Káoszban élni lenne a legjobb?

"a káosz viszont igazságos. Mindenkivel egyenlően bánik"

Ez érdekes, mert a bajban nem azt szokták igazságosnak mondani, ha egyenlőek vagyunk, hanem ha megvédenek minket vagy segítenek. Ha majd megméretsz egy helyzetben és csúnyán alulmaradsz, akkor nem fogod annyira igazságosnak gondolni az egyenlőséget. (Még a kapitalista "mindenki boldoguljon, ahogy tud" nézet miatt is sírnak sokan, hogy az milyen igazságtalan.)

A káosznak ugyanúgy része a szenvedés, de a rendben a szenvedés mértéke kisebb. Gondolj bele, egy káoszban nincs egészségügyi rendszer, hiszen a káosz a rend hiányát jelenti. Szóval te igen nagy valószínűséggel már rég meghaltál volna valószínű hosszas szenvedés után.

A káosz nem igazságos. Illetve kérdés, hogy hogyan definiáljuk az igazságosságot. Mindenesetre társadalmi szempontból pont azért alakult ki a társadalmi rend, az állam, a különböző törvények, a maguktól megszerveződött rendszerek, hogy megkönnyítsék az életünket, hogy csökkentsék a világ igazságtalanságait.

Ha a káoszra a rend, a rendszer, a szabályok hiányaként tekintünk, akkor nem lenne számítógép, hiszen annak a gyártásához kell egy hierarchikus rendben működő gyártócég. Internet sem lenne, hiszen az is egy számítógépekből álló rendszer, rend. A káoszban most nem ilyen balgaságokat kérdeznél, hanem próbálnád levadászni az ebédedet, vagy bogyókat gyűjtögetnél, és közben abban reménykednél, hogy te fogsz ebédelni, és nem te leszel valami más ebédje. Igazságos? Mondjuk ha az ősembert nézzük, a kardfogú tigrissel szemben valóban igazságos. Ő az erősebb, így az az igazságos, ha ő fog ebédelni… Téged…

Ha szigorú értelemben káoszként akarnánk élni, akkor a már emlegetett baktériumkolóniákon nem jutnánk túl fejlettségi szinten.

Bizonyos egyszerű matematikai szabályok alapján működne a társadalom, ahogy a madarak repülnek rajokban, anélkül hogy képben lennének az egész folyamattal. A hangyák is így mozognak.

Viszont ezek csak egyszerű mozgási, alkalmazkodási, túlélési folyamatok. "Rend a káoszban".

Az emberek nem így működnek, és 90%-ban meg KELL nekik mondani mit tegyenek, mert teljesen alkalmatlanok az egyéni döntésekre és életre. Kellenek vezetők, olyanok akikre hallgatni lehet.

Ilyen értelemben már a család mint szerveződés is egy rendszer, vezetővel.

Egy erdei hippikolóniában lehet nincsenek családok, lehet nincs globális hatalon, de helyi vezetők, véleményalkotók, döntéshozók kellenek, mert szétesne az egész pillanatokon belül.

Tehát még a törzsi életet SEM tudnánk megvalósítani kaotikus életformaként.

Az igazságosság egy mesterségesen kreált és erősen relatív emberi fogalom.

Értelmetlen beszélni róla tudományos szempontból.

Röviden: az igazságosság csak egy harmadlagos (fontosságú) szempont az olyanok után, mint biztonság, jólét.

Inkább élnél az őskorban, amikor mindenki egyformán éhezik, és nem tudod hogy megéred-e a holnapot, vagy ma, amikor neked nem a legdrágább okostelefonra futja - igazságtalanul?

Nem kérdező, itt két dolgot kell szétválasztani.

Először, a káosz a természet része és megvan a maga funkciója. Az tehát igaz, hogy a káosz nem nélkülözhető bizonyos helyzetekre. Azonban a rend is a természet része, és az sem nélkülözhető. Csak persze mindegyik a maga helyén.

Másodszor, az emberi kapcsolatok terén a káoszt nem mindenki igényli. Ugyanis vannak okos és tapasztalt emberek, akik megtanulják a környezetük működését, minél nagyobb benne a rend, annál inkább képesek kiszámítani a rájuk váró hatásokat. Emellett képesek szeparálni, a megfelelő reakciót kiválasztani, ezért ők a rendet igénylik, hiszen ilyen helyzetben mindig előnyösen jönnek ki a velük történő eseményekből. Viszont a buta, vagy megfelelő tapasztalattal nem rendelkező emberek, akik nem tanultak eleget, erre nem képesek. Bármely körülményről is van szó, átlátni nem tudják, nincs jó reakciójuk, és valóban ők tendenciózusan rosszul jönnek ki a helyzetekből. Ezért azt gondolják, a káosz "igazságos", mindenkit egyformán súlyt és jutalmaz.

