá különböző módokon is. Elsőként, a filozófia felvet konkrét természettudományi kérdéseket is. Ezek általában az egész természetre, vagy nagy rendszerekre vonatkozó holisztikus kérdések. PL. örök vita, hogy a természet milyen rendszer. Sokak szerint determinisztikus, azaz a rendszer teljes ismeretében biztosan megállapíthatjuk az eredményt. Ez (ha igaz is) lehetetlen alkalmazni, hiszen minden elemét, folyamtatát nem ismerhetjük meg és kezelhetjük a természetnek. Ezért mások sztochasztikus rendszernek tekintik a természetet, tehát tartalmaz valószínűségen alapuló tényezőt. Ez a kvantummechanikával egyébként eléggé összhangban van tudomásom szerint (bár nem igazán értek a fizikához). Végül olyan elképzelés is van, miszerint a természet kaotikus rendszer, azaz viselkedését hosszú távon csupán statisztikailag lehet jósolni (a sztochasztikus felfogás szerint valószínűségi eloszlást mindig lehet felírni). Ennek a kaotikus felfogásnak az iskolapéldája a pillangóhatás (ez tényleg megfigyelhető az időjárásban, dinamikai rendszerekben, evolúcióban, de még a gazdaságban is). És itt jön a filozófia. Hiszen a pillangóhatás egyáltalán nem igazolja a természet kaotikus mivoltát. Lehet, ha minden tényezőt ismernénk, akkor az egymást felerősítő hatásokkal képesek lennénk a végeredményt is megjósolni. De lehet, hogy tényleg van véletlen-faktor. Persze az összes tényezőt tudományos módszerrel sem lehet feltárni (a tudomány inkább modelleket alkot). Tehát a kérdés a filozófia talaján marad. A természettudományos módszerek nem alkalmasak, mert még egyszerűbb rendszereket is gyakran nagyon nehéz jósolni. Ilyenek a nemlineáris dinamikai rendszerek (gondolj egy populációra - differenciálegyenletek szerint változik, de egy kis hatás is teljesen megsemmisítheti). De gondolhatunk a Lorenz-attraktorra is.

A tudományfilozófiának is rengeteget köszönhet a természettudomány. A pozitivizmus, empirizmus, racionalizmus, kauzalitás stb. elvei iszonyatosan fontosak voltak a tudomány fejlődése során. Sőt, a modern természettudomány egyik legalapvetőbb gondolatát, az "indukcióellenes" falszifikáción alapuló gondolkodást is egy XX. százasi filozófus, Karl Popper alkotta meg. Persze ezt sem kötelező elfogadni, de attól még működik...

Hoznék néhány szubjektív dolgot is. A filozófia segíti a tudós munkáját. Hisz benne, hogy a természet megismerhető és az ő felismerései (amennyiben helytállóak) a természetben ténylegesen léteznek. A kérdésfelvetésben is jól jöhet a fizika. Ha megnézed a legnagyobb gondolkodókat, gyakorlatilag kivétel nélkül foglalkoztak filozófiával (Arisztotelész, Darwin, Leiniz, Newton, Einstein, Bohr... csak hogy néhányat említsünk). Véleményem szerint a filozófia viszony a természettudományokhoz hasonlít a matematikához. Fontos a megismeréshez, de önmagában nem elegendő.

Magának egy-egy természettudományos eredménynek, összefüggésnek a megértéséhez nem igazán járul hozzá. Legalábbis nem hiszem, hogy bármilyen filozófiai tanítás jobban megérthetővé teszi az P=U²/R képletet, a kovalens kötést, az ivartalan szaporodást, vagy tektonikus lemezek vándorlását.

De a természettudományoknak is vannak bizonyos axiómái, van módszertana, amiben olyan elképzeléseket veszünk alapul, amelyek nem bizonyítottak, vagy akár nem is bizonyíthatóak, de mégis alapul vesszük őket. Ha a természettudomány működésének a mélyére ásunk, akkor előbb-utóbb szembetaláljuk magunkat episztemológiai (ismeretelméleti), ontológiai (lételméleti) kérdésekkel, maga az a kérdés, hogy mit tekintünk tudománynak, mik a tudományos módszertan ismérvei, kritériumai, azok is alapvetően nem a természettudományok eredményeként, hanem a tudományfilozófia megfontolásaiból származik.

Így ha valamiben valóban támpontot tud adni a filozófia, az a tudományosság mibenlétének, működésének, a tudomány helyének, szerepének megértése.

