A háborúban álló felek miért nem ismerik el, hogy valójában csak erőforrásokért és hatalomért háborúznak? Miért kell mindig megideologizálni?

Amit a #8-as válaszban írsz, azzal egyetértek. Mindenkit az egyéni érdekei vezérelnek, ezért az egyszerű munkástól kezdve a papon át a politikusig valójában mindenki átgázol másokon, ha úgy kívánják az érdekei. Az eszközök és az indoklás lehet, hogy más és minél nagyobbak egy ember kvalitásai, annál szebben tudja megindokolni, olyan köntösben feltüntetni, hogy valójában nem is az, aminek látszik, de a lényeg ugyanaz. Nem különbözik az ember a farkastól, aki a társaival is vérre menő harcot vív a koncért.

Szerintem ha az ember olyan helyzetbe kerülne, hogy vagy éhen hal, vagy megöli a másik embert, akkor ott véresen gyilkolnák egymást. Ez csak azért nincs így, mert nem vagyunk olyan extrém helyzetben, így igazából megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy csak mindennapi hatalmi érdekharcokat vívjunk egymással. De szerintem az emberek 90%-a megölné a társát, ha arról lenne szó, hogy éhen hal, és ez menti meg.

Én abban látom az okot, hogy a háborút legitimálni kell. 5-ös válaszoló jól látja azt, hogy ennek a legitimációnak nem csak a saját néped előtt, de a többi ország szemében is meg kell történnie. És Wadmalac is okosat írt azzal, hogy pusztán úgy nem lehet háborút indítani, hogy megyünk ölni és rabolni.

Valójában a háború egy olyan folyamat, ahol az ölés legitimációval bír. Ez szembe megy azzal, hogy a normális társadalmi életben az ölés egy tiltott cselekedet, ami szankciót von maga után. Ez utóbbi nélkül persze valószínűleg szétesnének a társadalom, kell egy olyan norma, aminek segítségével a társadalom minden tagja biztonságban érezheti magát, vagy legalábbis a saját életét mindenképpen, különben jönne az anarchia. Ha ezt vesszük alapul, akkor mindjárt érthető, hogy háború esetén ezt a szabályt fel kell rúgni, de közben úgy, hogy megmaradjon. Ez egy paradox állítás, de valójában azzal van szó, hogy az ellenséggel szemben nem érvényesítjük ezt a szabályt, miközben azért a saját társadalmunkban továbbra is érvényes marad. Ezt nem tudod megtenni, csakis kizárólag ideológiai alapon. Persze az is kell ehhez, hogy valamilyen szinten démonizáld az ellenfeled, hisz az országod lakosainak a háború előtt még egyértelműen kijelentetted, hogy más embert megölni bűn. Ha viszont démonizálod az ellenfeled, akkor már nem tűnik bűnnek az ellenfél megölése. Ez megint csak ideológiai alapon tud működni.

A háború elég speciális állapot, de ettől függetlenül még koránt sem egy szabálytalanul működő mészárszék (persze azzá tud válni). De megvannak a hadviselésben is az irányadó szabályok, amik valamilyen szinten szabályozottá teszik a háborút. Ezért is van értelme háborús bűnökről beszélni. Ha a háború teljes egészében szabályok nélküli állapot lenne, akkor háborús bűnökről sem lenne értelme beszélni. Hogy említsek egy példát, ilyen például a vegyi fegyverek bevetésének tilalma. Ha lőfegyverrel ölöd meg az ellenfeled, az rendben van, de ha vegyi fegyvert vetsz be ellene, akkor háborús bűnös vagy. Ez megint csak a háború egyfajta szabályozottságát mutatja. Ugyanígy vannak formális aktusok, például a hadüzenet küldése, a fegyverszüneti megállapodás vagy a békekötés.

Itt szerintem arról is szó van, hogy ha az emberek azt látják, hogy a háború szabályozott keretek között zajlik, akkor nem szólhat pusztán arról, hogy erőforrásokat akarunk szerezni, hanem ideológiailag kell indokolni. Az erőforrások megszerzéséhez ugyanis semmilyen szervezett keretekre nem lenne szükség, durván fogalmazva, ehhez elég lenne odamenni valahova, és egyszerűen elrabolni.

Ez a fajta szabályozottság a primitívebb törzseket is jellemzi egyébként. Én valahol itt látom a kulcsát annak, hogy miért ideologizálják meg a háborút. Persze kicsit vitaindítónak is szánom ezt a véleményt.

Amúgy, ha érdekel a téma, ajánlom elolvasásra John Keegan: A hadviselés története c. könyvét. Azon túl, hogy végigvezet a hadviselés történetén ókortól a modern háborúkig, a könyv egy jelentős szakaszában foglalkozik a hadviselés filozófiájával is, és elég szakszerűen közelíti meg a témát (persze egy hadtörténész nem fog ostobaságot leírni), úgyhogy mindenképpen tudom ajánlani.

[link]

A haborus "szabalyok" nem azert vannak, hogy valami szervezett dolog legyen a gyilkolas. A haborus szabalyok pusztan azert vannak, hogy az adott orszag magat vedje. A vegyifegyverek ellen pl szinte lehetetlen vedekezni, es a legrosszabbja nem ol, hanem nyomorit. Egy halott katona mellett konnyebb rohamra indulni, mint egy mellett aki ordit a fajdalomtol.

Ezek a szabalyok csupan kolcsonos egyezmenyek - te nem fogsz minket mustargazzal szorni cserebe en se teged. Es ennek annyi a lenyege, hogy ha nem egyezunk ezekben meg, akkor senkisem fog nyerni - ergo ha nem egyezunk meg ebben, akkor en nem fogok nyerni. A haboru egyik legfontosabb resze a moral. A haboru addig tart, amig a tarsadalom elegge szeles retege tamogatja. A szabalyok egy resze pedig ezt igyekszik fenntartani, azon az aron is, hogy az ellenfelnek is konnyebb valamivel, de en is angyobb esellyel szalok csataba.

Az a baj, hogy a te problémázásod is képmutatás. Neked az lenne a tetsző, ha az ember "őszinte" lenne, függetlenül, hogy ez az ideologizált őszinteség mennyire nem segítené. De legyünk mégis, mert aki őszinte, az morálisan felsőbbrendű.

Nem tudom, nem érzed-e, hogy a te ideológiád is csak egy, és hogy az alapján elítéled a "képmutató" embereket, ugyanolyan álszent.

Sajnos objektív logikával nem lehet tömegeket mozgatni, se jó, se rossz irányba.

Az ideológia csoportszellemet támogató dolog, erre ösztönösen reagál az ember, genetikai örökség a csoportérdek követése, míg a logikus gondolkodás nem az, az csak túlfejlett agyunk mellékterméke.

Miközben egy objektívan logikus, ideológia-mentes világról álmodsz, magad is egy ideát hozol létre, aminek nincs reális lehetősége. Sajnos.