Az oszcilláló univerzum elmélet szerint, vagy abból következően többször is, pontosabban végtelenszer létezünk?

Az oszcilláció nem igaz, mivel gyorsulva tágul a világ, nem lesz összehúzódás.

Ha viszont lenne, akkor se lenne kötelező, hogy ismét tágulás kövesse.

Ha mégis ez lenne, akkor se lenne biztos, hogy egyáltalán működő világ keletkezik belőle.

Az meg, hogy ugyanolyan, mint előtte, az teljesen valószínűtlen.

Nem, a mérési hiba nem volt ekkora.

A tudósok pedig továbbra sem feltételezik az oszcillációt!

Mivel ha esetleg össze is omlik a világ: MITŐL tágulna ki újra? A fizikai törvények nem ezt mondják.

Függetlenül attól, hogy mi a gond ezzel a nagy bumm meg nagy zutty végtelen ismétlődése feltételezéssel, az még így ahhoz képest is meredek állítás hogy végtelenszer létezünk (csak nem egyszerre). Abba most ne menjünk bele, hogyha ez így is lenne akkor objektív realitással ugyanannak a létező entitásnak tekinthető e,ha csak az a különbség hogy az egyik alteregóm az gonosz a történelem egyik legnagyobb zsarnoka, a másik pedig a légynek se tud ártani. Vagy az esetben ha pontosan ugyanúgy történik minden és pont ugyanolyan minden szubatomi részecske összes állapota, akkor az objektíven ugyanaz-e, ha ugyanaz akkor nem e reálisabb egy időhuroknak tekinteni ahol kvázi egyszer megtörtént és egyszer létező.

Igazából ha csak egy kicsit is eltérő valamilyen természeti állandó akkor már merőben más világegyetemet kapunk. Tegyük fel hogy történik egy ősrobbanás majd újra összehúzódik a világegyetem majd ismét ősrobbanás akkor fennáll az a veszély hogy egyszer csak egy örökké táguló világegyetemet kapunk, az egyik fő gond ez is az oszcilláció végtelen sorozatának feltételezésével. Viszont van olyan vad elképzelés is melyet a jelenlegi ismereteink szerint akár igaz is lehet, hogy bekövetkezik a hőhalál (eddig még ez nem a vad része). Viszont a hőhalál nem teljes és nem tökéletes, hanem egyre jobban közelik az abszolút zérus hőmérséklethez a világegyetem egésze és egyre jobban közelít a nulla sebességhez minden struktúra mozgása. Ahol már nincsenek csillagok, már köbfényévenként van egy egy kósza atom vagy még azoknak is a felezési ideje lejárt azaz már azok is "szétestek". Hatalmas és nagyon hideg és nagyon lassú újabb struktúrák állnak elő melyekből olyan élet lesz ami merőben más mint amit el tudunk képzelni. Egy egy ilyen élőlény nagyobb mint a mai belátható univerzum. Abból kiindulva hogy a fénysebességet nem lehet legyőzni, akkor gondolhatjuk milyen hosszú idő egy ilyen mega giga hiper óriás élőlényben az ingerület terjedési idő mire egyik pontjából eljut a másikba. Jóval több mint jelenleg az univerzum kora. Viszont számára ez a terjedési idő is csak egy pillanat tört része. Ha meg elég intelligensek lesznek akkor rájönnek hogy egy táguló világegyetembe vannak és az ők számukra talán sose fog kiderülni hogy létezett egy Föld nevű bolygó. Viszont a Föld létezésének teljes időtartama az ők Univerzum történelmében csak egy elképesztően rövid időpillanat az ősrobbanás közelében az Univerzum csecsemőkorában. Mint ahogy most is visszanézzük meg korszakokra bontjuk az univerzum korát, sok sok korszak véget ért az első 3 percben. Nagyon heves nagyon gyors folyamatok voltak. Az első 3 perc című könyv oldalakat ír az első század másodpercről. Ezt visszakövetjük ameddig tudjuk, laborba az ősleveshez hasonló állapotokat teremtünk meg összevetjük a kozmológiával. A modell szerint legalábbis végtelen sok esemény van véges időtartamba belezsúfolva. Ezt továbbgondolva persze elég vad elképzelés, de nem zárhatjuk ki , hogy az ősrobbanás korai időszakában is voltak értelmes lények melyek számára a mai világegyetem egy hőhaláltól megkülönböztethetetlen hideg meg olyan lassú benne minden hogy számukra álló.

