Miért nem elfogadott tudományos körökben a magyar-szkita rokonság, amikor nyelvészetileg, kultúrálisan és genetikailag ilyen sok bizonyiték van rá?

1. az iráni indogermán nyelv, a magyar nem, és itt már meg is bukott az elmélet. Szentkatolnai a 19. században alkotta az elméleteit, ezeket (mint a japán-finnugor rokonság) már meghaladta a tudomány.

2. az a baj a genetikával, hogy szinte minden marker más eloszlást mutat, úgyhogy nagyot lehet bukni, hogy ha egy (vagy csak néhány) génre bazírozol. Vagy itt van mondjuk egy R1a eloszlás:

[link]

Ezserint a lengyeleknek semmi közük nincs mondjuk a horvátokhoz, pedig hát nyelvészetileg és történelmileg is igazolt, hogy rokonok.

3. a lovasnomád kultúra olyasmi az eurázsiai sztyeppén, hogy aki szeretne fennmaradni, annak meg kell tanulnia. Így tettek az egészen különböző nyelvcsaládokba tartozó szkíták, osztrogótok, a türkök, a mongolok, a mandzsuk és a történelem valamelyik pontján mi is (függetlenül attól hogy milyen az eredetünk). És amikor már nem volt hasznos, száz év alatt átváltottunk egy egészen más kultúrára.

A konkrét és hathatós érvekhez nyelvésznek kellene lennem, és nem biztos, hogy a leírtakat az olvasó megértené. Túlságosan szakmaiak lennének, aminek értéséhez kell bizonyos alapismeret.

Ezért inkább a "bizonyíték" vizsgálatára szorítkoznék. A nyelv elég bonyolult dolog, alakulása nem "elrendelésre" történik, hanem használói ezer különféle okból történő gyakorlata határozza meg, no meg hogy az idők során mi válik be. A 19. századi "nyaktekerészeti mellfekvenc" szabatos, de nem kellett. Kellér "maszek" szóalkotása telitalálat. A legtöbben nem tudják, hogyan keletkezett, de használják és értik. A más népekkel való kapcsolatok során átveszünk használati szavakat, alakítjuk a nyelv aktuális gyakorlata szerint, egy idő után nem "idegen" szó. Pedig az.

A magyar egy vándor nép. Ezért különösen sok néppel került kapcsolatba. A magyar egy befogadó nép. Sok népcsoportot magába olvasztott, szavaikat átvette, sok más szót is időleges kapcsolataiból. Ugyanakkor a nyelv nem állandó, ezért egyes szavak kikopnak, mások átalakulnak, napjainkban is veszünk át szavakat. A csaj se magyar szó, a haver se. Pedig annak tartjuk.

Ha egy nyelvet be akarunk sorolni, nincs könnyű dolgunk. Már a nyelvi csoportok, kategóriák megalkotása se könnyű, gyakori, hogy szakértők egyfajta közmegegyezésén alapul, azért, mert jobbat nem tudnak, és úgy viszont nincs ellentmondás, van azonban logika, algoritmus, tehát egyfajta automatizmus "szabály". Értelmes ember emiatt nem tagadja, hogy vannak az említett két nyelvben hasonlóságok, egyezések. Nem tagadható (fölösleges is lenne) egy csomó kulturális hasonlóság. Mindkét nép nyelve, szokásai, kultúrája hagyományozódik. Ez azonban nem jelent még "bizonyított" állítást.

A "bizonyítás" egy tudományos fogalom, nem önkényes. A tudomány azt jelenti, hogy egy adott pillanatban van valamennyi ismeret, ezek egy rendszert alkotnak, és ennek a rendszernek három fontos alaptulajdonsága kell, hogy legyen. 1) maradéktalanul illeszkedik a korábbiakba. 2) nem jön létre egyetlen korábbi dologgal sem ellentmondás. 3) ezáltal a korábbi ismeretek halmaza bővül. Ha egy új állítás nem illeszthető e három feltétel teljesülésével a régibe, akkor hamis állítás.

