Van erre valamilyen pszichológiai, szociálpszichológiai elmélet?
Szerintem te a fogoly-dilemmára gondolsz:
nem ere gondoltam.
vmilyen önigazolásra gondolok, amivel vki. az általa elkövetett rossz dolgot kissebbíti, míg másvalaki tettét, aki hasonló rosszat művelt, sokkal negatívabban ítéli meg.
nm is a kognitív disszonancia, amit keresek.
mondok példát, hátha érthetőbb.
vegyünk 2 pasit, ők barátok amúgy, mindkettő házasságban él, megcsalják külön-külön a feleségeiket.
Józsi azt mondja, hogy ő tulajdonképpen nem vétett akkorát, mert nem csak szexkapcsolatot folytatott a szeretőjével, hanem érzelmileg is kötődött hozzá, szerette.
Józsi szerint a barátja, Béla az igazán rosszfiú, mert szerelem nélkül bonyolódott kapcsolatba, csak szexre kellett neki a szeretője, de nem volt belé szerelmes.
tehát Józsi ezzel erkölcsileg fölényben érzi magát, és bár ugyanúgy megcsalta a nejét, és nem váét el a szeretője kedvéért, akit pedig állítólag szeret, mégis jobb embernek tartja magát és a tettét kevésbé súlyosnak.
Béla szerint viszont Józsi nagyobb szemétláda, mert érzelmeket ébresztett a szeretőjébe, mégsem hagyta ott érte a házasságát, hogy felvállaléja és együtt éljenek.
Béla szerint ő járt el tisztességesebben, mert soha nem keltett hamis reményt a szeretőjébe, megegyeztek, hogy csak szexelni fognak, így a szeretője nem is sérült érzelmileg akkorát, mint Józsi szeretője, aki reménykedett a közös jövőben.
magyarán mindkét fickó a saját igazát védi, és mentegeti magát, a másik kárára.ű
na, ehhez van vmilyen szocpszicho elmélet?
Az ember így működik. Most ehhez milyen "elméletet" akarsz? Egy elmélet célja, hogy
- állítson,
- megmagyarázzon vagy
- bizonyítson
valamit. Itt melyik hiányzik?
megmagyarázzon.
nyilván ez egy lélektani mechanizmus.
Igen, egy ember így működik, és az ember tudja is erre a magyarázatot.
Az önértékelés bonyolult dolog, és elsősorban a neveltetés határozza meg, azaz a kisgyermekkor tapasztalatai. Erre vaskos könyvek vannak, amelyek különféle aspektusait magyarázzák, itt hosszú lenne részletezni.
Előtte el kell mondani, hogy a embert a sikerélmény, a motivációs képessége tette emberré. Az ember sikerre vágyik, ez teszi boldoggá, és ez sarkallja cselekvésre. Persze a siker relatív, ez is neveltetés, tudás függvénye, van, aki nagy, komplex sikereket akar, és államférfi vagy tudós lesz. Más megelégszik azzal, hogy jól telezabálja magát. A nagyon buta emberek agresszívek, sok közöttük a testépítő. Miért? Számukra csak a testi erőfölény adatik meg sikerélményként, és erre ráéreznek.
Egyes embereket gyerekkorukban állandóan rendreutasítottak, semmi nem volt jó, amit tettek. Vagy agresszívvé válnak, vagy gyámoltalanná, vissza húzódóvá. Az utóbbi sikereket két dologban remélhet: siránkozik, és folyton megsajnálják, vagy mindenkit hibásnak tart önmagához képest. Ez a Józsi ezerszer félreléphet, mindig talál magyarázatot, hogy ez a "körülmények kényszereként" alakult így. Hogy ő hibás lenne, az hidegrázással tölti el. De ha valaki más teszi ezt, akkor ő persze hibás. Ez a Józsi azt tanulta az élettől, hogy mindig mindent másra hárítson, védekező mechanizmus, a siker az, hogy nem ő a hunyó.
Van ennek egy másik változata, az elfogadó. Ő minden "bűnt" magára vállal, hiszen az a tapasztalata, hogy a vége úgy is ez lesz. Itt a siker az, hogy mások nem molesztálják nem kennek rá mindenfélét, hiszen erre nincs lehetőségük, ő eleve mindent magára vállal. És persze, ha félrelép, magától értetődően tekinti önmagát vétkesnek ebben.
A legszebb ezekben az, hogy az ilyen esetek alanyai többnyire nincsenek tudatában e viselkedésüknek, és fel is háborodnak / megsértődnek, ha ezt kezd valaki feszegetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!