Van itt valaki az ELTE, DE, PPKE, PTE, SZTE-BTK történelem szakáról? (Bővebben lent)

Racionális tudomány? Az meg mifene? A történelem kutatása irracionális? Nem értem... Nem reáltudományt akartál írni véletlenül?

Amúgy az egyetemek honlapján fent szokott lenni sok hasznos infó. Tantervi háló szinte mindig, de néha egyes kurzusok leírása, vizsgakövetelmények, sőt, vizsgatételek is, és még sok minden más. Első körben én ott kezdeném a nézelődést. Ha már ezen a körön túl is vagy, akkor sorry.

Szegeden nagyon jó egyetemistának lenni, ha oda mész, olyan szempontból nem bánod meg, hogy újra fogod élni a gyerekkorodat. Ott minden a diákokról szól, nagyon jó diákélet van, kulturális, szórakozási lehetőségek stb. Ráadásul töri szakon könnyű jó átlagokat elérni, úgyhogy nagyon sok ösztöndíjat kap az ember úgy, hogy meg sem kell nagyon erőltetnie magát. A lényeg az, hogy néhány évig álomvilágban él az ember, és igazából semmi gondja nincs, max. az, hogy minden vizsgája ötös legyen...

A hátulütője a dolognak, hogy én pl. nem voltam megelégedve az oktatás minőségével. A szegedi egyetemnek jó híre van, de szerintem a bölcsész szakokon inkább a múltból táplálkozik ez a jó hír, a mai oktatás szerintem árnyéka a korábbi önmagának. Ennek oka az, hogy amióta tömeges felsőoktatás van, gyakorlatilag annyi a lényeg az egyetem számára, hogy minél több hallgatója legyen, mert annál több állami támogatást kap. Ez ahhoz vezet, hogy a ponthatárok nevetségesen alacsonyak, vagyis akárkit felvesznek, és a sok jött-ment miatt az egyetemi oktatók leadták a színvonalat. Ugyanis az utóbbi 10-15 évben olyan diákok kerülnek egyetemre, akik bulizni mennek oda, és nem hajlandóak olvasni, leülni és tanulni (pedig egy bölcsész szak pont erről kénye, hogy szóljon), és az egyetemi oktatók úgy vannak vele, hogy akkor ők sem fognak tanítani, mert minek. És pontosan ezzel nem tudtam kibékülni, hogy alap szakon a hallgatótársaim háromnegyede csak bulizni ment egyetemre, és undorító volt hallgatni, hogy ha egy szemináriumra el kellett olvasni pl. 25 oldalt (ami nevetséges), és már ezen sírt a szájuk... Az a szomorú, hogy rengeteg tanár, amit csinál, az igazából az egyetemi oktatás paródiája. Sok szemináriumon igazából beülsz, hallgatod, hogy a tanár össze-vissza beszél (sokszor tökre nem is az anyagról), és röhögsz rajta, mert vicces, és félév végén valami vigyorgással teljesíted a kurzust. És szinte minden korszakban találsz ilyen tanárt, akinél semmit nem kell csinálni az ötösért, de tényleg semmit. És ha valaki tudja, hogy épp kinél kell felvenni a tárgyakat, akkor az egész szakot végig tudja csinálni semennyi vagy nagyon minimális teljesítménnyel. Sok tanárnál ugyanis nem kell semmit sem elolvasni, sem írni, a vizsgák pedig jópofizgatások, és a végén beírja az ötöst. Úgyhogy az a tudás, ami egy szegedi töris diploma mögött van, az szerintem semmi.

Jó, most lehet, hogy ezt a véleményemet támadni fogják, úgyhogy gyorsan megjegyzem, hogy kitűnő szakemberek tanítanak az egyetemen, és rengeteg tanár tényleg követel (tehát én nem azt mondtam, hogy az összes tanár paródiája az egyetemnek), viszont mindig meg lehet találni azt a tanárt, akinél semmit nem kell csinálni. Szóval lehet tudást is szerezni, ha kemény tanárnál veszel fel órát, viszont a mai kemény tanárok sem azt várják már el, amit régen... Nem könyveket kell ma már elolvasni, hanem pl. 10 meg 20 oldalakat egy vizsgára... Szóval szerintem a kemény tanulásra maga az egyetem nem kényszerít rá. Ha te tényleg tanulni akarsz, akkor magadtól kell nekiülni és tényleg végigolvasni a szakirodalmakat, monográfiákat, forrásokat, és akkor lesz valamilyen ismereted egy adott témáról. A tanárok egyébként segítőkészek, diákbarátok, és jól esik nekik az érdeklődés, és soha senkit nem utasítanak vissza, de magán az órán nem nagyon követelnek meg ma már semmit. Jó persze, vannak tanárok, akiknél kell tanulni, és vannak kemények, szigorúak is, akik követelnek, csak azt akarom mondani, hogy ennek ellenére megvan az az ösvény, megvannak azok a tanárok, akiknél végig tudod csinálni a szakot semmi tanulással is. Remélem, érted, mit akarok mondani.

