Az 1867-es kiegyezés a osztrák-porosz háború kimenetelének volt köszönhető, vagy pedig az 1848-as szabadságharc magyarok által elért eredményének?

A dolognak több tényezője is van, az egyszerűség kedvéért belpolitikai és külpolitikai kérdéskörök szerint is meg lehet közelíteni a kiegyezés előzményeit.

A belpolitikában az történt, hogy a szabadságharc után eltöröltek minden olyan politikai reformot, amely a birodalmat és benne Magyarországot az alkotmányosság felé vitte volna, és helyette újra abszolút rendszert vezetett be a császár (neoabszolutizmus). A hatalmat gyakorlatilag önkénnyel tartotta fenn, Magyarországot katonailag megszállta, titkosrendőrséggel ellenőrizte. Viszont 10 év sem kellett, és kiderült, hogy ez a rendszer tarthatatlan, mert (több egyéb ok mellett egy fontosat mondok) a feszült légkör miatt elkerülte a birodalmat a külföldi tőke, így nem valósultak meg beruházások és ez gazdaságilag hosszú távon aláásta a birodalmat. A megroggyant gazdaság következménye államadósság lett, ami ahhoz vezetett, hogy katonailag a birodalom meggyengült.

Ezzel függ össze a külpolitika, és hogy külpolitikailag súlyos válságban van a birodalom, az nem a porosz-osztrák háborúval kezdődött, hanem a krími háborúval, amitől kezdve a birodalom elkezdett elszigetelődni, megszűnt a Szent Szövetség, kiderült, hogy Európa ügyeit már nem Bécsben egyengetik. Ezt az elszigetelődést most nem fogom részletezni, de az a lényeg, hogy egymás után az összes európai nagyhatalommal feszült lett Bécs viszonya, az oroszokkal Krím miatt, a poroszokkal a kisnémet egység miatt, az olaszokkal és franciákkal az olasz egységesítési háború miatt. A legnagyobb presztízsveszteség igazából ez volt, benne az 1859-es solferinói vereséggel, majd Lombardia elvesztésével, ekkor derült ki igazán, hogy Ausztria már nem a régi nagyhatalom... Ezt a königgrätzi vereség csak tetézte, és nem volt más választása Ferenc Józsefnek, mint hogy új alapokra helyezze a birodalmat, és ennek kulcsa a magyarokkal való kiegyezés volt.

Összességében tehát nem lehet mondani azt, hogy "ez miatt volt", hanem sok kis dolog együttes eredményeként alakult ki a kiegyezés, amely új alapokon építette újjá a birodalmat és teret adott egy gazdasági felvirágzásnak és a polgári társadalmak megalapozásának (ami több-kevesebb sikerrel zajlott le). A 70-es években pedig a németek felé közeledtünk külpolitikailag, tehát az elszigeteltség is megszűnt.

Én nem emlékszem olyanra történelem tanulmányaimból, hogy a kiegyezést bármilyen mértékben is a szabadságharc EREDMÉNYEKÉNT tüntetnék fel, egyszerűen csak történelmi kronológiai sorozat van a kettő közt.

Azt valóban nem hangsúlyozták, hogy a kiegyezésre esetleg a szabadságharc NÉLKÜL is sor került volna. Lehet, hogy nem, mert a szabadságharc utáni "szigorítások", mint feljebb írták, hozzájárultak a helyzet tarthatatlanságához.

De hogy a kiegyezés a szabadságharc kiharcolt eredménye lenne, szerintem ilyen hivatalos történelmi szemlélet nincs az oktatásban. Legalábbis én sosem tapasztaltam.

Igen Kérdező, félreérthettél valamit, mert ilyet a magyar történetírás sehol nem állít. Viszont azt nem lehet tagadni, hogy a szabadságharc okai és a kiegyezés ugyanarra az előzményre tekint vissza, ugyanaz a közjogi probléma az oka, tudniillik, hogy milyen legyen Magyarország és a Birodalom közjogi viszonya. Nagyon leegyszerűsítve írom most, de az a lényeg, hogy a külügy, hadügy, pénzügy kérdését 1848-ban nem sikerült megoldani, nem volt hajlandó senki kompromisszumot kötni, ezért kitört a szabadságharc (mert a Habsburgok erőszakot kezdtek el alkalmazni a kérdés megoldása érdekében), 1867-ben viszont sikerült a problémát nyugvópontra hozni, pont olyan kényszerítő körülmények miatt, mint a Birodalom külpolitikai elszigetelődése, gazdasági nehézségek stb. 1867-re a császáriak kénytelenek voltak belátni, hogy Magyarország nem irányítható abszolút módon (sőt, a birodalom sem), az abszolutizmus elavult intézmény, ezért alkotmányt adtak (ennek előzményei az októberi diploma és a februári pátens), majd lemondtak arról, hogy megakadályozzák az önálló magyar kormány működését...

Abban is tévedsz, hogy a szabadságharc az osztrákok számára ne lett volna fontos. Bár ez bonyolultabb kérdés ennél, mint ahogy első ránézésre tűnik. 1848-ban ugyanis az osztrák nép szolidáris volt a magyar forradalom iránt, és ha ma az osztrákok ünneplik 1848-at, akkor ők is zsarnokinak látják a Habsburg uralmat, az abszolutizmust, ezért az osztrák történetírás nem hiszem, hogy ellenségesen viszonyulna a magyar forradalomhoz és szabadságharchoz. Ezt ugyanis a Habsburg kormányzat, a Birodalom ellen vívtuk, amely ugyanúgy eltiporta az osztrák alkotmányos szabadságot, mint a magyart... Ha viszont a Birodalom szempontjából nézzük, akkor igenis fontos esemény volt a magyar szabadságharc, olyannyira, hogy Ferenc József még hajlandó volt "megalázni" magát az orosz cár előtt is, diplomáciailag ez súlyos presztízsveszteség volt a császárságra nézve, ugyanis csak az Orosz Birodalom beavatkozása tudta 1849-ben megmenteni a Habsburg Birodalom egységét. És ez mellett nem lehet csak úgy elmenni, ez igenis fontos körülmény, és nem csak a Birodalom számára volt nagy jelentősége, hanem Európa számára is, hiszen a Habsburg Birodalom európai hatalom volt, nem volt mindegy, hogy mi történik a magyar szabadságharccal. Úgyhogy nem hiszem, hogy az osztrák történészek ezt ma bagatellizálnák.

Az viszont igaz, hogy a kiegyezéshez az osztrákok másképp viszonyulnak, mint mi, ez számukra nem volt olyan nagy dolog, az osztrák gazdaságot, társadalmat stb. nem érintette olyan jelentősen, mint a magyart. Míg a magyar történelemben, ha korszakolni kell, 1867 az egy jelentős, korszakalkotó dátum, ezzel szemben az osztrák történelemben nem igazán. De ezzel a történészek tisztában vannak mindkét oldalról, úgyhogy nem tudom, mire érted azt, hogy a magyar történészek azt hiszik, hogy mi fingtuk a passzátszelet.