Az anarchisták hogyan szoktak érvelni elképzeléseik mellett?

#8-as egy békés anarchista.

Nagyon jókat ír, de azért vannak gondok.

Egyrészt, ha az anarchizmus terjedne el, akkor megnőne a hatalma is, és valószínűleg már nem lenne ilyen békés.

Ugyanúgy kényszerítene, mint most más erőszakszervezet, mivel csak így tudná fenntartani magát.

Ha meg nem tudná fenntartani magát, akkor nem maradna fenn.

Másrészt nagyon sok anarchista már most sem békés.

Ha hatalma is lenne, akkor vajon milyen lenne?

Jó esetben "csak" önző...

Én inkább úgy gondolnám, hogy magának a közösségnek vannak olyan jogai, amelyek a közösség tagjainak külön-külön nincsenek meg.

Amit #8 írt, az jól működhet egy PICI közösségben, ahol ideális estben és BÉKÉBEN tényleg működhet ez a fajta irányítás. De nagyobb közösségben vagy kényszerhelyzetben már nem, ott másfajta szervezés kell.

Azon kívül ez a közösség igen lassan fejlődne, mivel egyrészt kényszer sincs a fejlődésre (mindenki olyan jól él, amennyire csak a közösség erejéből futja), másrészt pedig példa sincs előtte, hogy a másik mennyivel jobban él, és ezért érdemes neki is küzdenie.

Léteznek ilyen kicsi közösségek a világban, és nagyjából változatlanok, sok ezer éve. Ilyenek is maradtak volna még nagyon sokáig, ha nem fedezi fel őket egy másik erő.

Kicsit hasonló lehet a helyzet, mintha arra gondolunk, mire képes egy 80 kg-os baktériumtelep, és mire képes egy ugyanilyen nehéz ember. Az ember szervezete nem demokratikus: nagyon erős alá- és fölérendeltségek vannak benne. A baktériumtelepben (jó esetben) nincs elnyomás, viszont űrhajót építeni az ember fog.

"Honnan van Orbán Viktornak joga ahhoz, hogy rám parancsoljon. Vagy neki adom a keresetem x%-át, vagy börtönbe csuknak."

Na igen, ilyenkor az ember elég erősen elgondolkodik dolgokon... Például hogy megkérdőjelezzük azt a jogot, hogy az állam vegyen el pénzt. Tegyük fel, hogy az anarchisták szerveznek egy ilyen tüntetést.

A rendezvény közben a biztonságukat az állam által fenntartott és fizetett rendőrség biztosítja.

Ha netalántán valaki megsérül, azt az állam által fenntartott és finanszírozott kórházban látják el.

Aztán az anarchista gyereke mégis csak az állam által működtetett és finanszírozott iskolában tanul.

Az anarchistának oda is kell mennie valahogy a tüntetés helyszínére. Mehet tömegközlekedéssel, akkor olyan vállalatot vesz igénybe, ami kizárólag állami dotációval képes működni, és az infrastruktúrájáért az állam felelős. Mehet autóval, de akkor olyan úthálózaton halad, amit az állam épített és az állam tart karban.

Aztán valamikor csak megöregszik ez az anarchista és a nyugdíját is az államtól fogja kapni.

Tulajdonképpen az állam rengeteg dologért felelős. Ehhez pedig, ha tetszik, ha nem: pénz kell. Nyilván rá lehetne bízni az emberek jóindulatára, hogy adnak-e pénzt vagy nem, de ez nem valami biztos bevételi forrás. Ezért kell az embereket törvényekkel rábírni, hogy fizessenek pénzt.

Persze lehet vitatkozni arról, hogy hatékonyan képes-e beszedni az adót, lehet vitatkozni arról, hogy magasak-e az adóterhek, arról is, hogy hatékonyabban kéne működtetni bizonyos területeket (egészségügy, oktatásügy), vagy éppen jobban kéne beosztani a pénzt. De azért alapjaiban megkérdőjelezni, hogy szükség van-e állami újraelosztó rendszerre, szerintem teljesen hibás gondolat.

#8:

Értem a logikát, de amit leírtál, arra mind passzol az, amivel bajom van.

