Az 1930-as években a volt antant hatalmak miért hagyták magukra felelőtlenül az általuk kreált Közép-európai kis államokat a hitleri agresszióval szemben?

Igazából már a 20-as években voltak jelei annak, hogy a közép-európai államokat az antant-politika nem fogja tudni megvédeni az esetleges német agresszió vagy terület-visszaszerzések ellen. Pl. gondolok itt arra, hogy a locarnói konferencián kétoldalú szerződésekkel megerősítették Németország nyugati határait, viszont a nagyon kényes német-lengyel határkérdésekkel nem foglalkoztak, azaz indirekt módon igazából a Nyugat szinte áldását adta a jövőbeni német terület-visszaszerzésekre.

Az oka ennek sokrétű, egyrészt az első világháborút nagyon nehezen heverték ki az antant-hatalmak is, és nagyon kényesen ügyeltek arra, hogy minden problémát tárgyalásokkal odázzanak el, nehogy kitörjön a háború (és mivel minden ország előbb-utóbb a Népszövetség tagja lett, volt is ennek elvi háttere). Valójában csak arról volt szó, hogy az antant az első világháború végén kegyetlen békét erőszakolt a vesztesekre, majd politikai manőverekkel, mellébeszélésekkel, tárgyalásokkal akart mindent húzni-halasztani, nehogy újra konfliktus legyen. Csakhogy az olyan diktátorokkal szemben, mint Hitler vagy Mussolini, ez a politikai magatartás öngól volt...

A másik ok, hogy a valóságban (akár el akarták ezt fogadni pl. a franciák, akár nem), a németek és a franciák gazdaságilag egymásra voltak utalva már akkor is. Ez általánosságban is így van és volt, de konkrétan ott a gazdasági realitást az jelentette, hogy Németországnak kellett a tönkrement francia és angol ipart a jóvátételekkel feltámasztani (mármint az antant ezt várta el). Azonban mivel a németek erre képtelenek voltak, jött az USA-ból a Dawes-terv, ami fellendítette a német gazdaságot, ami által tudták a jóvátételeket fizetni, egészen a nagy gazdasági világválságig, és a német jóvátételek nagymértékben hozzájárultak az antant-hatalmak talpraállásához is. Magyarul: az antant hatalmak igazából függtek a német gazdaságtól már a 20-as években is... Semmi érdekük nem volt semmi miatt újra háborús feszültségekbe keveredni a németekkel, még a kisantant országai, vagy a lengyel állam miatt sem.

A nagy gazdasági világválság után pedig Hitler agresszív külpolitikája ellen azért nem csináltak semmit, mert míg Hitler a hadiipart és az ezeket szolgáló infrastruktúrákat erősítette közmunkaprogrammal (a munkahelyteremtés pedig kirángatta Németországot a válságból), addig a nyugati országok nem lábaltak ki ilyen könnyen a válságból. Tehát amíg Németország militarizálódott, és ezáltal a gazdasága is helyre állt, addig a nyugati országok pont háborút elkerülő politikát folytattak. A harmincas évek második felében egyszerűen nem is lett volna erejük már szembeszállni Németországgal... és a világháború eleje ezt be is bizonyítja, mert a nácik úgy masíroztak keresztül francia földön egészen Párizsig, mint kés a vajon.

Először is 1938-ig semmiféle agresszió nem történt az erőfitogtatáson túl, bár mindenki tudta, hogy ez hamarosan tettlegességbe csap át. Az első válasz által mondottakon túl, Európában egyedül Anglia lehetett méltó ellenfele Hitlernek, de ők is nagy kockázatok árán. A többi szóba se jöhetett, bármikor lerohanható volt.

Az Anslussz bemagyarázható volt a nyelvi egyesüléssel, Lengyelország csak 1939 szeptemberében került sorra. Addigra Hitler gazdaságilag és katonailag annyira megerősödött, hogy nem lehetett ellene csak úgy támadást intézni. Mint később a D nap bizonyította, egy jól megtépázott, két frontos német hadsereg ellen is csak hatalmas áldozatokkal lehetett partra szállni (ahogy Hitler is csak vágyakozott egy angol partraszállással, de megtenni nem merte). Gyakorlatilag az USA tényleges beavatkozásáig európai állam túl kockázatosnak tartott egy támadást. Ne feledjük, hogy teljes össztűzzel (SZU-USA-angol és más kisebb erők) is két évig tartott a megtörés, hatalmas veszteségek árán.

