Mit gondoltok a fogyatékkal élőkről?

Milyen szempontból, milyen fogyatékosságot?

A kérdés önmagában olyan summázó, hogy nem megválaszolható, sőt, alapvetően hibás gondolkodást tükröz.

Sokféle fogyatékosság van, például ha valaki nem tud értelmesen kérdést feltenni, az is fogyatékosság? Vagy elveszti az egyik lábát, színvak, fél fülére süket, értelmi fogyatékos (ezernyi változatban és azon belül súlyossági szintben), diszlexiás, szemüveges, lúdtalpas, laktóz-érzékeny, allergiás a parlagfűre, ...hadd ne folytassam.

Például Stephen Hawking alacsonyabb szintű-rangú(??) volt, mint te? Egyébként anyám rokkant, az 50-es évek járványa alatt kapta el a gyermekbénulást. Ezek után rád bízom, hogy erősen gondold végig újra ezt a "kérdést".

Mit gondolok róluk? Azt hogy vannak. Hogy emberek. Hogy hátrányos helyzetben vannak. És még sok mást is gondolok.

De nézzük mit gondolok azokról, akik ezt így tálalják. Azt, hogy miközben a fogyatékos igyekszik önmagát emberként meghatározni, ezek mindent megtesznek, hogy ne tekintsem őket embernek. Hanem egy gyűlöletre tervezett gépnek. Erősen korlátozandó a mozgásterük, különben sok gondja lesz még az emberiségnek.

Van amiben igen, van amiben nem.

Amikor olyan értelmi fogyatékossal vagyok kénytelen valamit csinálni, akit betanítottak -vagy inkább idomítottak-,hogy ő ugyanolyan, mint bárki más, és beképzelt, azt ki nem állhatom.

Szerintem nagy probléma manapság, hogy minden fogyatékossággal élőt próbálnak meggyőzni arról, hogy EGYEDÜL és kizárólag egyedül érdemes élnie. Amivel több problémát okoz mindenki másnak, aki körülötte él.

Inkább azzal kéne megbékéltetni mindenkit, akár fogyatékossággal él, akár nem, hogy fogadja el, hogy mik a korlátjai, és ne erőltesse, hogy a LEGfüggetlenebbül, LEGönállóbban éljen, és azt a munkát végezze, amit csak a fejébe vesz.

Nem vagyunk egyenlőek, ez van.