Az egész érvelésed alapja egy nagy-nagy idealizmus, ami saját magát cáfolja.

" Pl. én azt mondom, hogy add nekem a pénzedet, különben bezárlak egy cellába. Ehhez nincs jogom, lopásnak neveznék. De ha ketten vagyunk, akkor is. Ha hárman vagyunk, akkor is. De egyszer csak, amikor az emberek 50%-a (vagyis gyakran még kevesebb mint 50%) megszavaz valakit, neki már van hozzá joga. Miért?"

vs.:

" Ha valaki gyilkolászni kezd, akkor a többség szépen megölheti."

Ezt érzed erkölcsösebbnek?

Hogy egy regulálatlan többség majd jogosan eldönti, kinek kell meghalnia?

BOszorkányégetések? Utcai tömeges lincselés?

"A megvalósult tiszta anarchia olyan lenne (az anarchisták szerint), mint minden ami a privát szektorban történik. Vannak szervezetek, amik elvégzik az állam feladatát. Csak ezeknek a szervezeteknek nincs monopóliumuk az erőszak alkalmazása fölött."

És ezeknek ki ad jogot?

A "többség"?

Mivel, népszavazással?

Közfelkiáltással?

"Lehet egy cég, akit fel lehet hívni, és szépen megöli az ilyen ámokfutókat. Csak nem úgy működik ennek a cégnek a finanszírozása, hogy erőszakkal elveszik a pénzedet, bedobják egy fekete dobozba, amiből kijön három új nyaraló Rogánnak, meg valamilyen minőségű rendőrség, amilyenre épp sikerült. Hanem úgy, hogy ha békében akarsz élni, akkor előfizetsz rá."

Aki meg szegény, nincs pénze erre, azt büntetlenül lehet ölni.

"Persze én is látom ezzel a problémákat. Pl. egy nagyon gazdag ember szabadon gyilkolászhat? Le tudja fizetni a rendfenntartó szervezetet, és olyan fegyvereket is tud venni, hogy az átlag ember ne tudja megállítani. Persze ennek a másik oldala meg az, hogy jelenleg is szabadon gyilkolásznak az államok. Az USA és Oroszország több százezer embert öltek meg Szíriában, és mivel ők az állam, ezért nekik szabad."

Bíróságon sem lehet egy bűnt felmentésig vinni azzal a mentséggel, hogy más is elköveti.

"Szóval lehet itt az anarchisták irreális elképzeléseit szapulni, de hogy vajon jobb lenne-e a mostani rendszernél, vagy rosszabb, azt csak kitapasztalni lehetne."

A kommunizmus béta-verziója elég randát bukott ahhoz, hogy csak úgy lecseréljünk egy régebben, jobban működő (nem feltétlenül a legjobb, de eddig a történelemben csak rosszabb volt) rendszert ideák alapján.

"De nem lehet, mert mindenki retteg a libertarianizmus minden formájától, mint a tűztől."

Mert az ember nem egy ideális lény, hanem önérdekű, önközpontú. Így a szabad, szabályozatlan cselekvés szabadrablást jelent.

"ha agyonlő téged családostul, jó eséllyel nem kerül ki a helyzetből sértetlenül. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem lőnék senkit agyon családostul"

Ha körülnézel a világban, észreveheted, hogy ez nem mindenkit tart vissza. És akit nem a saját erkölcsei tartanak vissza, azt nem tudom, mi tartaná vissza általános büntető hatalom nélkül.

"viszont ha valaki ilyesmivel próbálkozna, akár még fizetnék is hogy megakadályozzam. És voilá, magán rendőrség."

Ezt már írtam, aki fizet, biztonságban van, aki meg nem tud, az dögöljön meg?

Plusz ki az, aki egy ilyen erőszakszervezetnek jogosult megadni a jogot az erőszakra?

Ismét kérdezném, szavazás, közfelkiáltás?

Elbírálás szakmai, erkölcsi jogalapja?

"Viszont minden kötelező szabályt az állam tartat be. Ha egy magáncég hoz valamilyen szabályt, azt neked nem kötelességed elfogadni."

Innentől bukott a magánrendőrséged hatékonysága.

