Hogyan jellemezhető a személyi kultusz? És ma Mo-on van-e személyi kultusza OV-nak?

Ez a történelmi fogalmak esetén elég gyakori jelenség. Ahogy kikopnak a tényleges fasiszták, kommunisták, nácik, vagy éppen személyi kultuszok, vagy ha régebbre megyünk, oligarchiák vagy katonaállamok, megváltozik a szavak jelentése. Senki nem azt érti OV személyi kultusza alatt, amit mondjuk Sztálin alatt értettek a szón.

Ma azt értik a személyi kultusz alatt, hogy az ügyek helyett a személyisége a fontos politikai tényező. Ez persze minden politikusra valamilyen szinten jellemző. De Orbánra nagyobb mértékben, mint a legtöbbre. Hol húzod meg a határt? Ki szerint? És innentől ez már nem tudományos kérdés.

Olyan értelemben, mint a fasiszta vagy kommunista diktatúrákban, nincs.

Én pl. nem tudom, hogy Orbánnak mikor van a születésnapja (nem is igazán érdekel), és egyéb ilyen személyes információkat nem nagyon tudok róla. Nem tapsolok csillogó szemmel, ha látom őt a TV-ben, attól rettegve, hogy a szomszéd besúg, ha ezt nem teszem, és éjszaka már jön is a fekete autó... Köztéren nem láttam még Orbán szobrot, hivatalokban sem Orbán-képet a falon, nem tapasztaltam, hogy a születésnapja nemzeti ünnep lenne, és azt sem, hogy nem lehet vele nem egyetérteni.

Ha mindezt valaki megtapasztalja, akkor elmondhatja, hogy ott személyi kultusz van, de egyébként nem. Nyilván, akik Orbán-fanatikusok, azoknál a csapból is Orbán folyik, de ezt el lehet mondani Gyurcsányról vagy Vonáról is. És ez, ahogy az előttem író írta, már szubjektív dolog, mindenki azt a politikust kedveli kisebb-nagyobb mértékben, amelyiket akarja. Ez ettől még nem személyi kultusz. Akkor lenne az, ha kényszerítve lenne mindenki arra, hogy imádja ezt vagy azt a politikust.