Nem mindegy mit csinálunk az életben?

Igen, és nem.

Látom, hogy a kérdést a "Társadalomtudományok és bölcsészet" kategóriába raktad. Tehát némi "filozófia mártással" nyakon öntött válaszok feltálalását várod. Gondolom. :D

Kezdjük a végével: "100 év múlva azt se fogják tudni hogy léteztünk."

Na és? Némelyeket nagyon izgat, másokat sokkal kevésbé, ez a "borzalmas" kilátás. Mint látod, én ez utóbbiak közé sorolom magamat. :) De ha te a előző csoportba tartozol, akkor tehetsz olyat, hogy még ezer év múltán is emlékezzenek rád. Pl. mint Hitler, Sztalin, Hasfelmetsző Jack, Ted Bundy, Charles Mason. Vagy ha a nehezebb utat választod, akkor Jézus, Gandhi, Buddha, Teréz anya, meg a hasonlók... :D

"Úgyértem,mindenki szajkózza az erkölcsi normákat..."

Most akkor csak dumálja, vagy be is tartja...? de mint írod nagyjából be... "és rengeteg dolgot nem tesznek meg,amire igazán vágynak."

Na kérem szépen, itt van az eb elhantolva...

A legtöbb ember az elfogadott - és a le sem írt - normák szerint él. "Szabálykövető magatartást" tanúsít. (Hehe.)

[link]

Azután meg:

"Sokszor kiderül, hogy a közerkölcs is gyakran változó műfaj, s a nézőpont dönti el, hogy kire (nem) vonatkozhat." És: "Mondhatod, hogy ha a törvényeket nem tartod be, megbüntetnek.

Feltűnt-e, hogy mintha ez nem vonatkozna mindenkire?"

Neked feltűnt, valószínűsítem ezért is(!) tetted fel a kérdést.

Az idézetek egyébkét ebből:

[link]

Még valami, mert - úgy-e - a "Tudományok" kategóriában vagyunk. :)

[link]

Az írás némely gondolata válasz is lehet a kérdésedre: "Nem mindegy mit csinálunk az életben?"

Nagyon nem, mert "... azonban hiányoznak „az ész magánhasználatának” korlátai – ahogyan azokat Kant nevezte.2 Kant szerint – ezzel könnyű egyetérteni, és rendkívül időszerű emlékeztetni rá – teljes szabadság kívánatos „az ész nyilvános használatát” illetően, azaz bármely kérdésben a nyilvánosság előtti gondolkodás vonatkozásában. Azonban szigorú korlátok szükségesek az ész magánhasználatában, azaz abban a tekintetben, hogy valaki – ahogy Kant mondja – „egy bizonyos rábízott, polgári tisztségben vagy hivatalban [mit] tehet az eszével”. Ugyanis, mondja Kant, „a polgár nem habozhat a rárótt feladatok elvégzésében, sőt, ha kotnyelesen bírálgatja [vagy teszem hozzá én: partikuláris érdekek szerint egyenesen abuzálja] ama megbízatásokat, akkor ez olyan botrány, amelyért (mivel általában törvénytelenségekre ösztönözhet) megbüntethető”. Ugyanő azonban – folytatja Kant – „ettől függetlenül nem cselekszik polgári kötelességei ellenére, ha […] nyilvánosan véleményt mond az előírások szerencsétlen vagy igazságtalan voltáról”.

A fenti linkből idézet. Szerintem nem csak a "magyar társadalomra" igaz.

Nézzük meg az "egyén szabadsága" mit jelent. (Könyvtárakat tölt meg csak a kérdés érintése is!)

Egy aspektusa:

[link]

Persze jól tudom, túlspiláztam, de képtelen voltam megállni. :D Főként emiatt: "De nem teljesen mindegy ha úgyis csak időszakosan vagyunk a Földön?"

Na, ezt nem tudtam beilleszteni. Mi köze a kérdés többi részéhez? Nem vágom... :)

dellfil

P.s.: Miért egyek, ha úgy is éhes leszek. Miért éljek, úgy is meghalok...

Nos, igazad van. Nem értettem meg a lényeget először. De már érteni vélem. :)

Így viszont most már azon töprengek, hogy mi "okosat" tudhatok/kellene írnom, hogy ne legyen túl hosszú.

Azt hiszem a legrövidebb válasz verzió az, ha a kérdőjelet helyettesítjük egy vesszővel, és némi kiegészítéssel.

Nem mindegy mit csinálunk az életben, mert az rövid, és múlandó.

(Tulajdonképpen te is erre utaltál - ahá már értem - a "De nem teljesen mindegy ha úgyis csak időszakosan vagyunk a Földön?" kérdéseddel.)

Azt hiszem meg kellene valamivel támogatni a fenti választ. Ami nekem elsőre beugrott az egy általam réges-régen olvasott Bradbury novella egy részlete volt. Megkerestem, mi a címe: Kaleidoszkóp. (A novelláskötet cimadó novellája.

Nem állom meg: Ide nyomok egy értékelés sorozatot a kötetről:

[link]

Azt hiszem megvan! (Ne tévesszen meg az, hogy hol.)

[link]

És ami miatt belinkeltem: Nem mindegy mit csinálunk az életben?

Emiatt először is: "Egyikük, Lespëre egyre csak a különböző feleségeiről regélt; volt neki a Marson, a Vénuszon, a Jupiteren, meg a pénzéről fecsegett, a csodálatos életéről, az ivászatokról, a kártyacsatákról meg a boldogságáról. Egyre csak járt a szája, s közben mindnyájan zuhantak tovább. Lespëre a múltra emlékezett, boldog volt, s közben a halála felé zuhant."

De tudod mit? Olvasd el. Ott van benne a válasz a kérdésedre.

dellfil

"100 év múlva azt se fogják tudni hogy léteztünk"

Karácsony Sándor, a Debreceni Egyetem régi, nagy-hírű professzora már idősen, mindig úgy köszönt el attól akivel kontaktusba került, hogy " viszontlátásra...és szeressétek egymást"

A nagy öregtől egyszer aztán végül csak meg merte kérdezni a "rangidős" docens, hogy

- Professzor úr! Miért tetszik mindenkinek azt mondani, hogy "és szeressétek egymást"?

- Mert ez elég.

Én úgy vélem igaza volt Karácsony tanár úrnak. Teljesen mindegy, hogy emlékeznek-e ránk 100 év múlva. De ha ma én gyártom a mosolygós kifliket, hogy te munkába menet megvehesd, vagy én tanítom a betűvetésre e gyermekedet, akkor tettem valamit azért, hogy te is jól érezd magad, és én is büszke legyek arra, amit csinálok. És mindegy, hogy pék vagyok, vagy tanár, vagy művész, vagy fizikus, vagy filmrendező.