Miért nem nyert Magyarország az elmúlt 500 évben háborút?

Igazából 1526 után is szép teljesítményeket értünk el, pl. adott körülmények között az, hogy a két világhatalom között őrlődtünk, ennek ellenére meg tudtuk őrizmi a magyar államiságot, szerintem elég nagy teljesítmény volt. Persze, ha ahhoz képest nézzük, hogy 1526 előtt Magyarország európai nagyhatalom volt, mindenképpen katasztrófáról beszélünk, de ha ahhoz képest nézzük, hogy pl. Csehország államiságát 1620 után megszüntették, és osztrák örökös tartomány lett, az, hogy a magyar rendi államnak sikerült magát megvédenie, illetve az Erdélyi Fejedelemség hatalmi tényező tudott maradni, ez azért jelent valamit.

És nem igaz, hogy egyetlen háborút sem nyertünk meg, hiszen Bocskai legyőzte Bécset, de ugyanígy Bethlen Gábor, I. Rákóczi György is több háborúban győztesként diktált feltételeket a Habsburgoknak.

Aztán ott van a Rákóczi-szabadságharc, ami igaz, hogy katonailag elbukott, viszont kompromisszumos béke született, ami azt jelentette, hogy politikailag igenis sikeresnek mondható a lezárása (ahhoz képest kudarc, hogy az ország nem lett független, viszont ahhoz képest siker, hogy a Habsburgok elismerték Magyarország saját törvényeit, illetve a magyar államiságot, benne a magyar rendiséget továbbra is tiszteletben tartották).

Aztán ott van az osztrák örökösödési háború és a hétéves háború, ezekben a magyar rendek támogatása kellett Mária Terézia számára, hogy a Habsburg Birodalom ne omoljon össze. Gyakorlatilag a magyar rendek mentették meg a birodalmat azokban az időkben (és a harctéren is bizonyítottak a magyar huszárok, pl. amikor Hadik András elfoglalta Berlint...).

A napóleoni háborúkban a Habsburg Birodalom is a győztes hatalmak között foglalt helyet. Azon lehet vitatkozni, hogy ez mennyiben a mi érdemünk, hiszen Magyarország nem volt önálló állami tényező más hatalmak szemében, ugyanakkor az egész napóleoni háborúk alatt 1 millió katonát vittek el Magyarország területéről az osztrák seregbe...

Meg lehet említeni az 1848-49-es szabadságharcot, amelyben igazából legyőztük a Habsburgokat, 1849 tavaszára az egész országból kiűztük az ellenséget. A tavaszi hadjáratban szanaszét vertük a sógorokat több csatában is. Ez az újkori magyar hadtörténelem csúcspontja volt. Az más kérdés, hogy Bécs nagyhatalmi segítséget kért, és csak az orosz túlerővel tudtak minket legyűrni.

11-es válaszomhoz még annyi kiegészítést teszek, hogy én sem azt mondom, hogy a magyar történelem egy diadalmenet 1526 óta, viszont nem is az a katasztrófa, mint ahogy azt sokan be szeretnék állítani. Én azért szeretem a magyar történelmet, mert annak a bizonyítéka, hogy mindig fel tudtunk állni olyan tragédiák után, amibe más nép lehet, hogy belerokkant volna. De a magyar az nem adta fel, és újra és újra fegyvert fogott a szabadságáért, a megmaradásáért, és a semmiből újra és újra felépítette az országot, hogy aztán egy újabb katasztrófa után ismét a nulláról kelljen újrakezdeni. Szerintem ez egy megható és szép történet, és méltán lehetünk büszkék rá, és lehetne mit tanulni az elődeink élni akarásából és magyarságából.

Szóval lehet, hogy nem mi gyarmatosítottuk a fél világot és nem igáztunk le a kontinenseket, hanem éppen hogy a túlélésért hullattuk a vérünket 500 éven keresztül, de ez az egész magyar történelem valahogy mégis van annyira nagyszerű, mint egy nagy nép diadalmenete (pl. az angoloké). Sőt, szerintem sokkal keményebbnek kell lenni újra és újra talpra állni úgy, hgoy a világ összes hagyhatalma minket pusztít széjjel, mint egy szigetről kényelmesen meghódítani a fél világot.

Ha független, szuverén államként értelmezzük Magyarországot, akkor ugye az 1918-at követő időszakot kell néznünk, amikor valójában egy háborúban vettünk részt igazán tevőlegesen, a 2. vh-ban, azt meg éppen elvesztettük.

Ha kiterjesztjük a korábbi időszakra is (amikor Magyarország nem volt független állam), akkor azt látjuk, hogy Magyarország, a magyar király által viselt háborúk közül számosat megnyert, erre hoztak is a korábbi válaszolók példákat.

Tehát a kérdésedre a válasz lehet az, hogy helytelen az előfeltevés, vagy pedig az, hogy egy darab háborúról beszélünk, és ennek a kimenetelének az okai messze túlmutatnak Magyarországon.

