Megeri muveltnek lenni?
Az egyetemi végzettség nem egyenlő a műveltséggel. Műveltnek lenni azt jelenti, hogy olvasott vagy, hozzá tudsz szólni témákhoz széles körben.
Sokan elvégeznek valami szakot, de attól még teljesen sötétek.
Ezek a dolgok azért árnyaltabbak, mint, hogy valaki egyetemen tanult akkor milliomos lesz és művelt, aki nem tanult egyetemen az szegény és buta.
Ismerek olyan huszonévest aki egyetemre jár és mérnöknek tanul, de olyan mintha nem is ezen a világon élne, mert mindent elé toltak a szülei. Ő csak a pénzre hajt, azért tanul, hogy később jó munkahelye legyen és nagy lábon éljen. De ettől még nem lesz művelt, ahogy most sem az.
Én ahhoz szólok hozzá, hogy megéri-e olyan szakot tanulni, ami "bar érdekes, nem sok pénzt hoz" - ahogy fogalmazol (a műveltség kérdését megválaszolta az #1-es, és szerintem feleslegesen kavartad bele a kérdésbe).
Nos, az én véleményem az, hogy akkor jársz jól, ha versenyképes szakot tanulsz, ha már egyetemista szeretnél lenni. Nézz körül, hogy mire van szükség, mely szakokból van hiány, mit fizetnek meg jól, és végezd el azt. Ha kiválasztottál néhányat, döntsd el, hogy azok közül melyikhez érzel kedvet és kezdd el azt tanulni. Sajnos a világ nem úgy működik, hogy szereted pl. a régészetet és majd meg fogsz élni belőle. Nagyobb körültekintés kell ennél. Mert amikor ott vagy a zsebedben régész diplomával, és sehol nem kapsz munkát (vagy ha mégis, akkor is szar közalkalmazotti bért kapsz, amit még egy jól dolgozó munkásember is kiröhög), és közben családot kell alapítani, el kell kezdeni boldogulni az életben, egzisztenciát kell teremteni stb., akkor megbánod ezt. Nagyon szép, hogy az ember pl. arról álmodik, hogy régész legyen, de a legtöbb pofára esik, mert az ilyen szakok nem érnek semmit megélhetés szempontjából.
Én azt mondom, hogy inkább áldozza be az ember a vágyait és tanuljon versenyképes dolgot (akár egyetemen, de akár egy normális szakmát is, ha jól fizet), és amikor beindul az élete, akkor adott esetben még elvégezheti a kedvenc szakját (bölcsész szakot vagy akármit), csak a saját maga örömére. Mert az ilyesmiből nem fogsz tudni megélni, ezek a szakok tényleg csak arra valók, hogy a maga örömére végezze el az ember, vagy a gazdag szülők elkényeztetett gyereke fel tudja mutatni, hogy van diplomája... és nem arra, hogy ezekből keresse a kenyerét valaki.
És mit csinálsz a pénzzel?
Meg mennyi pénzed is lesz? A Földön található vagyon hányad része? Hány nullát kell írni az első értékes számjegy elé? És mit fogsz vele elérni? Talán azok tisztelni fognak (de inkább csak irigyelni), akik körülbelül hasonló anyagi helyzetben lesznek, de azok, akik sokkal vagyonosabbak még a létezésedről sem fognak tudni és ugyanúgy a nálad szegényebbek sem fognak ismerni. És egész életedben ezért fogsz kaparni? Biztos, hogy nem lehet más életcélja egy művelt embernek?
Ha már van egy jó mérnöki állásod, amiből simán felnevelsz két gyereket, AKKOR megteheted, hogy nem foglalkozol sokat a pénzzel.
Addig nem.
Koszonom a valaszokat.
7-es: nem gondolom, hogy aki muvelt, az nyomorog, se azt, hogy az embert csak a penz motivalna. Viszont azt latom, hogy vannak MTA tagok (volt professzorom), akik alig tudnak megelni, pedig a vilag legjobb egyetemein is adnak elo (szo szerint a vilag legjobb egyetemein), es ez azert kicsit elgondolkodtat. Ugy altalaban azt latom, hogy Mo.-n, de talan mashol sem, az akademiai szfera nem igazan kifizetodo.
Nekem mar van egy diplomam, ha leirnam mi, valoszinuleg azt mondanatok, bufeszak, es igazatok is lenne. Nem erdekelt, es nem azert vegeztem el, hogy abban helyezkedjek el, hanem egyreszt meggyoztem magam rola, hogy jol cseng a neve, masreszt eros volt a szuloi nyomas. Ok gyakorlati emberek, es ok sem hisznek abban, hogy meg tudok elni abbol, ami amugy erdekel. Szoval jelenleg nem vagyok tul jo helyzetben, mert amim eddig van, azirant se nem lelkesedem, se nem tul piackepes.
Viszont azt gondolom, hogy epp azzal rontottam el, hogy ragorcsoltem erre a "mi lesz velem, ha ezzel fogok foglalkozni"-temara. Ugyanis ezzel a lelkesedesemet nyirtam ki. Gimiben vegig az egyik legjobb tanulo voltam, aztan onnantol, hogy el kellett kezdenem gondolkodni, hogy mi mennyire terul majd meg, minden elromlott. Most meg mar a huszas eveim kozepen jarok, es mar most azt erzem, hogy eselyt se adtam magamnak, hogy kibontakozzak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!