Magyar szempontból a II. világháború akkor úszott el, amikor a Szovjetuniónak a Kassai bombázás okán hadat üzentünk?

Nagyon kérdéses a dolog.

Én pld kétlem higy ezt a németek csendben nézték volna.

A háború utánni helyzet is kérdéses mert olyan országokban is ott ragadtak az oroszok akik nem üzentek hadat neki.

Kényszerpályán mozgott a magyar politika, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű volt, ahogy kérdező láttatod. Gyakorlatilag két célja volt a magyar külpolitikának, az egyik cél kimaradni a háborúból, a másik cél pedig a területi revízió volt. Ez mindkettő létfontosságú volt, akármelyik dolog elrontása az adott kormányzat számára a kudarcot jelentette volna (márpedig a magyar politikai elit nem vallhatott kudarcot, mert az a szélsőségek megerősödését eredményezte volna, amit szintén mindenáron meg kellett akadályozni, akár balra, akár jobbra is irányult a dolog)...

Mivel a revízió csak nagyhatalmi támogatással volt lehetséges, és az egyetlen nagyhatalom, amelyik hajlandó volt ezt támogatni, az Németország volt, ezért innentől kezdve elkerülhetetlen volt a háborúba való belépés.

Namost, amit az előttem írt Svájc és Svédországgal kapcsolatban, az azért nem állja meg a helyét, mert ezen országoknak nem voltak ilyen problémái, mint nekünk. Ezért ezeknek az országoknak a helyzetét nem lehet Magyarország helyzetéhez hasonlítani. Mi kényszerpályán voltunk, és csak olyan alternatívák között válaszhattunk, amelyek végső soron egyike sem kecsekgetett sikerrel, Magyarország csak a rossz és a rosszabb között választhatott. Németország nem adta a szép szemünkért nekünk a területeket, hanem elvárta, hogy ennek fejében szolgáljuk ki az ő hadi és politikai érdekeiket. Ráadásul zsaroltak is minket, pl. Romániával (és Romániát is velünk) Erdély kérdése kapcsán.

Igazából rajtunk csak az segített volna, ha a szövetségesek nem Normandiában szállnak partra, hanem a Balkánon, illetve ha Horthy, Bárdossy, Kállay stb. nem vallanak sorozatosan politikai kudarcokat. Viszont ők egyik rossz lépést tették a másik után.

"Kedves Sfadn, tudtommal Hitler nem várta el Horthytól a hadbalépést a Barbarossa hadműveletben"

De nagyon is elvárta. Egymást követték a német követek, akik pattogtak, hogy üzenjünk hadat a Szu-nak. A magyar vezérkari főnök, akinek már nem tudom a nevét, és német szimpatizáns volt, szintén pattogott, Bárdossy viszont húzta-halasztotta a dolgot, igazából ő elég sokáig semleges akart maradni, mert miniszterelnöksége elején hatott rá még Teleki Pál politikája. Horthy viszont nem igazán látta át reálisan a helyzetet, és ő is a hadüzenet mellett érvelt, végül meg is győzte a miniszterelnököt. De a német nyomásgyakorlás elég jelentős volt ebben a döntésében a kormányzónak.

A németek meg szándékosan alkalmazták az "oszd meg és uralkodj" politikát, a románokat is ugyanúgy fenyegették, mint a magyarokat, hogy határmódosítás lesz Erdélyben... Így a két nyomorék nép egymást versengve nyalta a nácik s*ggét. Ez tudatos német politika volt, és pont az volt a célja, hogy a két nép kiszolgálja a német érdekeket.

A szovjet ígéretekről nem akarok semmit mondani, végülis te is leírtad... 1945 után megtudtuk, milyen az, amikor a kommunisták ígérnek valamit... Kizárólag a saját pecsenyéjüket sütötték ők is, ha érdekeik úgy kívánták, fűt-fát ígérgettek, de más szituációban eszük ágában sem volt betartani.

Az oroszok idézem "megértő magatartást tanúsítottak volna" a területi igényeinkkel szemben. Ami nem azt jelenti, hogy visszakaptuk volna Erdélyt hanem azt, hogy nem vonulnak be tankkal ellenünk ha mi bevonulunk a háboru után és visszafoglaljuk.

Azt sem árt hozzátenni, hogy ez Sztálin ígérete ami a vagy be tartja vagy nem kategória.

Talán egy kissé több esélye van, hogy betartott volna olyasmit amit előzőleg megígért, de ez utóbbiban is kételkedem. Valószínűbb, hogy semmit sem számít az ígérete hanem csakis a pillanatnyi érdeke, az pedig nei se az volt hogy Magyarország nagy legyen, hanem inkább az hogy kicsi és uralhatóbb legyen.