Még szóba került, hogy 1526 után Erdély volt Magyarország, illetve utóbbi folytatója, utódja. Ez nem igazán volt így, 1541-ig beszélhetünk két uralkodóról (Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd), mindkettőjüket törvényesen koronázták meg, és mindketten egy-egy tekintélyes részét birtokolták a Magyar Királyságnak. Szapolyai halála, illetve Buda végleges török megszállása után viszont az Erdélyi Fejedelemséggé váló Szapolyai-rész nem működött Magyarországként: János Zsigmondot nem koronázták királlyá, nem is nevezték annak, ahogy az ott tartott országgyűléseket sem tartották teljes jogú magyar országgyűléseknek: inkább erdélyi országgyűlések voltak, amelyre a partium képviselőit is meghívták. A másik oldalon viszont Ferdinánd és utódai királyként működtek, megkoronázták őket, és országgyűléseket is összehívtak, amiket a kortársak is elfogadtak magyar országgyűléseknek.

Tehát 1541 után ha Magyarországról, vagyis Magyar királyságról beszélünk (mint államról, amely pl. háborúzik is, és nem mint földterületről), akkor az ország nyugati részére visszaszorult, a Habsburg Monarchia részévé vált Magyarországot tekinthetjük annak, és nem Erdélyt.

Független Magyarországról valóban nem beszélhetünk, de magyar államiságról igen. A magyar állam ugyanis nem szűnt meg 1526 után, hiszen ugyanúgy fennmaradtak a vármegyék, megmaradt a magyar egyházszervezet, működött az országgyűlés, működött a rendiség és magyar király is volt, akinek mindig esküt kellett tenni a magyar törvényekre. Magyarországot a magyar törvények szerint, csak magyar királyként lehetett irányítani. Tehát Magyarország mindig is létezett, csak nem volt szuverén állam (persze vannak kivételek, I. Lipót, Mária Terézia, II. József stb. sokszor -kisebb, nagyobb mértékben- nem vették figyelembe ezeket a dolgokat, de ilyenkor mindig felzúdult ellenük a magyar rendiség; illetve a Bach-rendszer is felfüggesztette a magyar államiságot 1851 és 59 között, tehát voltak rövidebb átmeneti időszakok, amikor csorbult, vagy nem is volt magyar állam).

Az Erdélyi Fejedelemség magyar államnak tekinthető, ezt nem lehet vitatni. Az előttem szóló csak olyan szempontból nézte ezt, hogy a legitim magyar király hatalma mely területekre vonatkozott (és ugye 1541 után ez a nyugati területekre szorult vissza), így megkérdőjelezi az Erdélyi Fejedelemség magyar állami voltát. Ez viszont hibás nézőpont.

Egyrészt, az Erdélyi Fejedelemség elvben alá volt rendelve a Magyar Királyságnak, ennek az volt az oka, hogy a középkori Erdélyi Vajdaság a királyság része volt. Mivel a fejedelemség intézményrendszere teljesen a középkori vajdaságra épült rá, a magyar királyok a fejedelmeket vajdának kezelték (sokáig egyébként vajdai címen is titulálták őket), és maguk az erdélyi fejedelmek is többször elismerték a magyar király elvbeli főségét. Ez olyannyira így volt, hogy rengetegszer bele is folytak a magyarországi rendi harcokba, sokszor, amikor a magyar király csorbította a magyar rendi jogokat, akkor az erdélyi fejedelem lépett fel ennek védelmezőjeként. Bocskai, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, de még II. Rákóczi Ferenc is ezt csinálta...

Azt kell itt látni, hogy a magyar állam igazából összefonódott a magyar renddel. Mivel a rendi állam 1526 után nem szűnt meg, ezért amíg a magyar rendi állam működött, addig a magyar államiság egyet jelentett a magyar rendiséggel. Márpedig a magyar rendiségnek az erdélyi rendek is a részei voltak, a magyar rendiség Erdélyben is működött, azaz az Erdélyi Fejedelemség magyar államnak tekinthető. Ugyanúgy működtek a vármegyék, ugyanúgy működött a középkorból örökölt igazságszolgáltatás, és volt erdélyi rendi országgyűlés (annak hatalomtechnikai okai voltak, hogy nem lehetett egy országgyűlés a Királyi Magyarországgal, illetve másfelől az Erdélyi Fejedelemség mégiscsak önálló államként funkcionált).

Ez egyébként érdekes és bonyolult kérdés, mert a magyar államiság fennmaradását a magyar rendiség fennmaradása jelentette, viszont ennek a rendiségnek két állama volt. Tehát egy magyar rendiség volt, de két magyar rendi állam. És az erdélyi rendek is a Szent Korona alattvalóinak tartották magukat, ezért is funkcionáltak fejedelmekként az erdélyi uralkodók, és nem királyként. És amikor a magyar király ellen harcoltak, legtöbb esetben a rendi jogok védelméért tették ezt.