Az angolok miért írják azt, hogy zongora, miközben azt mondják, hogy kefe?

Hát akkor kérdező, te még a kelta nyelveket nem láttad.

Én tanultam egy pici ír nyelvet, és förtelmes! Ehhez képest az angol baromi egyszerű.

A kelta nyelvekben szokás a leníció, a lágyítás, meg h-betoldása a szó elejére, vagy t-betoldása, mert ugye teljesen más logikát követ, mint az indoeurópai nyelvek, vagy a magyar. Rengeteg betűt elnyelten ejtenek, és az i-é/e nem csak az utánuk, de az előttük álló betűt is lágyítja.

Például a köszönés írül:

Dia dhuit! Ez kiejtve: Dzsia röccs.

Vannak olyan szavak, amelyeket úgy ejtenek, ahogy le van írva, de az írás az esetek többségében köszönő viszonyban sincs a kiejtéssel az ír nyelvben.

Lásd: Könyv - Leabhar --> kiejtése kb: löur (angolos R-rel), ahol az öu-hangot jelöli az "eabha" rész. Egy féle kiejtéshez 4-5 féle írásmódot lehet párosítani, és a kiejtés dialektusonként eltérő.

Ehhez képest az angol semmi. Az angolban gondolom azért alakult így ki, mert az óangol szavak írását leegyszerűsítették, de a szavak kiejtését az írás nem követte.

A francia azért ilyen, mert régebben akármennyire hihetetlen, de az összes leírt betűt valahogy kiejtették. Aztán a kiejtés egyszerűsödött, de az írásmód ezt nem követte. A magyar sem mindig fonetikus, lásd: színpad de kiejtve szímpad, kisebb de kiejtve kissebb, tetszik, de kiejtve teccik, stb.

A francia kiejtés jóval logikusabb az angolnál, csak rá kell jönni a logikára, meg vannak rá szabályok, hogy hogyan kell kiejteni.

A francia írás történelmi és kulturális okok miatt ilyen. Régen az összes leírt betűt kiejtették (max voltak kettőshangzók), ezeknek a kiejtése azonban az idő folyamán nagyon leegyszerűsödött. Már a többesszám jelét (-s) sem ejtik ki, csak akkor ha magánhangzó van a következő szó legelején. Az írás ezt az egyszerűsödést nem követte, mert akkor írásban sem lehetne megkülönböztetni sok helyen az egyes és a többesszámot például.

A vous-t egyszer vú-nak egyszer vúz-nak ejtik (attól függ, hogy a következő szó mgh.-val vagy msh.-val kezdődik), akkor melyik átírást vennék át? Mindkettőt?

A franciában tehát ez az oka annak, hogy az írás bonyolultabb maradt a kiejtésnél.

Az angol ugyanez, csak nagyobb változásokkal. Az óangol írását leegyszerűsítették, kivettek az ábécéből jó néhány betűt, az idők során is egyszerűsödtek az írásmódok, viszont a kiejtést és annak a változását nem követték. Sok helyen önkényesen variáltak az íráson, mint például a could szónál. Ez a szó eredetileg nem tartalmazta az L betűt, de a should -would mintájára beletették, annak ellenére, hogy egyikben sem ejtik ki. A "coud" alak még logikusabb is volt az L nélkül a kiejtés szerint, mint a másik kettő. Mégis belerakták, hogy hasonlítsanak.

Voltak szavak, amiket teljesen lecseréltek. Régen különbség volt a te (thou) és a ti (you) között, aztán a thou-t kiiktatták, és helyére is a you-t tették.

Az angol írás-kiejtés viszony tényleg nem logikus, viszont nem olyan eget rengető. Kis gyakorlással nagyjából tudni fogod, hogy egy új szót hogyan kellene kiejteni.

Rengeteg olyan nyelv van, aminek nem fonetikus az írása, ilyen az orosz is. Le van írva hogy "segod'na" és ki van ejtve hogy "szivodnya", lágyítás meg hangsúly miatt más a kiejtés, és ez írásban nincs jelölve, max néhány helyen lágyító jellel.

Szerintem aki azt mondja, hogy vannak olyan nyelvek, amiket másképp mondanak, mint ahogy írnak, hülye.

Bár ez így talán túlzás, meg sértő, de kevesebb esze van, mint annak, aki nem mond ilyet.