Van a "bizonyításnak" még egy fontos sajátossága, ami az idővel függ össze. Az emberiség tudása véges, ettől lehetnek új állítások. Csakhogy e véges tudással kell tisztázni, hogy az előbbi három feltétel miként teljesül. Ez úgy történik, hogy az új állítás kezdetben "hipotézis". Erre aztán rávetik magukat a szakemberek, és szétcincálják. Egyik újabb érvet hoz. Másik cáfolni igyekszik. Harmadik megint más részét vizsgálja. Ha eltelik bizonyos idő, ami a korábbi tapasztalat alapján elegendő, akkor a sok vonatkozó cikk, tanulmány egy egésszé áll össze, kialakul egyfajta közmegegyezés az ezzel foglakozó tudósok között, miszerint ez a hipotézis kiállta az idők próbáját, míg új adat nem keletkezik, fogadjuk el tudományos ténynek. Persze a tudósok habitusa is különbözik, mindig akadnak, akik makacskodnak, hogy ez még nem elég. De a döntő többség elfogadja. Aztán, ha keletkezik újabb ismeret, és szükséges, módosítanak az addigiakon. Így megy ez évszázadok óta, mióta a vizsgálódásokat rendszerbe foglalták.

A tudósok e pillanatban nem tekintik meggyőző állításnak a magyar-szkíta rokonságot, mert sok az ellenkező tapasztalat. De vannak különféle szintű, hozzáértésű emberek, akik e tudományos tényt (nincs magyar-szkíta rokonság) nem fogadják el, és ennek számos helyen adnak hangot. Erre egyre bővülő lehetőég van. Csakhogy e téren van még egy fontos gyakorlati szempont. A tudományos eredmények, állítások közlésének (éppen a sok nem tudományos állítástól való elhatárolódás érdekében) van egy formai és egy tartalmi követelménye, vannak szakmai közlési helyek, és ezeket viszont minden magára valamit adó kutató elismer, azaz ebben konszenzus van. Komoly mérési módszerek vannak a hitelesség ellenőrzésére. Ami itt megjelenik, az hiteles, ami nem, az nem hiteles. A lényeg, hogy aki nem csak olcsó népszerűségre vágyik, hanem valódi tudományos elismertségre, itt közöl, megméretteti magát. E médiákban azonban nincs szó magyar-szkíta rokonságról. Ezért aki hisz a tudományban, és érti annak működését, nem fogadja el azt a rokonságot, de nem is mondja, hogy semmi hasonlóság.

Ha úgy tetszik ez a válasza kérdésedre.

"irani marhara nem german nyelv"

Nem germán hanem indogermán=indoeurópai. Kár ezen lovagolni, mert a magyar indoeurópai sem.

A magyar népesség többször is kicserélődött, ma már közép-európai népkeverék vagyunk. A honfoglalók genetikai állománya már kevéssé van jelen.

A nyelvészet nem mutatott ki nyelvrokonságot, mert nem az érdekli, hogy bizonyos szavak minél jobban hasonlítsanak egymásra, hanem az, hogy a minden kultúrában és korban egy nyelv számára szükséges szavak között minél több szabályos megfeleltetés legyen.

A kultúra többi része őrizheti még a pusztai nomád élet emlékeit. De erről kevéssé beszélünk, inkább magukat az iparművészeti, képzőművészeti termékeket alkotjuk, másoljuk. Beszélni, írni lehet róla, de az sosem lesz teljes a bemutatás nélkül.

Az átlagemberek közt sokan tudják ezt, de azt én se értem hogy a nagy koponyák" miért hangoztatják még a habsburg kori ármánykodást, a finn-ugor rokonságot.

Pedig valójában...

Szkíták-Hunok-Magyarok

Ez a mi családunk.