Hogy mernek "honfoglalásról", ilyen fogalomról, beszélni ezeknek a forrásoknak a függvényében?

"Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból"

Már csak azt kellene tisztázni, hogy a Képes Krónikában melyik időszámítási rendszer, naptár szerint adják meg a 677.-ik esztendőt és melyik földrajzi területet tekintették Szittyaországnak.

Érthető kép rajzolódik ki, hogy genetikailag és kulturálisan a Kárpát medence földjére bejövő őseink "Turáni" népek, népességek leszármazottai voltak:

Turáni embertípus:

Az embertan (fizikai antropológia) megkülönbözteti a turáni vagy turanid embertípust. Ez az emberi ún. „rasszok” („emberfajták”) egyike, amely az europid és mongoloid „nagyrasszok” közötti átmeneti formának tekinthető. Tiszta formájában Belső-Ázsia egyes területeinek lakóira jellemző, de más típusokkal keveredve számos ázsiai és európai embercsoportnál kimutatható.(wikipédia)

Turáni népek:

A turáni népek az eurázsiai sztyeppék területén, illetve hatókörében élő egykori népek, illetve mai utódaik összefoglaló elnevezése. A fogalom főleg a 20. század első felében volt elterjedt, de néha még ma is előfordul. A csoportosítás alapja az a megfigyelés volt, hogy ezek a népek mindmáig számos közös kulturális, antropológiai és részben nyelvi vonást őriznek.

A turáni népek közé eredetileg a következőket sorolták: török- vagy helytelenül türk népek (ujgurok, kazakok, oszmán-törökök, kipcsakok stb.), szkíták (szittyák), hunok(a székelyek is), avarok, mongolok, mandzsuk. Később a japánokat is idesorolták, a japán nép eredetére vonatkozó felismerések alapján.(wikipédia)

A tengrizmus újkori fogalom sosem, hívták így az általad felsorolt népeknek a hitvilágát, vallását szertartás rendjét.

Viszont megjelenik a magyar népességünk vallásos ősi hitéletével szertartásrendjével kapcsolatban ezek a kifejezések:

[32] Ld. Corpus Juris Hungarici, millenniumi emlékkiadás (Budapest: Franklin társulat, 1899), I, 46. Itt a magyar fordításban szereplő „scythiai ősi pogány szokás” latin eredetije: „Scythicus, gentilis et ethnicus ritus”, ami – „szkíta népi-nemzeti szertartásrendet” jelent. Ugyanez Bonfiniusnál így hangzik: „deposito pagano ritu, ceremoniisque Scythicis abrogatis”. Ld. Antonius Bonfinius, Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia (Hanoviae: Typis Wechelianis, apud Claudium Marnium, 1606) ­­­– szerk. Zsámboki János (III. kiadás), 197. o. Megjegyzendő, hogy az ó- és középkori keresztyén Róma tollából származó „paganus” szó értelme nem azonos a mai „pogány” szavunkkal. Ez ugyanis Róma szemszögéből nem feltétlenül „nem keresztyént” jelent, hanem adott esetben egyszerűen csak „nem Róma módján keresztyént”. Példa erre, hogy Róma az Európa nagy többségét alkotó jórészt gót ariánusokat is paganus-oknak tartja (a pagus pedig falut jelent, így a paganus jelenthet vidékit, de népit is – ezáltal a gentilishez és az ethnicushoz közelíthető jelentéssel bír).

Úgyhogy kora keresztény, ős-keresztény színezetű volt az ősi vallásos hitvilágunk.