"Az anarchisták békés emberek, akik alkalmazkodnak a fennálló helyzethez, mert muszáj."

Kivéve a szélsőballib robbantgató anarchista terroristákat.

"Csak nem értenek vele egyet."

Ahhoz tényleg mindenkinek megvan a joga. Ebben az állítólagos diktatúrában is.

"De az anarchista is ugyanúgy fizeti az adóját, mert hiába nem ért egyet azzal, hogy az államnak joga van rákényszeríteni, tudja hogy az államnak hatalma van rákényszeríteni."

És ugyanúgy élvezi mindazt, amit ezért cserébe az állam nyújt, még akkor is, ha szerinte lenne jobb megoldás, úgyhogy az az adószedés mennyiségben, módban kritizálható, de a szükségessége illetve az ezért az állam részéről köteles ellenérték-nyújtás letagadhatatlanul létezik.

Szóval, az anarchizmus, a liberálisok olyasmit kérnek számon a mai rendszeren, amire nem tudnak egyértelmű ellenmegoldást kínálni, csak ideákat.

Mondanék egy példát az anarchista ideológiára.

Az anarchista elvárná egy szigeten a nyulaktól, hogy önmegtartóztatással ne legeljenek le mindent és ne szaporodjanak túl, mert akkor elfogy a fű és éhenhalnak.

A mai állam meg megakadályozza a mindent lezabálást kerítéssel illetve betelepített ragadozókkal szabályozza a populáció mennyiségét.

Most nehogy valaki azzal jöjjön, hogy az állam tehát öl, mert akkor látványosan nem fogta fel az analógiát, ami csak a SZABÁLYOZÁS tényét szimbolizálta.

Elvileg persze egy szigetre szeparált populáció evolúciósan beszabályozódhat, például úgy, hogy sok generáció után a nem éhen halt jószágok utódjainak csökken a testmérete, csökken a szaporaság, de ezt hullámzó tömeges kihalások előzik meg.

Ha meg VAN szabályzás, ott a folyamatos KISEBB rossz, de a NAGY rossz egyszer sem történik meg.

A központi irányításoknak megvan az a veszélye, amivel nektek is bajotok van, hogy a központi hatalomnak kell általános erkölcsi normáknak megfelelnie. Aztán ugyebár tökéletes szentek nincsenek.

De amit ti akarnátok, ahhoz MINDENKINEK kellene tökéletesen közérdekűen, saját önérdekeit háttérbe szorítva, önszabályozóan erkölcsösnek lennie.

Ha van központi hatalom, van, akire rá tudsz mutatni és kritizálni, visszafogni tudod, ha nem jót tesz. Erre találták fel a demokráciát.

Ha nincs, akkor rengeteg ilyen kockázati pontod van, amit mind külön kéne regulázni. A végeredmény egy olyan világ lenne, ahol vagy nincs társadalmi fék, vagy annyi ellenőr kell, mint ellenőrzött. És minden ellenőrnek kell, hogy ellenőrje legyen, azoknak is, felfelé több rétegben, egyre feljebbi szinteken mindig kevesebb ellenőrrel, a csúcson már csak páran.

És már meg is kaptad UGYANAZT a hatalmi piramist, ami MINDEN társadalomban megvan, és ami ellen lázadtok.

Senki sem állítja, hogy a mai demokráciák tökéletesek. Csak nincs jobb, addig, amíg az embert önérdek is vezérli.

A méheknél és a hangyáknál működi ka rendszer, meg érdekes módon Japánban is elég jól működik.

Pedig ott sincs semmi anarchia, erős a központi hatalom ,csak ott sokezer éves társadalmi hagyománya van a törvénytartásnak és az önregulázásnak.

Nézzük azért a #8 választ kicsit alaposabban (bár sokan észrevételezték sok szempontból, és jó részükkel egyet is értek).

Erkölcsi érv: jól hangzik, csak tévedés. Az erkölcs egy adott korban egy adott közösségben elfogadott szabályrendszer. Azért alkotják, hogy az emberek egymás közötti viszonya kezelhető legyen. A példa valóban lopás, de nagyon nem keverendő a szavazással, mert az már nem erkölcs, hanem érdekérvényesítés. Ahol az erő a szabály.

