Hogyan ervelnel az ellen, hogy a bolcseszettudomanyoknak nncsen semmi praktikus haszna?

Kezdjük el boncolgatni, mit is jelent a hasznosság (több lesz tőle akenyér? gazdagabb leszel? mi?). Ha bármelyik fél kibújik a kérdés alól, nem lehet komolyan venni. Márpedig ez nem természettudományos kérdés (inkább filozófiai), és be kell látni, nem olyan egyértelmű ez. Akármire is jut a vita, vitathatatlan, hogy nem lehet teljesen figyelmen hagyni a humán tudományokat.

De persze ezen túl lehet lépni, és ha ragaszkodunk valamiféle kézzelfogható eredményhez, akkor pl. Peter Singer, illetve általában a bioetika példáját fel lehet hozni, hogy hogyan is tudnak hatni etikai nézetek a mindennapi életünkre.

Ha jó vagy valamelyikben, azzal rá tudod venni a hasznos foglalkozásúakat, hogy helyetted dolgozzanak.

(Pl. könyvet, cikket, előadást írsz v. szakértesz vmit, ezt el tudod adni, cserébe hasznos dolgokat tudsz venni)

Van a világ, ami körülvesz minket. Erről a világról ismereteket szerzünk. A tudomány megad egy módszertant, ami biztosítja, hogy ismereteink a világról valóban megállják a helyüket. Ezeket az ismereteket aztán saját javunkra tudjuk fordítani. De ez utóbbi megállapítás nem lehet az ismeretszerzés kritériuma. Tehát akkor is érdemes törekedni a világ megismerésére, ha annak nincs pillanatnyi haszna.

Eddig ugye világról beszéltem. De mi a világ? A fizikai világ elég kézzelfogható, és rá is épült egy komoly tudomány. Olyan mély ismeretekkel, amik valóban csodálatra méltók. Nincs hatással a mi életünkre, hogy tudjuk-e, hogy pontosan mi zajlott le az ősrobbanásnál, de mindenképp ismereteinket gyarapíthatjuk vele. Honnan is származunk? Ez a kérdés mindig mozgatott minket.

Milyen világokat ismerünk még? Pontosabban milyen megközelítései lehetnek világunknak?

Van egy biológiai világ. Körbe vesz itt minket a földön. Számos faj él velünk együtt. Ismereteink hasznosak, hogy többet tudjunk meg magáról a betegségekről, az ökoszisztémáról és annak változásáról. Arról mi várhat ránk. És itt is ott van a nagy kérdés: honnan származunk? Erre az evolúció elmélete ad magyarázatot.

Most sorolhatnám a többi természettudományt, kémiát, geográfiát, meterológiát, vagy bármit. De mindig van egy kapcsolódási pont: az ember.

Minden tudományt emberek művelnek, és bizonyos értelemben mögötte van, hogy az ember keresi helyét a világban. Kik vagyunk? Honnan jöttünk? De akkor feltehetjük a többi hasonló kérdést. Mi célunk a világban? Miért vannak érzelmeink? Miért élünk társadalomban? Miért szeretjük a művészeteket? Miért köt le egy dal, egy könyv, egy vers? Miért vált ki belőlünk érzelmeket? Miért nevetünk, miért sírunk? Az emberiség legősibb kérdései ezek.

Máris kezdjük érezni a társadalomtudományok jogosultságát. Foglalkozzunk az emberrel! Vizsgáljuk valahogy a gondolkodásának működését, az érzelmeit. Máris ott vagyunk a pszichológiánál. Nézzük meg, hogyan lesz társas lény, milyen hatások érik a társadalom által. Máris ott vagyunk a szociológiánál. Nézzük meg, hogyan használja fel anyagi javait. Hogy szabályozza anyagi világának működését. Megkapjuk a közgazdaságtant. Mivel foglalkozunk? Saját magunkkal. Csak a megközelítés más.

