Meddig bírod olvasni? Káosz: az ontológiai anarchizmus

Akkor most következik egy harmadik vélemény.

Ez egy speciális műfaj, célja a szórakoztatás. Egyetemista koromban gyakran játszottuk, a feltételek a következők: valami elvont téma, mert az érdekesebb (de lehet egyébként bármi); tudományos igényű szöveg; jó stílus; ne tartalmazzon sok értelmes mondatot (úgy értem, logikailag egymáshoz köthetőt, ami mond is valamit); a szöveg legyen érdekfeszítő és szórakoztató. A mese minőségének mércéje: 1) 10 perc (igényesebb esetekben 20 perc) múlva hány százalék hallgatja. 2). Hányan tudják elmondani, miről szól. Az ötös osztályzathoz természetesen 100% és 0 ember visszamondása kell. Egyszer a zsebóra fogaskerekeinek rejtelmeiről tartottam értekezést. Mindenki kibírta.

2*Sü első idézete: a turista tehát a közszemléletet elfogadva, a kultúrát egyfajta pihenésre, kikapcsolódásra használja. Úgy vélem, nem így van! Pontosabban, a közszemlélet azt szeretné, ha így lenne, mert ez sekélyes, alkalmas a gondolat gyilkolására, és így belesimulna minden a reklámsugallta világba.

Én nem simulok! Nekem a kultúra látványként másodlagos (vagy többedleges). Nekem a kultúra gondolatébresztés. Amikor Gaudi befejezetlen tornyait néztem Barcelonában, arra gondoltam, miért ilyennek találta ki. Mit akart mondani? Mi nem tetszett neki, mi igen? Olümpiában a Zeusz szobor másolata előtt először gyilkos gondolataim támadtak. Mit tennék azzal, aki elpusztította. Csak utána az, hogy miképpen lehet a fennséget így kifejezni? Mi teszi ezt? Ahogy Michelangelo Mózesében is. A tavaszi barackvirágzás képei Amszterdamban a látványon túl – mi járhatott a művész fejében? Nem folytatom.

Az idézet nem zagyvaság, hanem hamisság. A hamis élet igaz megfogalmazása.

A második idézetből is a lényeg hiányzik. Az első idézet igazsága miatt a turista nem élvezni akar valamit, hanem „jelen lenni”. Hogy otthon dicsekedhessen. Régen ezt nevezték sznobizmusnak. „az Antillákról jövök…” – mesélik sokan. De csak fizikailag voltak ott, lelkileg nem. Amiért oda menni érdemes, abból lehet, hogy láttak valamit, de nem érzékelték. Itt a fontos az, hogy utána mindenkinek elmesélhessék. Hogy ők milyenek. Hogy nekik telik. Hogy oda is. Ja! De minek él az ilyen, ha nem élvezi. Álomvilág, ahol az elmesélés fontosabb, mint a jelenlét. Az ázsiai turisták még ezen a szinten vannak. A megjelenés izgalma. Talán lesznek magasabbon is. Akkor majd jön a „részese vagyok” izgalma.

A szöveg jó és mélyen elgondolkoztató, bár kemény kitartás (és megfelelő lelkiállapot) kell a végigolvasásához. A mai világ torz voltának, hamis látásának szomorú látleletét adja. Köszönet a kérdezőnek, hogy rálelt.