Az államnak monopóliuma van az erőszak fölött. Mégpedig azért, mert e célra hozta létre az emberek közössége. Az állam szerepe, hogy szervezze az emberi viszonyokat meglehetősen bonyolult esetekben is. A szervezéshez feltételrendszer tartozik, állami feladat nem létezik feltétel nélkül. Jelen esetben a feltétel a monopólium. Ami nem keverendő az egyes (esetleg hitvány) emberek gyakorlatával.

Praktikus érv: az önszerveződés és a magánszektor működése két alapvetően különböző dolog. A cukorgyár egy munkamegosztás eredménye jól definiált céllal. Az emberek nagy és bonyolult csoportjainak „önszerveződését” káosznak nevezzük. Százezer ember nem tud struktúra nélkül működni. Sok ország ennél nagyobb lélekszámú. Néha több ezerszerese.

A további bekezdések egy nem létező idealizmus vágyálmai. Az emberi csoportokat érzelmek és racionális érdekek együtt irányítják. Minden létező folyamat, legyen az természeti (élettelen), vagy élő szervezetek tevékenysége, akkor stabil, ha egyensúlyban van. Az élő szervezetek egyensúlyát az érdek által vezérelt racionalitás és az érzelmi motiváció együttese határozza meg. Ezt a finom egyensúlyt az emberek nem fogják megteremteni, mert nem egyéni érdekük, és a döntő többség fel sem ismeri a fontosságát. Ez úgy jön létre, hogy ezt értő emberek csoportja létrehoz külön e célra egy szervezetet (nevezzük államnak), amelynek egyfelől feladatául tűzi ki, másfelől jogosítványokkal (hatalommal) ruházza fel a cél végrehajtása érdekében. Ez az elmélet. De tudjuk, hogy nincs tökéletes élő rendszer, ezért sok más – egymással ellenérdekű – szervezetet hozunk létre, amelyek célja alapvetően az egyensúly fenntartása, továbbá az, hogy egyikük se tehessen szert túlhatalomra. Ha ez nem működik, az az adott csoportot minősíti. Jelesül itt a magyar társadalmat.

Külön kérdés azt vizsgálni, az adott csoport mitől, miért, és hogyan tökéletlen.

A fentiek alapján az anarchia azonos a káosszal. Hogy akkor miért vannak anarchisták, és miért nincs káosz? Nos azért, mert az anarchisták is tökéletlenek. (amit a válaszoló a végén megfogalmaz, aszerint) Van egy elvük, de nem aszerint viselkednek, sőt, még csak nem is törekednek elérésére. Ezt a magatartást idealizmusnak hívják, bár én pontosabbnak tartom a viselkedés jellemzésére a „bátortalan vágyak álmodozása a valóság működésének keretei között” kifejezést.

Fontos, hogy eszmei célkitűzéseinket ütköztessük a valósággal (azaz keressünk ellentmondást az elképzelés [modell] és annak a gyakorlatban való működése között. ha van, vessük el a hipotézist, ha nincs, akkor az jónak találtatik és érvényesítenünk érdemes). Csak a tapasztalattal (saját, vagy másoké) alátámasztott elmélet jó elmélet. Legalábbis a tudomány mai állása szerint. De ez esetben gyanítom, később is.

Összefoglalva: az ember egyik legfontosabb tulajdonsága a szabálykövetés. Ez tette emberré, ezért vált ki az állatvilágból. A szabálykövetés nem ösztön, hanem tudatos cselekvés, de biológiai alapja van. Az anarchista téveszmében él, amit az emberi közösségek tökéletlen működése váltott ki. Ha egy problémát tapasztalunk, fontos az összefüggések pontos ismerete, mert könnyen találhatunk olyan megoldást, ami a problémát nem kiküszöböli, hanem erősíti.

#14:

Nagy-nagy egyetértés részemről.

Egyébként, akármennyire hülyén hangzik, a legjobb hatásfokú államrendszer egy széles látókörű, hosszú távra tervező, cél-, főleg profitorientált és korlátlan hatáskörű diktatúra.