És akkor milyen jogosultsága lenne a bölcsésztudományoknak? Hát nem szeretjük a művészetet? Dehogynem. De mi fog meg egy festményben, mitől lesz különleges egy épület? Érdekel a kérdés? Akkor a művészettörténet segítségével kereshetsz válaszokat.

És ott van az irodalomtudomány. Hát mekkora írásos anyagot gyűjtöttünk össze pár ezer év alatt! Miért is fontos ez? Az emberiség történelmének kezdete óta történeteket mesélünk egymásnak. Sokszor van valami tanulság vagy életbölcsesség bennük. Vagy reflexió egy korra. Ma is hányan olvasnak történeteket, és képzelik maguk elé. Igaz, ma már eljutottunk odáig, hogy képesek vagyunk úgy történetet mesélni, hogy megteremtjük hozzá a kép és hanganyagot. De vajon nem jogos-e, hogy létezik olyan tudomány, ami képes rendszerezni, feldolgozni és megérteni azt az óriási mennyiségü történethalmazt, amit mind felhalmoztunk? Erről elmondhatjuk, hogy a miénk, mi teremtettük. A könyvek, filmek, épületek, zene kapcsán nem kell gondolkodni azon, vajon hogy keletkezett. Ezt mi hoztuk létre. Nem jogos-e, hogy a saját alkotásainkat is vizsgáljuk, ha már olyan sokat tudunk a kozmoszról?

Képzelj el egy világot. Ahol nem létezik zene. Nem mesélünk egymásnak történeteket. Nincsenek versek. Nincsenek festmények. Nincs elvont gondolkodás. Csak azt hisszük el, amit látunk a szemünkkel. Egy ilyen világban meg tudott volna születni olyan elvont, ámde nélkülözhetetlen tudomány, mint a matematika? El tudtunk volna ennyire vonatkoztatni a látott dolgoktól? Megszülethetett-e volna a speciális relativitáselmélet? El tudnánk-e képzelni, hogy sebességtől függően máshogy telik az idő? Ezek komoly filozófiai kérdések.

Emberek vagyunk. És ez sok mindennel jár. Társas lények vagyunk, és közben reflektálunk magunkra. Nyitottak vagyunk a világra, és módfelett kíváncsiak. Sok féle szokásunk van, sok mindent csinálunk, és alkotunk. Szokásainkat, gondolkodásunkat, alkotásainkat legalább olyan fontos vizsgálni, mint a minket körül ölelő világot. Vagy ha nem is fontos, legalább érdekes.

Ha arra voltál kíváncsi, milyen irányú diplomával mennyire lehet jól keresni, arról is lehetne vitatkozni, de én érdekesebbnek gondoltam a fenti okfejtést.

Aki mindent csak azon keresztül képes megítélni, hogy van-e neki praktikus haszna, az az én szememben nem több az oktalan állatnál.

Az ember azért ember, mert többre is képes ennél. A bölcsészettudományok az ember szellemi tevékenységének a formái. Ezért ezekkel kapcsolatban értelmetlen a praktikus hasznosságot (annak a hiányát) a "szemükre vetni", hiszen ezeknek épp abban van a létjogosultságuk, hogy többek ennél.

Ha valaki mindenben a praktikus hasznosságot keresi, menjen kapálni vagy egy gyárba melósnak, mindenesetre normális emberi dolgokba ne üsse az orrát az ilyen oktalan állat.

Baromi egyszerű. Ezeknek azért van haszna, mert ha nem léteznének, az emberiséget elvágnák a kultúrától, mindattól, ami emberré teszi.

Ajánlott irodalom: Fahrenheit 451, láthatsz egy kultúra (könyv) nélküli emberiséget.

Alapvető emberi szükséglet a praktikumon túlmutató kreativitás, alkotási kényszer. Ennek eredménye minden művészet. Úgy néz ki, hogy ez potyog belőlünk, mint tehénből a trágya.

Az ősember által hátrahagyott falfestményeket, faragványokat sokáig a történelem tudománya simán vallási ceremóniakelléknek tekintette, de ma már jobban hajlik rá, hogy nagy részük egyszerűen művészi önkifejezés, dekorációs szándék.