Ez amit fentebb leírtam ez tudományos rovatba őrült kozmológiák közé lehetne sorolni. Viszont ami már inkább tudományosnak mondható azaz, hogy általános modell van melyet elismer a tudomány. Az hogy milyen a világegyetem az a konkrét fizikai paraméterektől függ. Melyeknél nem úgy van hogy megfigyelünk valamit és ahhoz igazítjuk a teóriánkat aztán ha nem stimmel a későbbi megfigyelésekkel akkor ahhoz korrigáljuk csinosítgatjuk. Hanem előbb a modell van meg. Csak egy példát ha megemlítek, az univerzum tágulására. Voltak minden féle konkurens elméletek is, hogy nem is tágul stb. de ezek sorba "elvéreztek". A modellből numerikusan számítógépetekbe betáplálva és azt kiszámolva kijött egy spektrumgörbe mely a hajdani univerzum ősrobbanásból adódó annak a "visszfénye" a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás. Amit a Földön is próbáltak kimérni de a légkör az erősen leárnyékolja. Felküldték a COBE műholdat mely kb 8 perc alatt kimérte. Aki már látott mérési jegyzőkönyvet meg grafikont pl elektrotechnikából az tudja hogy szokás berajzolni a számított elméleti görbét és a gyakorlatban kimért görbét és látszik az eltérés hogy csak kb egyezik az elméleti számítás. Na itt ez esetben amit a COBE műhold kimért és a számítás, olyan pontosan egyezett hogy a grafikonnál kirajzolt vonal vastagságon belül volt a hiba. Utána meg is volt a Nobel díj érte.

Az ősrobbanás mint kifejezés vagy mint angolul tükörfordítással a nagy robbanás egyaránt eléggé félrevezető megnevezés. Az Univerzum nem robbant fel és nem mászott ki egy fekete lyukból mert sosem volt benne.

A fekete lyuk és a táguló Világegyetem egyaránt az általános relativitáselmélet matematikailag korrekt megoldásai, de egymáshoz nem sok közük van, összekeverni őket pedig nem szabad. Ez a helyzet ahhoz hasonlítható megfigyelem alaposan az inga mozgását. Kis golyó, gravitációs térben, ide-oda leng, a klasszikus newtoni mechanika jól leírja a mozgását. Ezek után felnézek az égre, látom a Jupitert, kis golyó gravitációs térben, erre is érvényes a newtoni mechanika - nyilván a Jupiternek is ide-oda kell lengenie, na de a fenevad nem teszi. Attól, hogy ugyanaz az elmélet írja le őket, a két jelenség még igen eltérő lehet.

A fekete lyuk egy végtelen kiterjedésű, a végtelenben kisimuló és Minkowski-térhez tartó ÜRES, anyagmentes tér matematikai leírása, benne egy (eseményhorizonttal körülvett) szingularítással. Figyelem! A leírásunk NEM terjed ki a lyuk belsejében levő (pontosabban feltételezett) anyagra! Azt csak mi tesszük (gondoljuk) hozzá, hogy ez a gömbszimmetrikus üres téridő úgy jött létre, hogy kezdetben volt egy gömbölyű anyagi objektum, pl egy csillag, ami összeomlott, és elbújt a saját eseményhorizontja mögé. Semmilyen matek vagy fizika nem szól arról, hogy mit csinál odabent ez az anyag, épp milyen állapotban van, és esetleg valami robbanással ki akarna jönni. Vannak erről (a kijövetelről nem) feltételezéseink, de ezek nem tartoznak az áltrel jól megalapozott és ellenőrzött elméletéhez, tehát a feltételezések esetleges igazolása vagy cáfolata nem érinti az áltrel érvényes voltát.

A táguló Világegyetem ugyanazon elméleten belül egy gyökeresen más modell, más megoldás. Először is tele van anyaggal. Míg a fekete lyuk tere üres, itt az a kiinduló hipotézis, hogy az egész teret egyenletes sűrűséggel tölti be az anyag. Épp ezért a tér mindenhol egyforma. Szó sincs arról, hogy a végtelenben a görbület kisimulna, az origóban pedig nagyon erős lenne - nincs origó, nincs végtelen, a tér minden pontban egyformán görbül, bármelyik pontot ugyanolyan joggal tekinthetünk origónak. Ezért nincs eseményhorizont sem, nincs "külső" és "belső" zóna sem. Az a (sajnos sok ismeretterjesztő írásban is megismételt) állítás, hogy az Univerzum olyan, mint egy fekete lyuk belseje - teljességgel alaptalan! Szóval a Világegyetem sohasem volt egy fekete lyukban, így ki sem jött belőle.

számolások, mely szerint megfelelő tömeget megfelelően kis méretre összenyomva belül kerülünk az eseményhorizonton, csak az első modell kontextusában érvényesek, de nem mondanak semmit sem a táguló Univerzum modelljében. Egyebek közt azért, mert a "távolság", "méret" fogalomnak az áltrelben nincs globális értelmezése. Tehát az az állítás, hogy "ennyi meg ennyi anyag begyűlt egy köbfényévnyi térfogatba" - a korai idők kozmológiájában egyszerűen értelmetlen, mert a "köbfényévnyi" és a hasonló fogalmak nincsenek értelmezve. Így fel sem merül a kérdés, hogyan is "jött ki" az anyag abból a kis térrészből. Úgy is fogalmazhatjuk (és ez matematikailag teljesen jogos), hogy az anyag sehogyan sem jött ki (mert nem mozog, nyugodtan ül a fenekén), most is ott van - csak a tér tágult ki alatta/benne/körülötte/stb.