A demokrácia a legrosszabb hatásfokú rendszer, leszámítva a "buta" diktatúrákat, ahol az irányítás dilettáns, fanatikus és csakis a hatalomelvűség mozgatja.

Szerintem eléggé látható kontraszt van Észak-Korea és Kína gazdasági színvonala közt, pedig mindkettő diktatúra.

Igen, ha Kínát Észak Koreával vetjük össze. De azért elég sok közepes demokrácia viszonylatában….

Egyértelmű, hogy egy célorientált, jól felépített struktúra a leghatékonyabb. Ilyen üzem létezhet, sőt létezik. A baj az, hogy érvényes a mennyiség minőségbe átcsapásának törvénye. Így egy darabig a struktúra növelhető, miniállamokig akár, de már egy Szlovákia méretben sem érvényes. Ennek egyszerű oka, hogy minden embert az érdekei vezérelnek, ugyanakkor egy bizonyos méret fölött az emberek többsége nem látja át a működést. Ezt pedig ki lehet használni a demokrácia látszatát keltve diktatórikus intézkedésekre – előbb utóbb a társadalom java ellenére. Kiváló példája ennek Magyarország, ahol egy profi hatalommániás el tudta érni, hogy az emberek többsége (utálja ugyan néha, de) alapvetően, döntő pillanatokban hisz neki. A profi szervezés, emberismeret, a jó ütemben lépés pedig meghozza gyümölcsét, az ember biológiája adott.

A demokrácia egyébként azért a legrosszabb hatásfokú, mert nem az. Csak annak van eladva. Elég a nevét nézni, ami nem véletlen, a görögök nem voltak hülyék. A „nép uralma”. Ki felett kell uralkodnia a népnek? A diktátor (türannisz) felett. Na de ha ez nincs?...

A demokrácia tartalma – mint minden - koronként változik. Ma, az informatikakorában, óriási technológiai fejlődés közepette az úgynevezett többségi elv hamis. Miért is? Mert a többség nem felelősen képes dönteni. A többség meglehetősen gyakran saját érdekei ellenében dönt, bár azt hiszi, mellette. És ez nem a többség hibája! Ilyen csak a dolgot nem ismerők állítanak. A többség az átlagember. Nem feladata nagyon bonyolult rendszerek működésének ismerete. Ez a szakértők dolga. A többségnek az a feladata, hogy a szakértő ne éljen vissza (ne tudjon visszaélni) helyzetével.

Nem a szavazók számát kell korlátozni, holmi minőségi kritériumokkal. A döntés-előkészítők szövegeit kell kontrollálni megfelelő intézményrendszerrel. Hogy hamis, populista szövegek kiagyalói büntetést kapjanak. Akár a közügyektől való teljes eltiltást (börtönt nem javasolnék, ki fog akkor dolgozni). Megoldható ez, csak nem Magyarországon jelenleg. És amíg a neoliberalizmus tobzódhat, a világban se. Mi a neoliberalizmus? Például a Kanadai-európai kereskedelmi szerződés. Ha az állam nem határozhatja meg a feltételeket, mert a multi cégnek nem lenne előnyös, akkor az az állam fogalmának, a liberális eszme tartalmának, a stabilitásnak, az egyensúlynak a totális fejre állítása. A multik diktatúrája, a tőke mindenek feletti hatalma. Mindenek feletti, a józan ész feletti is. Az pedig az emberiség mint faj, lejtmenetét jelenti. Akkor is, ha ezt tagadják. Mert az szép az, hogy a természet nem beszél vissza. Csak megy. Ha útjába kerül az ember (aki azt hiszi, a természet felett áll), akkor el fog tűnni. Nem lesz kár érte (kinek is?)

"A demokrácia egyébként azért a legrosszabb hatásfokú, mert nem az. Csak annak van eladva."

Nemnemnem. Igenis a legrosszabb hatásfokú. Azért, mert csak akkor tud döntésre jutni, ha sokak konszenzusa vagy egy bizonyos arányú többség közös véleménye megszületik.

Nem véletlen, hogy nincs a világon hadsereg, ami demokratikus működésű lenne.

A demokrácia állatira nem hatékony.

Ismétlem és kiemelem, én nem politikai-erkölcsi-szabadságjogi stb. korrektség szempontjából minősítettem, csakis hatásfok szempontjából.