A tárgyi praktikum nélküli emberi tevékenységek sem okafogyottak, mert az ember nem csak anyagi, de szellemi lény is, és szellemiségének is vannak szükségletei, nem csak a testének. Ez mind a kulturális alkotásra, mind eme alkotások befogadására igaz.

Ez az egyik aspektus.

A másik meg az, hogy sok bölcsészeti szakágnak lehet közvetett praktikus tárgyi haszna.

Ha úgy vesszük, a logika filozófiájára épül a számítástechnika egész bináris világa.

A bölcsészet valahol közvetetten agyunk működését is kutatja. Nem a neuronok anyagi szintjén, hanem a pszichológia, akció-reakció vonalán. Ez út lehet ahhoz is, hogy agyunkat praktikus célkora jobban, jobb metódusokkal használjuk.

Összefoglalva a bölcsészet, mint átfogó terület olyan dolgokat takar, melyek vagy az emberi elme szellemi szükségletei, vagy az egyéb praktikus, reál tárgyi szükségleteit közvetetten elősegíthetik.

Nyomatékosan megjegyezném, ez érv a bölcsészet szükségtelensége ellen, de nem érv az ellen, hogy esetleg túl sok bölcsész és túl kevés reáltárgyi szakember van a mo.-i felsőoktatási képzésben. :D

szerintem ezek fontos dolgok. a fő probléma ott van, hogy sokak azt hiszik meg lehet élni belőle. pedig csak egy kis réteg tud megelni ezekből (tanarok, forditok, tolmacsok, irok)

anno is a híres iroinknak volt munkaja, és mellékeskent irogattak. ma meg sokaknak az az illúziója van, hogy elmegy bolcsesznek, es akkor ha végez várja a több szazezres fizetést. kiderul, hogy még munkát se talál vele.. és akkor jön a rendszer szidasa meg hogy a humán dolgok xarok.

A világ nem egymástól független események sora, a tudás nem egymástól független elemi ismeretek halmaza. Aki így gondolkodik, nagyjából ezen a szinten reked, és semmit nem ért a világból.

A dolgok struktúrát alkotnak, mint egy ház téglái. Kivehetsz egyet, semmi nem történik. Még párat, ha nem értesz hozzá, nem veszed észre, hogy elrontottat a stabilitását. Még párat veszel ki, és nem érted miért dőlt össze. Az sem mindegy, honnan veszed ki.

Ha a humán tudományok nélkül ember lenne az ember, azok ki sem alakultak volna. Mert az emberi alkotás mindig célszerű, akkor is, ha sokan ezt nem látják. Ha az a gondolatmenet, miszerint egy komplett ágazat elhagyható, helytálló volna, akkor nem lennének alaptudományok, amelyeknek semmi közvetlen hasznuk nincs (gyakran közvetett se). És ha nem lennének alaptudományok,akkor ma ezt a kérdést nem lehetett volna feltenni, mert az ember még csak makogna. A nyelv nem magától alakul, művelik, csak akik teszik, nem kérkednek ezzel.

Nem biztos, hogy ilyen vitába beszállnék (pontosabban, biztosan nem szállnék be). Aki ezt vitatja, annak nem erről, hanem az általános iskola alsó tagozatának elemi ismereteiről kell magyarázni. Erre ott vannak az általános iskolai tanárok. Mert a helyes munkamegosztás fontos.

Rövid kérdés:

Ha a humán ismeretekre semmi szükség, akkor miért költesz mozira?

Miért nézel meg egy filmet?

Miért hallgatsz zenét?

Miért olvasol könyvet, ami nem valami praktikus ismeret tankönyv, hanem regény, novella, vers stb.?

Egyáltalán minek dekorálod a lakást? Miért érdekel, hogy milyen színűre festesd? Milyen bútor, szőnyeg, függöny stb. legyen benne?

Mindennek a praktikumhoz semmi köze.

Ja, meg minek fütyörészel, dúdolászol?

Miért firkálsz órán a padra?

:)