Turanisták miért kezdték el gyűlölni Európát az Európai civilizációt és önmagában fehérembereket?

[link]

A 20-as évek elejétől kezdve felerősödtek a kevésbé örvendetes jelenségek. Megszaporodtak a különböző turanista kiadványok, amelyekben a tudományos szempontok teljesen háttérbe szorultak. Ezeknek nagy része nyilvánvalóan a Trianon okozta katasztrófaérzés hatására jött létre, s általában erős Európa-ellenesség jellemzi őket. Csak néhányat említenék a leggyakrabban visszaköszönő gondolatokból: Európa szanszkritul sötét földet jelent. A turáni népek bukását az okozta, hogy a Nyugatra hallgattak, a Nyugat felé tekintettek. Európa hálátlan, elfelejtette, hogy mit köszönhet a magyaroknak. A nyugati kultúra dekadens, a turáni kultúra sokkal régebbi, sőt az európai kultúra minden eleme végső fokon turáni eredetű (Sőregi 1927; Szépvizi Balás 1925; 1926).

A turanista kiadványok azt sugallták olvasóiknak, hogy Nagy-Magyarország újra létrejöhet, s a magyarság nagyhatalommá válhat, ha a turáni gondolatot mindenki magáévá teszi, mert „eljött az európai és amerikai fajok hanyatlásának az ideje. … Jobban megalapozva megújulhat Attilának másfélezredéves, a Dzsingiszkánnak hétszázados terve, hogy az egyesült vagy legalább összetartó turániak műveltségének és összes törekvéseinek legnyugatibb központja Magyarország legyen” (Márki 1922). Elkészültek egy Attila-szobornak a tervei, amelyet a Dunában, az árral szemben kívántak felállítani, s amely dacosan nyugat felé tekintett volna. Zavarosabbnál zavarosabb „őstörténeti csodabogarak” születtek, a magyarok rokonai előkerültek a Himalájából és Egyiptomból, Mezopotámiából és Amerikából. Csupán Baráthosi Balogh Benedek húsz kötetet szentelt a legtágabban értelmezett turáni népeknek, amelyekben hemzsegnek a „tudományosan bebizonyított” elméletek. (Nem egy közülük manapság ismét előkerült.)