Pedig nem így van. A káosz egy speciális rend, annak is van törvénye. Csak azt még kevesebben tudják kiismerni, de ők nem fognak "véletlenszerűen" hol jól hol rosszul kijönni ekkor se. A te problémád megoldására nem a káosz a jó válasz, hanem a tanulás. Csak a tanulás a te fárasztó munkád, a káosz meg megtörténik veled. És jó hinni, hogy mindenkivel ugyanúgy, de ez nem igaz. Te ott se járnál jobban.

Kovács keményen dolgozik, gyakran túlórázik, a munkáját precízen végzi. Nagy a legtöbbször másra hárítja a munkát, naphosszat pasziánszozik. Melyik az igazságos?

1. Ha Kovács 20-30%-al magasabb fizetést kap?

2. Ha hónap végén véletlenszám-generátorral sorsolják ki, hogy ki mekkora fizetést kap?

Aladár az iskolából három ötössel tér haza. A rábízott házimunkát gondosan elvégzi, megtanulja az aznapi leckét. Béla kapott két karót, elfelejtett elmosogatni, pedig szülei megkérték rá, és tanulás helyett egész délután Minecraftozott. Melyik az igazságos?

1. Ha Aladár dicséretet, Béla meg büntetést kap?

2. Ha mindkét gyerek esetén kockával döntenék el, hogy dicséretet, jutalmat, büntetést vagy verést kapnak?

Csak mert én az 1-es válaszokat tartom igazságosnak. A káosz, a rend és az dolgok közötti összefüggés hiánya miatt a 2. válaszokban vázolt helyzet fog fennállni. Nem az az igazságos, ha mindenkit ugyanakkora eséllyel ér jó és rossz, hanem az, ha mindenkit érdeme szerint ér jó és rossz. Ha te a 2. válaszokat választanád, akkor elég furcsa képed van az igazságosság fogalmáról, amit a legtöbb ember nem oszt. Ha az 1. válaszokat választanád, akkor meg te nem káoszt, hanem helyes rendet akarsz.

> Az a baj a szabályokkal, hogy azoknak kedveznek akik kitalálják őket.

Rövidtávon néhány szabály, törvény esetén lehet így, de nem hosszútávon. A törvényeinkben leírt, vagy a szokásaink le nem írt szabályai mögött mindig valami objektív, nem részrehajló erkölcsi szabály áll. Nyilván a világ nem tökéletes, aki ténylegesen szabályokat alkot, az visszaélhet ezzel a hatalmával. De a törvények, szabályok többsége nem ilyen. Az más kérdés, hogy számodra ezek az erkölcsi értékek nem láthatóak át, vagy nem osztod ezeket. Ezért vannak törvények, hogy azzal is betartassanak szabályokat, akik azok objektív fontosságát nem látják be. De ebben az esetben az adott illető készülékében van a hiba.

> kicsoda a rendőrség?

Egy hatóság, ami a törvények betartása felett őrködik. Bár vannak visszaélések, és hiányosságok, de főleg ha más korokra és más országokra is általánosítjuk a kérdést, azért jórészt el is látják ezt a feladatot. Nekik köszönheted, hogy nem rabolnak ki hetente és nem késeltek meg még az utcán.

> Kicsoda, a király vagy a miniszterelnök?

A király öröklött jog szerint uralkodik, amit általában Isten legitimál. A miniszterelnök meg kimondottan a nép választott vezetője.

> Mindenki egy senki mert senki sem tisztel senkit és semmit.

Ha szerinted a király vagy a miniszterelnök nem különbözik tőled, akkor itt hőn áhított káoszod. Mert a káoszban az van, hogy függetlenül attól, hogy rátermett-e, vagy sem, megérdemli-e vagy sem, igazságos-e vagy sem, együttérző vagy önző, van, aki hatalomhoz jut és van, aki nem. A te kívánt káoszodba teljesen belefér, hogy egy senkiből király legyen, egy másik senkiből meg rabszolga, függetlenül bármilyen tulajdonságától, tettétől, jellemétől, döntésétől. És te ezt nevezed igazságosságnak.

höbrjslkm

,mnjkhkupáá. áélkazwd6z723484élhg-c urortporőzuiui

trzzfsfukjm,

mxcmÍ m, ,, ,da3w420 3 536m, 3

69+