Miért foglalkoztat sok embert a modern fizika médiából származó (ál) változata, ha az alapokkal sincsennek tisztában?

Izgalmas a téma,ugyanis én is ezt vélem felfedezni. Minden tudományos diszciplínának vannak ún. "divatterületei",amiket még kutatói berkeken belül is jobban "istenítenek". Quaffer felhasználó is rámutatott erre. Hiszen a fizikusok közt is a kozmológusok/elméletisek a menők. Az már annyira nem,hogy anyagkutató/műszaki fizikus valaki. Biológián belül is az agytudomány,a multidiszciplináris területek a "menők". Kiröhögnek ha téged a növényrendszertan izgat.

Nem véletlen tehát,hogy ez az attitüd begyűrűzik a tudományos/tájékoztató könyvpiacra.

Már az ókori görögök is… Meg előtte is… Mik is voltak a világ nagy kérdései az ókorban? Az ember intelligens lény, a tetteit okok, célok, rend, rendszer határozza meg, nem csoda, ha ugyanezeket keresi a világ működésében is. Hiszen a világ keletkezésének kérdése talán rávilágít annak céljára, rendeltetésére is, így benne az ember céljára, rendeltetésére is. A világ !alapvető! felépítése, rendje is talán választ ad arra, hogy mi a mi helyünk és szerepünk ebben a nagy gépezetben.

Kis kanyar… Mit nézünk meg egy autó vásárlásánál? Pl. hogy mikor gyártották, mennyit futott, mennyit eszik 100 km-en, hány lóerős, stb… Az eléggé érdektelen kérdés, hogy hány wattos az ablaktörlő motorja, hány szálból fonták a biztonsági övet, vagy hogy milyen széles a visszapillantótükör. Nyilván érdekes annak, aki megtervezi, meg látjuk, ha valami nagyon nem stimmel ezekkel, de a laikus számára alapesetben unalmas részletkérdések ezek.

Márpedig a fizika tanulása során pont ilyen unalmas, érdektelen részletkérdéseken kell végigmenni. E=1/2*m*v². Hogy a sebesség hányadik hatványon van? Aki akarja, az majd leméri, de mit számít ez nekem? Vagy pl. az Ohm-törvény pont annyira érdektelen, mint amennyire könnyen elfogadható. Hát ha a feszültség és az áramerősség hányadosa állandó, akkor állandó. Hihető is, de egyben – és lehet, hogy pont ezért – roppant unalmas is.

Viszont a modern fizika olyan kérdésekkel kezdett el foglalkozni, amelyek a laikus számára alapvető természetűek: a világ létrejöttével – vagy annak folyamatával –, a világot irányító alapvető dinamikájával, a világ alapvető alkotóelemeivel. Csakhogy a válaszok nem egyszerűek. Illetve nem is ez a baj velük, hanem az, hogy ellentmondanak mindannak, amit születésünk óta folyamatosan tapasztalunk a világban. Még hogy az idő és a tér nem abszolút? Hiszen annak látjuk! A tömeg és az energia ekvivalens? De hát a hétköznapokban nem tűnik annak! Azt akarja mondani a fizika, hogy annak a tömör vasajtónak a több, mint jelentős része „űres”?! Micsoda képtelenség?!

A modern fizika eredményei olyanok, amit a laikus se lenyelni, se kiköpni nem tud. Nem érti, de nem is tudja értetlenül hagyni. Há' mert akkor most már tényleg árulja el valaki, hogy az az elektronnak hívott „golyó” melyik résen ment át a kétrés kísérletben! Azt meg ne mondja má' senki, hogy hullám, hiszen egyetlen pontban csapódott be, golyó az… És nem is lehet ezért annyira elmarasztalni az embereket, mert tulajdonképpen még azok sem igazán !értik!, akiknek ez a szakterületük. Megszokták, tudnak is vele számolni komplex összefüggéseikben is, de vizualizálni magában még a legelismertebb tudósok sem tudják igazán a kétrés kísérletet, ha meg laikusnak kell elmagyarázni mindazt, amit tudnak, azok meg mind sánta hasonlatok, esetleges interpretációk lesznek, amit könnyebb félreérteni, mint azokon keresztül !valóban! megérteni a jelenséget.

Van egy fizika tudásunk, ami a legtöbb esetben elég szerény, lévén nem volt túl érdekfeszítő a tanulása. Meg vannak hétköznapi naiv elképzeléseink a világról. A kettőből meg vagy meg akarjuk cáfolni a modern fizika abszurdnak tűnő eredményeit, vagy azon keresztül próbáljuk értelmezni azt. Csak mivel nincs királyi út, a hosszú utat meg nem akarja senki bejárni, hát a rövidebb úton megy. Csak hát az meg ugye nem oda megy, ahova a természettudományok, hanem az áltudományok, meg az ezoterikus katyvaszok világába. De legalább megadja az „én értem, ezek meg hülyék” érzését.