A filozófia már nagyon rég nem tesz semmit hozzá a világ megismeréséhez. Gyakorlatilag csak kullog a természettudományok mögött, és azok eredményeiből próbál valamit kimazsolázni, de annak se sok értelme van.

Kettes véleményével ellentétben a "nagy" kérdéseket sem a filozófia veti fel, hanem a konkrét tudományok, a filozófia csak lecsap rájuk, hogy "na végre, valami, amivel én is tudok foglalkozni, mert erről a tudomány még nem tud semmi konkrétat mondani, tehát lehet összevissza handabandázni".

A világ determinisztikusságának a kérdését sem a filozófia vetette fel, hanem a kvantummechanika. A filozófusok még azt se értették, eszik-e vagy isszák, amikor a fizikusok már rég erről vitáztak. Ugyanez a helyzet a káoszelmélettel, a relativitással és a hasonlókkal. Ezeket a kérdéseket először fizikusok fogalmazták meg, és válaszolták meg különféle módokon, és tudnak róluk ma is sokkal többet, ami természetes, hiszen ők ismerik a legjobban az adott terület eredményeit, működését.

Az igaz, hogy az ókorban a nagy tudósok filozófiával IS foglalkoztak, de akkor minden tudománnyal foglalkoztak egyszerre, mivel olyan kevés volt még az ismeret, hogy ezt megtehették. De épp azért tudtak nagy filozófusok is lenni, mert más területeken is kimagaslóak voltak. Mondjatok egyetlen mai híres filozófust.

A természettudományok axiómái sem filozofálgatásból erednek, hanem megfigyelésből, amelyek alapján nagyon is bizonyítottak, és a tudomány módszertanát sem hinném, hogy filozófusok dolgozták ki. Jól is néznénk ki.

Be kell látni: a filozófiának ma már semmiféle létjogosultsága nincs.

"A világ determinisztikusságának a kérdését sem a filozófia vetette fel, hanem a kvantummechanika."

Legalább olvass egy kicsit utána, mielőtt véleményt formálsz. A kauzális determinizmust pl. már Leibniz felvetette a XVII. században. A kvantummechanika a kaotikus elképzelés egy támasztéka, ami csak a XX. században keletkezett.

Amennyiben például az irodalom vagy zene ismerete hozzájárul a matematikai megértéshez (hozzájárul!), annyiban igen.

Mindenekelőtt szögezzük le: a világnak rengeteg szegmense van, amelynek a megismeréséhez más eszköztárat, módszertant használunk. Így és ezért különböztetünk meg természettudományokat (és azon belül még jó sok területet), társadalomtudományokat, gazdaságtan stb. És hozzátehetjük, minden mindennel összefügg, ezért mindig vannak átfedések, határterületek. A filozófia ismeretelmélet, tehát a világ egy másik szegmense, önálló tudományterület (hogy ezt kevesen fogadják el, az attól van, hogy nem olyan magától értetődő, mint mondjuk a fizika, az irodalom vagy a jog. Utóbbiakról mindenkinek van valamilyen elképzelése, az elsőről már sokkal kevesebb.).

Minden a mélységen múlik. A nyelvtant például jól meg lehet érteni önmagában. De ha mélyebb összefüggéseket keresünk, akkor már szükségünk lesz történelmi eszköztárra, az embertan bizonyos részeire, logikára és sok másra. Ugyanezt elmondhatjuk az atomfizikára. A DNS-t például azért nem lehetett korábban feltérképezni, mert kellett hozzá a kémia, fizika, biológia olyan fejlettsége (eszköztára). amelyek együttes ismeretével vált csak érthetővé az a térbeli szerkezet.

A természettudományok műveléséhez a filozófia, mint az ismeretelmélet módszertana, nélkülözhetetlen. Persze egyes kvantumjelenségek megértése megy nélküle, még kiváló felfedezések is lehetségesek, de részecskefizika rendszerbe állításához filozófiai eszköztár is kell. Nem véletlen, hogy nagy tudósok életük egy szakaszában mélyebben kezdtek foglalkozni saját területük filozófiai aspektusaival, akár Einstein, akár Hawkingot vagy más ((eléggé ismert) tudósok munkásságát nézzük. És ez igaz a társadalomtudományokra, pszichológiára és minden más területre is. A római jog nem lett volna az, ami, ha nincs mellette a filozófia.