Kezdőoldal » Tudományok » Társadalomtudományok és bölcsészet » Tényleg Attila unokái vagyunk?

Tényleg Attila unokái vagyunk?

Figyelt kérdés

[link]


Kinek mi a véleménye erről a cikkről?



2016. aug. 21. 18:54
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
71%

Kedves kérdező!

Nagyon nem szép dolog, hogy kritizálod a veled egyet nem értőket, miközben nyilvánvalóan elfogult vagy a kérdésebn, ráadásul nem is igazán tudsz érvelni a saját álláspontod mellett.


„Tényleg Attila unokái vagyunk?”

Ez ebben a formában olyan, mint amikor az olaszok azt mondják, hogy ők a rómaiak (vagy akár Romulus) utódai, vagy amikor a franciák a gallok leszármazottainak tartják magukat. A dáko-román elmélet meg még ennél is gyengébb, kb. olyan szinten rokonok egymással, mint a magyarok a pannonokkal. Érdekes módon ezzel sosincs baj, bezzeg ha valaki a hun-magyar rokonságot meri feszegetni...


„Az ősmagyar nép a szteppén vándorolt, mint 400 évvel korábban a hun. Ettől lennénk rokonok?”

Nem, hanem a kulturális, régészeti, nyelvészeti érvek és a krónikák álláspontja miatt. Önmagában egyik sem lenne meggyőző, de mivel mind egy irányba mutatnak, ezért az álláspont, miszerint a hunok és a magyarok ROKONOK, már egyáltalán nem megalapozatlan. Ráadásul nincs semmilyen valódi tudományos érv nincs, ami a rokonság ellen szólna. Az EREDET, SZÁRMAZÁS már más kérdés. Jelenleg a magyarok eredetét sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, ugyanakkor akik ijelenti, hogy „semmi közünk a hunokhoz”, ugyanannyira megalapozatlanul teszi, mint amikor valaki ténynek veszi azt, hogy „Attila unokái vagyunk”. De nyilván nem is szó szerint kellene értelmezni a mondatot...


Sok sületlenség elhangozott itt már feljebb:

„Sajnos ezek csak mondák.”

Nem „csak” mondák. A hun-magyar rokonság kérdésének Dr. Obrusánszky Borbála írásaiban érdemes utánaolvasni. A kulturális rokonságot még azok sem kérdőjelezik meg, akik bőszen kitartanak amellett, hogy „semmi közünk a hunokhoz” (bár ezzel rögtön önellentmondásba is keverednek, de ez nem zavarja őket).


A hun-magyar rokonságot még a régészeti érvek és a krónikák is támogatják. Így aki elfogadja, erre alapoz, nem pedig a nacionalizmus fűti. Sokkal inkább nacionalizmus, amikor a mai egyiptomi nép állítja úgy be, mintha az ókori egyiptomiak kincseit az ő őseik hagyták volna hátra (holott köztük valóban nem sok rokonság van, kivéve annyit, hogy az őslakosok nyilván folyamatosan keveredtek a bevándorlókkal, így az ókori egyiptomiak genetikai öröksége elenyésző mennyiségben még jelen lehet a populációban, de ha ezt mérvadónak tekintjük, akkor a magyarok akár a pannonok leszármazottainak is vallhatnák magukat). Miért mindig csak akkor van baj, ha a magyarok a fentieknél sokkal megalapozottabban rokonítanák magukat a hunokkal?


„A hun-magyar rokonságot a 19. században találták ki, mikor egész Európában elindult a nacionalizmus elve, és ennek keretében a nép gyökereinek misztikus keresése is...”

Ez egy urban legend. A legtöbb magyar és külföldi krónika már a 10-11. században is egy népnek tekinti a hunt és a magyart (az a magyarázat pedig, hogy csak összekeverték őket, elég erőltetett, de ha össze is keverték, akkor nyilván a kulturális és nyelvi hasonlóságok miatt). Ezért biztosan nem állja meg a helyét, hogy csak a 19. században találták volna ki (függetlenül attól, hogy a krónikáknak hihetünk-e vagy nem).


Egyébként valószínűleg nyelvrokonság is van, bár a hun nyelvet csak töredékeiben ismerjük (de Ucsiraltu mongol nyelvész legújabb kutatásai alapján valószínű, hogy szintén eurásziai, azaz a magyarral rokon nyelv volt). A hun nyelvet nagyobb mértékben leíró állítólagos iráni, illetve örmény kódexeket (pl. iszfaháni kódex) felfedezőjülön (Detre Csabán) kívül senki sem látta, így hitelességük minimum kérdéses (de ha ezt nem vesszük figyelembe, a rokonság akkor sem tűnik kétségesnek).


A tér- és időbeli távolság is jóval kisebb a 2 nép között, mint amekkorának be próbálják állítani. A rokonság tehát igen valószínű (bár nem bizonyított). A magyarok hun származása sem bizonyított ugyan, de könnyen lehetséges. Az, hogy nincs rokonság, az pedig igen valószínűtlen.


Részletesebben ld. itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

36, 39. Forrásokkal alátámasztva.


