Hogyan bizonyítható, hogy ébren vagyok?

Filozofiai dolgokat nem feszegetem mert kifejezetten szeretem ezt a temat es orakig irnam.

De amit ebrenletnek nevezunk, szubjektive annyiban kulonbozik az alomtol, hogy idoben a tortnesek osszefuggenek logikailag. Az egy mas dolog, hogy lehetseges egy magasabb rendu ebrenlet, amibe meg a normal ebrendelbol riadva juthatunk el. Ha erre iranyul a kerdes akkor azt meg senkinek se sikerult megvalaszolnia.

Vagy talan tudatos alommal probalkozol?

Egyszerű.

Öntsd le a kézfejed egy nagy pohár benzinnel, majd gyújtsd meg!

Ha nem riadsz fel, akkor valszeg nem álmodsz.

Az, hogy ilyenkor ébren vagy, sehogy.

Viszont arra van néhány technika, hogy álmodban rájöjj erre.

Volt már a kérdés, nézd vissza.

Pl. ilyen lehetőség van, hogy ha megfordulsz (360 fokot), akkor álmodban teljesen más helyre kerülsz.

RC!!!! (Reality Check)

Valaki írta a tudatos álom dolgot. Na azzal például igen, bár épp a fordítottját alkalmazom.

Nem bizonyítható. #3 írta, hogy az ébrenlét abban különbözik az álomtól, hogy a történések összefüggnek logikailag. Csakhogy az álomban rengeteg történés felébredve nem logikus, de az álmunkban ez nem tűnik fel, nem vesszük észre a logikai ellentmondásokat. Például besétálsz egy kunyhó méretű épületben és egy katedrális méretű teremben találod magad. Miután felébredsz, az egész logikátlannak tűnik, de az álmodban nem lepődsz meg rajta.

Ezt egyébként sokféle mű fel is dolgozza, sokféleképpen. Ha az ébrenlét a földszint, az álom a pince, a -1. emelet, akkor van pár mű, amiben megjelenik a -2. emelet. Például a Hamletben van egy színházjelenet, ahol a Hamlet szereplői éppen a Hamletet nézik. Vagy Don Quijote könyvtárában ott van a Don Quijote, mint regény. Márpedig ha van a -1. emelet alatt is emelet, akkor miért ne lehetne a 0. emelet felett is emelet? Vagy ott az Eredet című film, az álom az álom az álomban jellegével, ahol megint csak azt a kérdést pedzegeti, hogy vajon valóban a legfelsőbb szint-e a legfelsőbb. Vagy megint egy szépirodalmi példa, ott van Szabó Lőrincnek a Dzsuang-Dszi álma című verse. Vagy ott van Karinthynak is foglalkozott a témával pár humoreszkje. Egy másik kedvencem a Sofie világa című filozófiai regény, ahol látszólag a történet a -1. emeleten játszódik, azaz egy regény hőseiről olvasol. De kiderül, hogy a szereplők valójában a -2. emeleten vannak, az ő történetüket egy író írja.

De ennél konkrétabban is megjelenik ez a kérdéskör például a Mátrix, vagy A 13. emelet című filmekben is.

Sőt sok filozófiai irányzatban, vallásban is megjelenik ez a problémakör. A hinduizmus szerint az egész világ csak illúzió, Mája játéka, afféle álom. Vagy ott a szolipszizmus, mint filozófiai irányzat, amely szerint nincs rajtam kívül semmi, minden ami létezik, az kizárólag a tudatomban létezik.

Hogy mi a valóság, az javarészt közmegegyezés kérdése. Azt tartjuk valóságnak, amit a legtöbb ember annak gondol, és ami a legtöbb ember számára ellentmondás nélküli.