Miért panaszkodik a legtöbb ember, amikor vannak akiknek százszor rosszabb életük van?

Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb.

És miért azokhoz kellene hasonlítani magunkat, aki tolószékben ül? Ezzel az erővel azzal is összehasonlíthatom, aki milliárdos és csak utazgat meg partizik. És ahhoz képest tényleg szar egy átlagember élete.

Egyértelműen jobb az életem annál, aki halva született.

De ez még elég kevés ok arra, hogy néha ne panaszkodhassak.

Szerintem akinek folyamatos vagy akár ideiglenes baja van az életével, az sem gondolja, hogy neki a legrosszabb a világon.

Meg hát ugyebár minden relatív.

Ahogy én élek, tutira kínszenvedés lenne olyasvalakinek, aki korlátlan gazdagságban nőtt fel.

Van jogos kritikai alap azon, hogy néha az emberek hatalmas hattyúhalált tudnak előadni apróságokon is.

De azért általánosításra sosincs jogalap.