És bizony, hogy egy demokrácia gördülékenyen működni tudjon, ne akadjon el minden csipcsup kérdésen egy egyetértés kihajszolásáig, a demokrácián felüllépve néha szükség van józan, de diktatorikusnak nevezhető döntésekre.

Meg kell csak nézni a világ csodademokráciájának beállított USA-t. Ott olyan szinten intézkednek el az átlagember feje fölött, hogy csak na.

Európában a legigazibb demokrácia valószínűleg Svájcban van, ott mindennaposak is a népszavazások, KÖTELEZŐ részvétellel (azok a népszavazások ,amiből itt évi egyre már felhördül az ellenzék, ott havi szinten, kötelezően megvannak, aki nem szavaz, büntethető).

Ja, ha már Svájc, hozzátenném (ha már említésre került a görög demokrácia is), hogy minden rendszer állati jól tud működni, ha megvan az alapja: az általános jólét.

Vita kerekedett a demokráciáról. Ugyan miért? A felek elfogadhatatlannak tartják, amit a másik mond? Nem! Mást értenek demokrácia alatt. Addig nincs értelme erről beszélni, míg nem tisztázzuk, miről beszélünk.

Abban egyetérthetünk, hogy igen nagy embertömegek tevékenységét szervezni kell. És mint minden bonyolult dolognak, feltehetően ennek is több jó megoldása van. Egyik a demokrácia. Ami semmi egyéb, mint egy szervezési-irányítási technológia. Miért ésszerűtlen a hatékonyságról beszélni? A diktatúra (központosítás, ha így szebben hangzik) mindig egyetlen változatot valósít meg, a résztvevőknek nincs benne döntési szerepük, végrehajtanak. Tévedés összevetni a katonasággal. A katona célja a háború. Ott azért szükséges a parancsuralmi rendszer, mert az ment életet. A háborúban a döntést egy pillanat alatt kell meghozni. Az egyes ember egyes esetekben erre képes lehet, emberek tömege sok esetben viszont nem. És az a halál. Ezt csak előre patikamérlegen kitervelt rendszer szerint lehet eredményesen (értsd: legkisebb emberveszteséggel) megvalósítani. Aminek a végrehajtásában nem gondolkodni, hanem sz9nte ösztönszerűen cselekedni kell. Nagyon gyorsan.

Az állam élete nem ilyen, tehát ott szükségtelen ez a módszertan (nem hozza azt az eredményt). Ott van idő mérlegelni. És még két dolog. Az emberi természet alapja a cselekvés (konstruktivitás). Ha észreveszi, hogy ebben korlátlan lehetőségei vannak, akkor érvényesül a saját érdek. Onnantól megváltozik az eredeti cél. Tehát a diktatúra hatékonysága csak egy illuzórikus mese, nem kivitelezhető tartósan. A másik, hogy az ember konstruktivitását alapvetően a motiváció adja. Sokféle motiváció van a belső igényességtől az elismeréseken át a nagy pénzekig. Motiváció nélkül a cselekvés erősen lelassul és silányodik. Ettől bukott meg a kommunizmusnak nevezett diktatúra, nem egyébtől.

A demokrácia valódi mechanizmusa nem a többség uralma. Ezt csak a csekély tudással rendelkezők mondják, mert túlegyszerűsítik (a saját szintjükre) a dolgot. A demokrácia konszenzus. Ebből következik, minél nagyobb a szemléletbeli különbség, annál kisebb a konszenzus szintje. Akkor pedig nincs döntés, nincs cselekvés. Ennek áthidalására vannak a kényszerintézkedések (ezért, és nem másért kell az államnak hatalom). Viszont az sem jó, ha a kényszerintézkedések működtetői bármit megtehetnek erre hivatkozva. Erre találták ki az ellenérdekű ellenőrző, felügyelő szervezetet. Összegezve, a jól működő állam (demokrácia) elsődleges célja a konszenzus, mert ez viszi a leghatékonyabban előre a dolgokat. Ha ez nincs, előre gyártott forgatókönyvek szerint különféle kényszerek lépnek működésbe, nagyon aprólékos finomhangolással. Amit perszenem könnyű elérni, mert sokaknak más a (pillanatnyi) érdekük. De ebben a rendszer egyensúlya a lényeges. Ahogy a természettörvények szerint egyensúlyban lévő rendszer stabil hosszú távon, hasonlóképpen az egyensúlyban lévő társadalmi rendszer stabil (és ettől eredményes) hosszú távon. Ennek oka pedig az, hogy az ember alapvetően szabálykövető lény. Emiatt sikerült magasabb rendűvé válnia az állatvilágnál, ezt hozta a tudat léte. Aki nem hiszi, gondolja végig, hány önmaga alkotta rítust tart be naponta a fogmosástól a reggeliig, vagy éppen a szertartásos étkezésekig. Azok mind szabályok, amelyet az ember azért alkot, hogy csökkentse agya terhelését. A rítus automatizmus, nem gondolkodunk rajta. Az agy foglalatoskodhat közben is mással.