„Nem értem ebben a logikát. Sok más nép is élt még a szteppén a hunokon kívül, azokkal miért nem akartok rokonok lenni? Jah, mert azok dicstelenül elmúltak, a hun meg dicső nép volt?”

Ez egyértelműen rosszindulat és személyeskedés. Te kikkel „akarsz” rokon lenni? A rokonainkat amúgy sem válogathatjuk meg, így a hun-magyar kérdéseben a tudományos érveknek kell mérvadónak lenniük, ugyanúgy mint a többi sztyeppei néppel való rokonság esetlben is.


„Jaj, ez olyan szánalmas, tipikus kisnépek erőlködése, hogy felmutassanak valamit.”

Ez is csak buta fröcsögés.


„Csak az a szánalmas ebben, hogy...”

„az ilyen szánalmas vergődés tényleg a kisnépeknek való, mint a román vagy a szlovák vagy az ukrán. Nem a magyarnak...”

Szerintem meg az a szánalmas, hogy szerinted minden szánalmas. Az említett „kisnépeket” meg ugyanúgy nem kellene lenézni.


„mi a hunok nélkül is fel tudnánk mutatni sokmindent a honfoglalás utáni 1000 évből”

Fel is tudunk, és ezt nem is vitatja senki. De attól még talán nem tilos őstörténettel sem foglalkozni, ugye?


„nektek csak az, hogy a hunok leszármazottjai vagytok (ami ráadásul egy más nép...)?”

Semmi sem indokolja, hogy egyesek „csak” erre lennének büszkék.

Ha már kinyilatkoztatod, hogy a hunok egy „más nép”, amely azt sugallja, hogy semmi közünk a hunokhoz. Más a név és más az időszak, így ebből a szempontból valóban más nép. Viszont a tudományos érvek meg azt mutatják, hogy nagyon is sok közünk van hozzájuk.


„De egyáltalán, hogy jönnek ide a finnugorok?”

Pl. úgy, hogy a hun-magyar rokonságot ellenzők, ha már a szerintük túlzottan nagy tér- és időbeli távolságon kívül más érvük nincs, azzal is próbálkozni szoktak, hogy azt mondják, hogy azért nem lehetünk a hunok rokonai, mivel mi „finnugorok vagyunk”, a „hunok pedig türkök” (mindezt mondták az akkor ismert 3-4 hun szó alapján...). Ajánlom figyelmedbe a wikipediát:

[link]

„A nyelvtudomány fejlődésével, a finnugor nyelvrokonság felfedezésével és dokumentálásával, valamint a történetírás forráskritikai módszereinek megjelenésével és megerősödésével a 19. század második felétől elkezdődött a hun–magyar rokonság elméletének kritikai felülvizsgálata, főleg Hunfalvy Pál munkássága révén.”

„A hun–magyar rokonságról és a finnugor nyelvrokonságról szóló vita a magyar tudományos és közéletben ettől kezdve szinte teljesen párhuzamosan és összefonódva folyt, és részben folyik azóta is.”

Így jönnek ide a finnugorok.


„Ez egy nyelvi kérdés, és teljesen egyértelmű, hogy finnugor nyelv a magyar.”

Egyáltalán nem olyan egyértelmű az. Ami egyértelmű, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvekkel ROKON. Ugyanakkor pontosan azok az érvek (az összes!) alapján, amelyek alapján a magyart a finnugor nyelvek közé szokás sorolni, a magyar más (pl. az ún. altaji) nyelvekkel is rokonítható, innentől a besorolása (és a nyelvcsaládok jelenlegi felosztása uráli, illetve altaji családokra) minimum vitatható.

[link]

„A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.”

[link]

„Megjegyzendő, hogy valamennyi fenti vonás (a tárgyas igeragozás kivételével) az altaji nyelvekre is jellemző, lásd: Urál-altaji nyelvcsalád.”

[link]

„Azonban az uráli/finnugor nyelvrokonság hirdetői több, mint másfél évszázadnyi tudományos kutatómunka ellenére sem tudnak felmutatni egységes, széles körben elfogadott elméletet sem a finnugor nyelvek leszármazási rendjét és annak időrendjét, sem az e nyelveket beszélő népek őstörténetét illetően, ami azt is jelenti, hogy a magyar nyelvnek az uráli nyelvek közt elfoglalt pontos helye is tisztázatlan.”

[link]

„A finnugrista összehasonlító nyelvészek nemhogy a nyelvkeveredés vagy nyelvi összeolvadás tényét, de még annak elvi lehetőségét is mereven elutasították, és ragaszkodtak a bináris családfa-modellhez. Az eltelt idő tudományos fejlődése azonban rámutatott, hogy Vámbéry számos tekintetben sokkal közelebb járt az igazsághoz, mint a finnugristák, s az uráli/finnugor történeti nyelvészet is igen komoly átalakuláson ment át.”


„Miért ölték volna ki a Habsburgok a nemzeti öntudatot?”

Nem ölték ki, csak próbálták (pl. német, mint hivatalos nyelv és hasonlók). És ezt lehet ugyan tagadni, csak a tények ismeretében nem nagyon érdemes...


„Még logika sincs az érveitekben.”

Ez megint buta személyeskedés. A te érveidben viszont valóban nincs logika.


Tisztelettel.

2017. máj. 20. 08:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!