A hajléktalanokon mivel lehetne valóban segíteni?

Elsőnek az országban kellene olyan körülményeket teremteni, hogy érdemes legyen és lehessen jól dolgozni és lakni (pl. olcsó bérlakás).

Ha konkrétan egy emberen akarsz segíteni, akkor elsőnek: mihez ért, másodiknak: mit tud megtanulni, amit ma keresnek?

Addig átmeneti lakás és munka.

Először is a hajléktalanokkal kapcsolatos problémákat kellene kezelni, még mielőtt bárkinek is elkezdenénk építeni az életét.

Azaz prostitúció áldozatainak mentése, drog- és alkoholfüggőség ártalomcsökkentése, rehabilitációs programok indítása.

Következő lépés lenne a szállók és szociális munkások jelentős megtámogatása, közterületi vécék, esetleg zuhanyzók felállítása. Illetve fontos, hogy ruhához, élelemhez rendszeresen hozzá jussanak a rászorulók.

Ezután jöhet csak a segélyezés, munkahelyek biztosítása (akár előírásokkal is), olcsón lakható lakások biztosítása. Az sem árt, ha azéletszínvonal általánosságban is nő.

Gondolom újat nem mondtam, de gondolom érzed, hogy ez szigorúan csak piramisban építkezve működik, biztos alapok nélkül nem lehet tömegeket kiemelni a mélyszegénységből.

Csak azon lehet segíteni, aki maga is változtatni kar és elfogadja a segítséget.

Tehát lényeges, hogy miért vált hajléktalanná és akar-e változtani helyzetén. Ha akar, megtesz-e minden tőle telhetőt?

Lehet önhibáján kívül valaki hajléktalan és van, aki jól érzi magát abban a helyzetben. (A valamikori 'csövesek'.)

Először mentálhigiénés terápiára kell beadni, ahol "embert" csinálnak belőle, mert a hajléktalanok jellemzően már kiiratkoztak a társadalomból

Ha ez megvan, akkor már a hóna alá lehet nyúlni ideiglenes szállást és munkát adva neki, hogy saját lábra tudjun állni.

"mert a hajléktalanok jellemzően már kiiratkoztak a társadalomból"

LOL

A társadalomból egyetlen csoportnak sem lehet "kiiratkozni".

Az emberi társadalom rétegzett és ebbe természetesen a nincstelenek is beletartoznak.

Tévedés. A hajléktalanok jelentős része nem azért hajléktalan, mert nincstelen, hanem mert nem akar vagy tud részt venni a közösségben, nem fogadja el azok szabályait.

Ez alatt nem azt kell érteni, hogy lázadó szellemű anarchisták, hanem szétszívták/itták az agyukat, félreszocializálódak, és képtelenek (vagy nem akarnak) közösségi együttélésre. Amilyen furán hangzik, igaz: megszokják és már kényelmesebb nekik e szabályok nélkül élni.

Igen, az hogy valaki utcára kerül, annak oka lehet a nincstelenség, a válás, betegség... stb., de annak hogy ott is maradnak, már ez a társadalmonkívüliség az oka.

"Tévedés. A hajléktalanok jelentős része nem azért hajléktalan, mert nincstelen, hanem mert nem akar vagy tud részt venni a közösségben, nem fogadja el azok szabályait."

Ekkora baromságot már rég olvastam.

A hajléktalan elsősorban azért hajléktalan, mert nincs otthona, ahol képes lenne pihenni, tisztálkodni, onnan munkába járni. Ez meghatározza a státuszát, hiszen senki nem fogja őt alkalmazni, ennek következménye az, amit te úgy gondolsz (helytelenül), hogy a hajléktalan ne akarna, vagy nem volna képes integrálódni.

Ez ugyanis csak a következő lépcső, ami az esetek zömében nem a hajléktalan személyéből, hanem a körülményeiből fakad.

Sok hasonló baromságot tudok még írni :)

Vannak hajléktalanszállók, munkásszállók, tisztálkodási lehetőség, étkezés. Rég nem ott kezdődik a hajléktalanná válás, hogy valakit kitesznek az albérletből/intézetből/otthonából, az már csak egy végső állomás (persze vannak kivételek, főleg betegségek esetén).

Azt hiszem rosszul méred fel az ok-okozati viszonyokat. Okkal válik valaki hajléktalanná, amin a hajléktalanság tovább ront. Az aluljárós csövesek, koldulók esetében sokkal nagyobb segítségre van szükség, mint adni egy szociális lakást. Adj nekik egymilliót és legfeljebb pár hónapon belül újra utcán lesznek.

Egyesével be kéne fogadni őket.

Néhány éve cikkeztek egy fiatal lányról, aki valahogyan befogadott egy öreg nőt, mintha a nagymamája lenne. És úgy éltek, mintha családtagok lettek volna.

Persze, biztos nem mindenki ilyen szerencsés, de próbálkozni lehet.

"A hajléktalanok jelentős része nem azért hajléktalan, mert nincstelen, hanem mert nem akar vagy tud részt venni a közösségben, nem fogadja el azok szabályait."

Ez tyúk és tojás probléma.

Én azt mondom, hogy fele-fele.

Nem fogadja el a szabályokat, de a szabályok is csak sújtják őt.

Azt mondom, hogy kb. a hajléktalanok felén lehet úgy segíteni, ha megpróbálod őket visszailleszteni a társadalomba, és jellemzően azokon, akik nem régóta hajléktalanok.

A maradéknak pedig szintén a felénél lehet javítani az életkörülményeiket (pl. szállóval, munkával), mert ugyan a társadalomba már nem akarnak teljesen visszailleszkedni, de azért még képesek és hajlandók együttműködni.

A negyedük pedig teljesen reménytelen. Őket csak ellátni lehet, de már ez sem sokat segít rajtuk, mert valamilyen nagyon súlyos bajuk van.