Amikor valaki a demokrácia hatékonyságát akarja összehasonlítani a diktatúráéval, azt mindig hosszú távon tegye. Beleszámítva a diktatúra bukását, az utána következő káoszt, a gazdasági visszaesést és egyebeket. Még ezekkel együtt is hatékonyabb? Az emberiség nem a lokális optimumokat, hanem a globális optimumot keresi. Itt az idő a változó. Lehet, hogy a következő öt évben egy (mondjuk kínai) diktatúra a leghatékonyabb a világon. Na de 100 évben? Tud valaki az emberiség történetében 100 év diktatúrát, ami hatékonyabb 100 év demokráciánál?

Még egy probléma van. A demokráciák vizsgálatánál a gyakorlati példákat nézzük. Csakhogy most éppen nagy káosz van, semmi konszenzus, ezért csak (emberi és természeti) kényszerek működnek. Persze hogy nem hatékony. A hidegháború mintegy 30 évében a nyugati demokráciák konszenzusát a hidegháború éltette. Nem volt fontosabb annál. És nem véletlenül akkor a nagy fellendülés, a gazdasági és társadalmi jólét. Akkor minden flottul ment (ott). Ezért a mai demokráciák hiányosságait nem érdemes vizsgálni, mert következmények. Nagy a deficit a konszenzusban, de ez se véletlen. Túltermelési válság van egyfelől, ez vásárlói hiányt generál. Szép lassan érlelődik a forráshiány (ezer változata). A hiány – és ebben szemlélettől függetlenül értenek egyet a közgazdászok – fokozza a versenyt, ott pedig kizárólag az egyéni (kiscsoportos) érdek érvényesülhet. A konszenzus a legkevésbé. A túltermelési válság és más problémák feloldása világméretű összehangolt cselekvést igényel, ezért jövőkutatók nem jósolnak „jó” demokráciát a következő 100 évre. Problémát annál többet. És még a világégést sem merik belőle kizárni.

#19:

Teljesen igazad van, csak pár részletre térnék ki.

"Amikor valaki a demokrácia hatékonyságát akarja összehasonlítani a diktatúráéval, azt mindig hosszú távon tegye. Beleszámítva a diktatúra bukását, az utána következő káoszt, a gazdasági visszaesést és egyebeket. Még ezekkel együtt is hatékonyabb?"

Nos, általában nem.

De nézzük pl. Kínát.

Ott a diktatúra nem elbukik, hanem folyamatos átmenettel sétál be egy kapitalista "demokráciába", ami a gazdasági felpörgés hullámán tud elég jólétet teremteni ahhoz, hogy a többség elfogadja.

A zárt, militarista diktatúrák, az igaz kényszeruralmak zsákutcák, többek közt éppen a rugalmatlanságuk miatt.

A mostani demokráciák működésképtelenségének okaival egyetértek, részben. De úgy látom, a konszenzus hiánya nagyrészt abból ered, hogy a cél, egy jól működő gazdaság a politikai lépéseknél, kormányzó párt és ellenzék álláspontjánál nagyon másodrendű szempont a hatalmi harc mögött.

Kicsit olyan a helyzet, mint a kis hercegben leírva, a kormányzó párt kormányoz, az ellenzék ellenzi.