A Terv nem segítette, hanem kiszolgáltatottá tette Németországot!

1924.-31 Németország a Dawes és Young terv keretében 33 milliárd aranymárka hitelt vett fel az USA-tól és 36 milliárdot fizetett ki jóvátételre. A Young terv aranyban követelte a törlesztést, kölcsön fedezeteként lefoglalta a reálgazdaságot és ingatlanokat.Ennek köveztében a német gazdaság mélypontra jutott és 8 millió munkanélküli lett. Owen Young támogatta Roosevelt United Európian vállalkozását. A jóvátételi pénzek 3/4-t 3 Wallstreet-i bankház kezelte a Dillon, Read,and Harris; Forbes; National City Company ebből is finanszírozták az I.G.Farben létrehozását amely a német hadianyag 95 %-t állította elő.

Marhaság, hogy a munkanélküliséget Hitler megoldotta volna:

Május 4-én Ley bejelentette a Munkafront megalakítását, egyszersmind elrendelte a

munka kötelező jellegét. Ez a Munkafront lényegében azt a célt szolgálta, hogy óriási

propagandagépezetként horogkeresztes ideológiával hassa át a több milliós kényszertagságot. Az

eredmény a dolgozók életkörülményeinek nivellálódása lett. Amennyiben a nagy hitleri

gazdasági tervek megvalósítása csökkentette a munkanélküliek számát, úgy az a fizetések

átlagának rovására történt; ez még nagyobb hasznot biztosított a horogkereszthez csatlakozott

gyárosoknak.

"Az Anslussz bemagyarázható volt a nyelvi egyesüléssel,": írja az előttem lévő, ami ostobaság.

A teljesség igénye nélkül:

A nyomás annyira élesedett, hogy Schuschnigg kénytelen volt Hitler hívására 1938.

február 12-én Berchtesgadenbe menni.A konferencia, amelyen valósággal vádlottként kezelték,

azzal végződött, hogy az azonnali német katonai invázióval megfenyegetett Schuschniggnak

három olyan rendszabályt kellett elfogadnia, amelyekkel saját ítéletét írta alá: 1. Seyss-Inquart

doktort, aki 1931 óta a náci párt tagja volt, belügyminiszterré és a biztonsági szolgálat vezetőjévé

nevezték ki. Ez az osztrák rendőrség teljes ellenőrzését biztosította a nácik számára; 2. új

általános politikai amnesztiával szabadon engedték a bűncselekmények miatt elítélt hitleristákat;

3. az osztrák hitlerista párt belépett a Hazafias Arcvonalba.1938. március 9-én Schuschnigg még egy utolsó kísérletre szánta el magát. Le akarta

hűteni a nácik reményeit, és meg akarta mutatni a nemzetközi közvéleménynek, hogy az osztrák

nép ragaszkodik függetlenségéhez; ezért népszavazást jelentett be vasárnapra, március 13-ra.

Hitler megértette a veszélyt, és parancsot adott az inváziót közvetlenül megelőző rendszabályok

életbe léptetésére.

Március 11-én Schuschnigg kénytelen volt lemondani; de Miklas köztársasági elnök nem

volt hajlandó Seyss-Inquartot, a horogkeresztes párt tagját megbízni a kormányalakítással.

Huszonhárom óra 15-kor azonban ő is kapitulált.

Március 12-én hajnalban a német csapatok bevonultak Ausztriába. A hitleristák elveinek

megfelelően a kormány legelső ténykedése mindig a rendőri tisztogatás és a politikai ellenzék

semlegesítése volt. A bécsiek tehát a német közigazgatásból legelsőként a Gestapóval

ismerkedhettek meg. Himmler és Schellenberg, az SD egyik vezetője Hess-szel és az Osztrák

Légió több tagjával együtt még az éjjel megérkezett repülőgépen. Egy SS-eket szállító másik

repülőgép követte őket. Hajnali 4 órakor Himmler már Bécsben volt, mint a hitleri kormány első

képviselője. Kisvártatva Heydrich is követte őt saját repülőgépén. A Gestapo a Morzin-platzon

ütötte fel főhadiszállását. Schuschnigg kancellárt heteken át itt tartották fogva, és a

legembertelenebbül bántak vele, mielőtt koncentrációs táborba szállították volna, ahol 1945

májusáig raboskodott. Himmler és Heydrich április eleje óta foglalkozott már egy ausztriai

koncentrációs tábor szervezésének gondolatával. A tábor végül Mauthausenban valósult meg, és

gyászos hírre tett szert az egész világon