Szerinted a szenvedésnek van határa? Vagy az ember soha nem éri el azt a küszöböt, ahonnan már nincs erősebb/rosszabb?
Amúgy szerintem is.Ez abszolút emberfüggő. Van aki már az első kudarctól, pofontól kikészül, van aki a végletekig küzd, harcol, nem adja fel, inkább magába folytja a problémáit, ami nem éppen jó dolog, mert jó, ha valakivel ki tudja beszélni a mindennapos, vagy éppen más dolgait.
Az,hogy van-e határa, nem tudom. Sokszor érezhetjük, hogy "ennél rosszabb már nem lehet", de olykor mégis próbára tehet minket az élet.
Szerintem van.
Végtelenben csak pozitív létezik.
Míg fel nem mész egy szintre hol ezt érezheted, érezhetsz hihetetlen szintű spirituális kínt, de ez meghatározott.
2. és 1. kérdés közt nincs összefüggés.
Ez elérhető emberként is.
Már tudta, mit a Másik tudni nem mert
S érezte, arca boldogan világit
S futott, elrejteni szive csodáit
Az égve égő, élő ismeretlent,
Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,
Valami koldúsbús sarokba, messze
Fénylő fejét az éjbe betemesse
És elhitesse, hogy még most se sejti.
Ám a szoba kigyult a mosolyától
és látta Őt, ki rá se nézett - távol -
De gondolatba megölelte vágyva
És erre ő is áment mondott áldón
S terhes fénnyel szivében, a homályon
Ragyogva ment át a sötét szobába
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!