300 éve román többség Erdélyben?

Kicsit hiányosan fogalmaztam meg az egyik gondolatmenetem. Az, hogy végső soron, hosszú távon az a történés manifesztálódik, érvényesül, ami valójában belül, a gondolkodásban, szándékban van, azt alapvetően mint VISSZAHATÁS értettem (karma, tehát bumeráng effektus).

Nehogy valaki azt higgye, hogy aki belül, lélekben hamisan jár el, az esetben maga a személy kénye-kedvére érvényesülne netán hosszútávon, mert NEM így értettem. Legfeljebb rövidtávon (legfeljebb néhány évtizedig) - és épp ezáltal téved meg az illető, mivel többszörösen visszahat rá A MÉG KÉSŐBBI jövőben, sokszor a teste halála után. Ha jónak él meg egy visszahatást, akkor azt tette korábban mással. Ha kellemetlennek, akkor meg azt tette korábban a külvilág felé.

Nem lehet tudni általában, hogy amit megélsz, az visszahatás eredménye-e, vagy pedig más okból van-e. Összességében az nem is annyira lényeges kérdés.

Az, hogy szenved valaki, azon eseteknek csak egy része ered visszahatásból, hogy ő korábban mások felé hasonlóüan járt el. Az esetek más részében a teljesebb tudat (tudatfeletti/-alatti) (ön)tanító terve eredménye a szenvedés, és nem pedig visszahatás. Ha ezért, ha azért szenved valaki, az is, mint minden, a lét tanulása miatt van végső soron, bár tudom, nehéz. Tanulni persze nem csak szenvedésből lehet, nem csak mások szenvedéséből és nem csak saját szenvedésből, hanem egészen más dolgokból is, nyilván.

Tehát ami lélekben van (gondolat, szándéké), annak a VISSZAHATÁSA az, ami érvényesül HOSSZÚtávon. (Karmikus.)

1848-ra meg hadd ne kelljen megint visszautalnom, ezt nem is részletezem, bár "Sfadn" figyelmen kívül hagyta ezt a tényt.

(Az elírásaimért meg bocs.)