A kurszki csatánál képtelen vagyok felfogni, hogy a szovjeteknek akkora túlerő mellett hogy lehettek olyan nagy veszteségeik? Jobban szét voltak szóródva? Vagy gyengébbek voltak az ágyúik?

Hallottam már olyan összeesküvéselméletet is, hogy a nácik nem csak dolgoztak nukleáris fegyveren, de prototípus stádiumig el is jutottak, amit a kurszki csatában ki is próbáltak. :)

Valószínűbb, hogy mint mindenhol a szovjetek rosszul felszerelt képzetlen fiatalok tömegeit küldték csatába könnyű fegyverekkel a német nehézfegyverek ellen.

Kaptak egy puskát kb 30 lőszerrel.

Mindenhol óriási volt a veszteségük, többszöröse, mint németeké.

Azok a német veteránok valószínű Pz3 vagy Pz4 harckocsikat használtak - azoknak valóban veszélyes ellenfelük volt a T34. A Tigriseknek frontpáncélzata viszont röhögve pattintotta le a 75mm-s lövedékeket, a saját 88-as lövedékük meg, ha betalált, hát... szaporította a szovjet hősi halottak számát. A szovjet könnyű, illetve közepes harckocsikank (T34) esélyük sem nagyon volt.

A szovjet KV nehézharckocsik meg valószínű a már korábban említett alulképzettség miatt voltak eredménytelenek (bár annyira talán mégsem, hiszen végülis nem törtek át a németek).

De am röviden, a németek kidolgozott stratégia szerint támadtak ékekben, aminek az első sorát Tigrisek adták, ha azok már eléggé nagy zűrzavart csináltak a szovjet védelemben, az előretörő könnyű/közepes német tankok is könnyebben szedték ki az orosz tankokat. A mennyiség nem feltétlenül jelent erőt, ha hozzáértő tisztek vezetik a hadmozdulatokat, kisebb hadtest is le tud mészárolni egy vagy több nagyobbat (vedd például a magyar töriből a magyar győzelemmel záródó törökök elleni csatákat).

A Luftwaffe utoljára volt ilyen nagy arányban bevetve és remekül teljesítettek.

Különösen a csata elején, amikor az oroszok megelőző csapást akartak mérni, de a Freia lokátorok jelezték őket és a vészstartoló német vadászok lemészárolták az orosz légierőt. Később a stukák és a csatarepülők a harcokban is kitűntek, páncélosvadász alakulataik nagyban hozzájárultak az eredményekhez.

Tigris alig volt a németek harcrendjében és a futószalagról lekerült és először bevetett Párducok is csődöt mondtak, nem volt próbajárat és gyári hibák, főleg öngyulladás miatt lerobbantak, bár később a háború legjobb közepes harckocsijai lettek, amikor a hibákat korrigálták.

Olyan kiváló különítmények, mint a Kempf divíziójába tartozó II. SS páncéloshadtest Hausser vezényletével, megállíthatatlanul törtek előre és Hoth öreg róka volt, kikerülte a legjobban megerősített orosz védelmi szakaszt.

Az oroszok rettegtek a Tigristől és meg volt parancsolva nekik, hogy robogjanak egészen közel, mert a Tigris messziről is kilőhette őket.

Mivel Tigris alig volt a németeknél bevetve, így nagy szolgálatot tettek a német páncéltörőknek, akik szinte közvetlen közelből lőtték ki sorra a T34 eseket, pl. Schuster altiszt másfél tucatot Prohorovkánál. /többen említik/

Ekkor már használták a németek a 88 as légvédelmi löveget páncéltörésre, ami remekül bevált.

Az orosz lövegek gyengébbek voltak és más minőségi előnyük is volt a németeknek, például a jó rádiókapcsolat, vagy a kifogástalan Zeiss optikai irányzó, az itt először bevetett Hummel nehézgránát, így ezek együttese adta a német páncélosok fölényét.

A szovjet gyalogság hatalmas veszteségei a csata vége felé következtek be, amikor az állásaikba betört németek ellen kíméletlenül hajszolták az ezredeiket, a német géppuskák elé, a biztos halálba.

A megtépázott harckocsiezredek maradékát nem vetették be, bár Sztálin mérgesen követelte az ellentámadást, de Zsukov meggyőzte, hogy akkor elvéreznek és nem tudják nélkülük tartani a Frontokat, így beásták őket és csak gyalogsággal támadtak, amivel a legtöbb helyen sikerült is megállítani a németeket, akik védelembe mentek át, kivéve a III. páncélos hadsereget, amely hídfőt foglalt a Pszjol folyón, ami az utolsó természeti akadály volt Kurszk előtt, így az oroszok fölött megkondult a lélekharang.

Az oroszoknál nem számított a veszteség, többszörös túlerőben voltak és óriási tartalékaik voltak.

A németek a hatalmas orosz összpontosítás ellenére a küszöbén álltak, hogy megnyerjék a kurszki csatát.

Északon ugyan Model hamar elakadt, itt a mocsaras, erdős terep csak egy szűk sávot hagyott a támadás lehetőségére, amit Rokosszovszkij csapatai kellő eréllyel tudtak védelmezni, délen meg, amint feljebb írtam, a prohorovkai páncélos csata után Breith III. páncélos hadserege megindulhatott volna Kurszk ellen és azt már biztosan bevette volna, így ezzel a hatalmas orosz erőösszpontosítás helyzete akuttá válhatott volna, hiába volt az északi szakaszon hatalmas rés, mert itt minden út Kurszkba vezetett, így a félig bekerített hadseregeket nem tudták volna az oroszok kellőképpen ellátni.

A bekerítés résén szakaszok, századok ki tudtak volna menekülni, de komplett hadseregek nem, bár az továbbra is kérdés, hogy meg tudták volna e tartani a németek Kurszkot addig, amíg felszámolják az állásokban rekedt orosz védelmi erőket, Hitler azonban a győzelem küszöbén félbeszakította a hadműveleteket, leállította a Zitadellát.

Annyira megrémült ugyanis attól, hogy a szövetségesek partra szálltak Szicíliában, hogy Mannstein ellenkezése dacára azonnal páncélos erőket akart a térségbe irányítani, bár kár volt pánikba esnie, mert csak hónapok múlva indultak meg az olasz szárazföld ellen, Szicília sorsa meg már megpecsételődött, hiszen kétszázezer olasz fegyveres szerteszét szaladt és csak a német ejtőernyősök tanúsítottak ellenállást.

Guderian szerint az észak Afrikában fogságba esett nagyszerű páncélos tisztek még kedvezőbbé tehették volna a kurszki csata kimenetelét, de azokat presztízs okokból Hitler nem engedte kimenekíteni.

Egyébként is ő a felelős a támadás többszöri elhalasztásáért, hiszen várt arra, hogy hadrendbe álljanak az új párducok és ferdinánd rohamlövegek, amik csődöt mondtak, ezalatt viszont az oroszok jelentősen megerősíthették az állásaikat és felkészülhettek a német támadásra.

A nagy orosz veszteségeknek az orosz hagyományok az okai részben, meg a hatalmas német erőösszpontosítás óriási ereje, de a németek kisebb arányú veszteségei is katasztrofálisnak bizonyultak számukra.

Hiába voltak jobbak a harckocsijaik, a gyártási kapacitás sokkal kisebb volt, így az oroszok az igénytelenebb T34 ből annyit gyártottak, hogy a veszteségeken felül a háború végére 70-80 ezer tankjuk futkározott az utakon, míg a németek soha nem tudtak többé jelentős offenzív erőt összpontosítani,