Aztán diploma után tényleg jön a pofára esés, mert sima töri szakkal nem nagyon tud mit kezdeni az ember, főleg alapszakos diplomával. De igazából a mesterszakos töri diploma sem ér semmit sem a munkaerőpiacon. Ha pedig kutató szeretnél lenni, akkor a Szegedi Tudományegyetemnél van szerintem jobb egyetem is. (és lehetsz tanár is, ha eleve tanári szakra mész).

Amiről még van információm, az az ELTE töri szakja, ott sokkal keményebb a számonkérés, és a semmire nem fogsz ötöst kapni, szóval ott tényleg meg kell dolgozni a tudásért. Ha valakinek tanácsot kéne adnom, hogy hova menjen történelmet TANULNI, akkor én az ELTE-t mondanám. A többi, általad felsorolt intézményről nincs információm.

Én az ELTE képzéséről tudok nyilatkozni.

Az oktatás minősége változó, főleg olyan kollokviumok vannak ahol a tanár nem igazán lelkes, esetleg ledarálja az anyagot, majd a vizsgán vagy kevés olvasmányt adnak meg kötelezőnek, vagy sokat de valójában nem kérik számon. Ez utóbbi elsősorban az alapképzés egyes előadásaira igaz. Nyilván itt is vannak kivételek, sőt, többnyire azért érdekes és hasznos óráink vannak. Nem tudom máshol hogy van, de a gyakorlatokon nagyon szeretnek beadandó dolgozatokat íratni (5-15 oldalasakat), én az ehhez kapcsolódó készségeket nagyon jól el tudtam sajátítani. A kiselőadások tartása más kérdés, ott nem olyan kiforrottak vagy jók az elvárások.

Alapvetően a bölcsész szakokra igaz, hogy elvégezni ezeket könnyű más képzési területek szakjaihoz képest, DE ugyanígy igaz hogy az hogy milyen színvonalon végzed el (itt elsősorban a megszerzett tudásra, másodsorban az elért eredményekre gondolok) elsődleges fontosságú. Ha az adott szakmában akarsz elhelyezkedni, muszáj lesz jól végezned a dolgodat, legkésőbb a Ba utolsó évében.

Az egyetemi életről nem tudok nagyon mit mondani, vannak mindenféle események, ezeket többnyire a HÖK szervezi, akinek erre van igénye az ott találhat főleg társaságot magának (nekem budapestiként megvolt a magam baráti köre a városban, így erre nem igazán volt igényem). Az alapszak viszont lehet személytelen egyeseknek, mivel rengeteg a történész hallgató, és könnyen lehet "csapongani" az egyes kurzusok között, vagyis hogy mikor végzi el az ember. Nincs egy 5-10 fős brancs, akik egymással párhuzamosan végeznék mindig ugyanazokat az órákat.

Személyes tapasztalatom nincs a többi képzéssel kapcsolatban, de amennyi ismeretem van, az alapján én az ELTE-t ajánlanám, alapszakon mindenképpen. Részben azért, mert az egész nagy: sok történész sok tanszéken oktat, nagyobb a diverzitás, nagyobb eséllyel találod meg azt a témakört, amivel foglalkozni szeretnél majd. Másrészt az egyetem és a kar is nagy, valószínűleg többféle minor közül választhatsz mint más, kisebb egyetemek bölcsészkarain, és a szabadon felvehető órák száma is nagyobb gondolom. Harmadrészt a Budapesten meglévő tudásanyag (könyv- és levéltárak) összehasonlíthatatlanul nagyobb mint bármely más magyar városban lévő: Az egyetem könyvtárai mellett az Országos Széchényi Könyvtár, a Tudományos Akadémia, az Országház, a nagy múzeumok könyvtárai stb. mind itt vannak, mellette pedig idegennyelvű könyvtárak mint a CEU könyvtárai (a középkoros közös az ELTE-vel és az utóbbi kampuszán van!), illetve a Magyar Országos Levéltár és Budapest Főváros Levéltára is. Plusz az ELTE képzésének a neve is elég jó itthon.

Egyszóval alapképzésre én ezt javasolnám, és három év alatt szerencsés esetben ki fog alakulni hogy mivel is akarsz majd foglalkozni, és adott esetben válthatsz az Ma-nál egy másik egyetemre.