Ki számít értelmiséginek?

Szerintem nem simán a kommunizmus, szocializmus felosztása él itt. A produktív-nonproduktív munkaerő szétválasztás sem.

Mi lehet a legjobb ma is érvényes maghatározás?

Dobok fel egy alapsémát, aztán lehet csinosítani.

Értelmiségi, aki

- Minimum középfokú végzettségű, de mindenképpen szakirányú

- Munkája nem fizikai munka

Hogy én ide sorolódom-e?

Nagyjából igen.

A finommechanikai múszerész technikusimmal lehetnék éppen fizikai dolgozó is, voltam is ennek határesete, CNC gépkezelőként-programozóként.

De utána csupa gépészmérnöki munkaköröm volt. Illetve van most is.

Vagy mondjuk: Aki végzettségéből, tudásából, képességeiből fakadónak végez nagyrészt szellemi és/vagy alkotó munkát. Tehát pl. tudósok, mérnökök, művészek (a szobrász pl. végez fizikai munkát is, és gyakran nincs magas végzettsége), orvosok (nem tipikus alkotó munka), ügyvédek (na itt pláne sántít), politikusok (ehh). Viszont az érettségizett titkárnő nem igazán értelmiségi, még ha szellemi munkát végez is.

Lehet, hogy nincs is jó definíció.

Ennek a szónak a jelentése koronként és társadalmakként változik. Amit a Wikipédia ír az értelmiségről, az is akceptálható. De végül is inkább egy jelzőről van szó, lehet ezt alkalmazni munkakörre, társadalmi osztályra, tevékenységre, emberre is. Mindenesetre számomra – ami teljesen szubjektív – az számít értelmiséginek – az értelmiségi réteg tagjának –, aki:

- Valószínűleg magasabb fokú iskolai végzettséggel rendelkezik. (Nem feltétlenül követelmény, de nem is elégséges feltétel, viszont jellemző.)

- Valószínű szellemi természetű munkát végez. (Ez sem követelmény, és nem is elégséges feltétel.)

- Jellemzően az átlagnál magasabb szintű intelligenciával, kreativitással rendelkezi. (Triviális: az értelmiségi értelmes.)

- Aktívan érdeklődik szellemi természetű dolgok iránt (politika, társadalom, művészetek, tudományok, vallások, filozófiák, a kultúra egésze iránt stb…). (Akár munkája révén, akár a magánéletében, pl. politikáról vitázik, színházba, előadásokra jár, egyéb kulturális eseményeken vesz részt, tudományos cikket olvas, tanul stb…)

- Tudatosan törekszik az ilyen irányú ismeretei bővítésére, korábbi világképének finomítására. Igyekszik a műveltségét elmélyíteni.

- Emiatt általában jó helyesírással, nagy szókinccsel, jó beszédkészséggel rendelkezik.

- Képes a gondolatait értelmes, érthető módon megfogalmazni. Képes bonyolult dolgokról egyszerűen beszélni, de képes a legegyszerűbb témában is három mondatnál hosszabb, mély gondolatmenetet is érthető módon megfogalmazni.

- Bár általában bizonyos területeken nagy lexikális tudással rendelkezik, vagy ha nem is, ismert számára az ilyen jellegű lexikális tudás, és annak fellelhetősége, a tudásának a gerincét mégsem a puszta tudás, hanem a megértés, a tudás alkalmazásának képessége képezi.

- A világ különböző jelenségeiről sokszor elvonatkoztatott (absztrakt) módon gondolkodik, a világ különböző jelenségeit gyakran a kontextusaival, összefüggéseivel együtt, átfogó képben, rendszerben szemléli. A különböző területen szerzett ismeretei nem szeparáltan, hanem egységes, egymással összefüggő rendszerben állnak.

- Tudatában van a világképének, értékrendjének alapjaival, azokat gyakorta gondolkodás, illetve vita tárgyává teszi. Képes megfogalmazni azokat a szellemi értékeket, egyéni erősségeket és gyengeségeket, azt a megszerzett tudást, amikkel rendelkezik, képes ezeket közvetíteni mások irányába, és gyakran él is ezzel a lehetőséggel. Tehát nem csak a világot, hanem benne önmagát is jól ismeri, ezen ismeretét is törekszik elmélyíteni, pontosítani, feltárni, tudatossá tenni.

- Emiatt általában a környezete ad a véleményére, elismerik a tudását, gondolkodásmódját. Nem feltétlenül mindenki, valószínű van, aki teljesen más módon gondolkodik a környezetében, viszont vele meg gyakran keveredik higgadt, érzelmileg visszafogott, de hosszú vitákba.

Röviden? Tud és szokott is gondolkodni, és ezt a környezete is tudja róla. :-)

"Aczél György ... azt írja, hogy nem volt értelmiségi."

Amikor ő tevékenykedett, nem csengett olyan jól, ha valaki értelmiséginek mondta magát. Ez akkoriban még a korábbi "uralkodó" osztály maradványát jelentette, akik csak kihasználják és elnyomják a munkásságot (legalábbis a kommunista ideológia alapján), és volt idő, mikor hátrányos helyzetnek számított.