~ ~ ~

Kicsit más aspektusból nézve a világ mélyen misztikus. De tényleg. Ezt nem valami transzcendens, vallási értelemben mondom, egyszerűen az ember néha rádöbben a világra, pl. ha éppen a csillagokat bámulja, vagy a tűzbe réved a tekintete. A világ azért misztikus, mert annak éljük meg. Nem véletlen, hogy nem volt olyan civilizáció, ami komplexebb vallás nélkül alakult volna ki. A természettudománytól meg hát azt várjuk, hogy a világ működésére adjon magyarázatot, így hát a misztikum mibenlétére, helyére, forrására, anyagára leljen rá.

Nem véletlen, hogy az elmúlt évszázadokban az fizika azon területei, amelyekről már elég sokat tudtunk ahhoz, hogy kirajzolódjon egy skicc, de még nagyon sok nyitott kérdés foglalkoztatta a témában a tudósokat, azokra hajlamosak voltak lecsapni az – fogalmazzunk úgy – ezoterikus irányzatok. Mikor az elektromosságot fedeztük fel, és még nem értettük minden lényeges összefüggését, akkor nyilván ott volt benne az isteni szikra, az éltető elektromosság víziója. Mikor a fény hullámjelenségét próbáltuk a hipotetikus éteren keresztül megérteni, az ezotéria le is csapott rá, mint „finomabb szövésű anyagra”, bizonyára a lélek is ilyen anyagból van. Ma a fekete lyukak és az ősrobbanás van terítéken, csak már nem olyan görcsösen próbáljuk – vagy legalábbis kevesebben vannak, aki görcsösen próbálnák – ezt a vallással kompatibilissé tenni, ezért a rosszul feltett kérdések is gyakran „materialistábbak”.

~ ~ ~

A világ a vallások, mítoszok korában egy kiszámíthatatlan, így félelmetes, és egyben érthetetlen hely volt. A vallások bár nem helyes, de legalább megnyugtató válaszokat adtak, és megvolt a világnak az a misztikumának megélése, ami valahol úgy tűnik, nagyon mélyen bennünk van. A modern tudomány korában egy fizikusnak, vagy csak egy mérnöknek a világ már egy érthetőbb, kiszámíthatóbb hely, de mivel a világ – így az azt leíró fizika is – bonyolult, a laikusok széles tömegei számára a világ ugyanolyan érthetetlen és kiszámíthatatlan. Bizonyos területen kevésbé félelmetes, más területen meg annál inkább. Viszont valahol sokan érzik úgy, hogy a modern tudománnyal elveszett a világ misztikuma. Mint ahogy a varázslat foszlik szerte, mikor megismered a bűvésztrükk mikéntjét. Sokan keresik továbbra is a fizikai világban, az anyagi világban a világunk misztikumát, pedig véleményem szerint nem ott kell keresni. Ilyen szempontból nem vagyunk előbbre, mint több ezer éve. Ma is a legtöbb ember inkább hajlandó elfogadni egy egyszerű, könnyen érthető, könnyen befogadható, megemészthető, ámbátor hibás és megalapozatlan, viszont megnyugtató, a misztikum érzését visszaadó világmagyarázatot, mintsem hogy végigjárja a valódi megértés igencsak hosszadalmas és fárasztó útját, vagy egyszerűen csak elfogadni a fizika több száz évnyi kutakodásának mára kiforrott eredményeit. (Nem csoda egyébként, hogy jó pár hívőben olyan kép él – szerencsére nem a többségben –, úgy éli meg a tudomány korát, hogy azt gondolja, egy mérnök sem érti nála jobban az ősrobbanás elméletét, vagy a relativitáselméletet, csak hát – mint valami hitet–, egyszerűen elfogadja a tudósoknak – kvázi mint papoknak, vagy prófétáknak – az „ex katedra” kijelentéseit. Nem, hogy nem látja, nem is igazán képes megérteni a két dolog – a tudomány és a vallás – működése közötti gyökeres eltérést.)

Nem azért mondom: 2*Sü-t lepontozni nem a magas IQ vagy a jó természet jele.

Aki ezt teszi, az talán nem szeretne ilyen jól összeszedett, értelmes, világos és IGAZ írásokat látni itt?

"Azt már meg sem említem, hogy anyagfizika kell a kvantumszámítógépekhez is"

merthogy?

Najó azért itt álljunk meg... A szilárdtestfizika NEM anyagtudomány 😠

A kvantumelektrodinamika pedig még annyira se 😡😡😡

Ne degradáld az értelmes fizikát az anyagtudomány szintjére kérlek :)

[link]

Csak egy példa.