Az aki az elvek embere, feltétlenül idealista is?

A kérdés, hogy mit jelent az, hogy elv, illetve mit jelent az, hogy valaki idealista.

Az elv egy gondolat, egy elképzelés, koncepció. Tulajdonképpen az ideának is szinonimája. Persze elv és elv között van különbség. Vannak egészen mély, sokféle relációt magukban hordozó elvek, mint mondjuk a törvény előtti egyenlőség elve, meg vannak egésze profán, hétköznapi kvázi szokások. Például ha valaki elvből nem beszél idegenekkel a buszon.

Az idealizmus is sokféleképpen értelmezhető fogalom. Ha az eredeti jelentését kezdjük boncolgatni, akkor abból az elképzelésből fakad, hogy minden létező mögött van egy idea. A különböző létezők ebből az ideából fakadnak, ennek a tökéletes ideának a tökéletlen megnyilvánulásai. A létezést nem a fizikai létezés, hanem az idea létezése határozza meg. A fizikai létezők bár nem tökéletesek, mégis közelíthetőek ezen ideához.

A kérdés az, hogy a negatív tartalmú dolgoknak is van-e ideája. Mondjuk a tökéletes tömeggyilkosságnak van-e ideája. Lehet-e ezt idealizmusnak nevezni?

Illetve azért az idealizmus inkább egy komplexebb, konzisztensebb gondolkodásmód, eszme.

Az elvek emberének elvei nem biztos, hogy valamiféle tökéletes formához való konvergenciát jelentenek. Koránt sem biztos, hogy ezek valamiféle konzisztens renddé szerveződnek.

Ergo a válaszom röviden valami olyasmi lenne, hogy számos esetben jelentheti azt, hogy az elvek embere idealista. De sokszor csak a fogalmak nagyon tág értelmezésével lehetne beleerőszakolni az adott elvek emberét az idealista fogalmába.

Nem. Lehetnek valakinek pusztán a gyakorlati élethez igazodó elvei. Az ehhez való ragaszkodás során ő akár semmiféle ideát nem követ.

Tehát a pontos válasz: aki az elvek embere, nem feltétlenül idealista, de lehet az is.