A pszichológiában honnan tudják, hogy milyen a normális emberi viselkedés? Hol van ez kőbe vésve?

Nem "valaki szerint".

Rossz az, ami károkat okoz. A függőség - MINDEN fajta függőség - károkat okoz.

Igen, az oxigén elég erős méreg.

A földtörténet első és legnagyobb (90%-os) kihalását az okozta.

De függőségnek azt nevezik csak, ami elkerülhető lenne, nem szükségszerű.

"...az amerikai társadalom 98%-a társfüggőségben szenved"

Ezt a kijelentést azért elég nagy fenntartással kezelném. Egy társadalom 98%-a nem is él párkapcsolatban, ami ugye a társfüggéshez fontos lenne.

"És hol lehet meghúzni a határt a kettő között? "

A pszichiátriai betegségeket elég jól definiálja a DSM IV, Például megnevez 6-8 jellemző tünetet, ezek közül 2-3 együttes fennállása, ha az bizonyos ideje (fél, egy, két év óta) fennáll, valamint kizárható egyéb betegség, vagy szerhasználat, ami a tüneteket okozhatja, akkor lehet azt a diagnózist adni.

A pszichológia, mint írtam, más. Nem diagnosztizál (illetve igen, van pszichodiagnosztika, de abba most ne menjünk bele), nem feladata, hogy megállapítsa a normalitást, az a feladata, hogy a hozzá forduló szenvedő embernek segítsen. A pókos példámnál maradva, a terapeutának teljesen mindegy, hogy az én fóbiám mennyire erős, és az még belefér a normalitásba, vagy sem. Őt az érdekli, hogy ez nekem mennyire kellemetlen, mennyire szűkíti be az életteremet.

Lehet címkézni az embereket is, meg akár egész társadalmat is, de teljesen felesleges. Ha Amerikában Mr Smith és Mrs Smith boldogan élnek együtt, akkor tök mindegy, hogy a Weinhold házaspár milyen címkét aggat rájuk. A társfüggőség csak onnantól válik problémává, amikor az egyik (vagy mindkét) felet ez valamiért elkezdi zavarni.

"A társfüggőség csak onnantól válik problémává, amikor az egyik (vagy mindkét) felet ez valamiért elkezdi zavarni."

Vagy onnantól, ha a társadalmat kezdi el zavarni, ha ezek az emberek képtelenek a normális társadalmi elvárásokra.

Ha amúgy beilleszkednek a társadalomba, akkor az ő gondjuk, hogy miről mondanak le.

"a mentális zavaroknál fel volt sorolva pl. a társfuggőség."

Ez azért hangzik furcsán, mert az ember társas lény, természeténél fogva igényli a társas kapcsolatokat. Inkább az lehet mentális zavar, ha az egyedüllétet nem tudja feldolgozni, de azt nem így nevezném, és ezernyi más oka lehet.

"Milyen normális társadalmi elvárásokra gondolsz?"

Munka, normális emberi kapcsolatok, stb.

De amúgy látszik, hogy társfüggő vagy, és ezt szeretnéd elfogadtatni.

Szerintem ne küzdj, felesleges. Az van, amit leírtak. Senki se fogja jobban elfogadni, mint idáig, viszont senki sem fog háborgatni téged, ha nem muszáj.