Történelmi szempontból mi igaz ebből?

Nagyjából semmi. Ha hajlandó lennék időt szánni rá, ugyanezeket (a történelmi tényeket) meg tudnám fogalmazni úgy is, hogy azt hidd, mi vagyunk a leggaládabb nép a világon, valójában az emberiség akkor járna jól, ha bennünket írmagostól azonnal kiirtana.

De természetesen az enyém is hamisság lenne, csak mondjuk én így akartam, hogy hidd, és van képességem ilyen stílusban írni.

A népek és környezetük folyamatosan hatnak egymásra. Ezért nem is lehet egy tulajdonsággal jellemezni (mondjuk befogadó - volt idő, amikor ezt tettük, és volt amikor nem. Amikor tettük,akadtak, akik gyilkoltak, amikor nem tettük, akadtak, akik befogadtak). Egy nép sohasem homogén, legfeljebb van egy időszakban jellemzőbb, jobban látható fő vonulat. Ma például az, hogy sokan elhisznek valótlanságokat, és sokan írnak ilyeneket. De ez nem volt mindig ilyen erős, és most sem mindenki hazug és hiszékeny.

Kis nép vagyunk, ez meghatározza lehetőségeinket. Nem tehetjük mondjuk ugyanazt, mint a németek, mert nekik nagyobb a tömegük, így a hatásuk. Mindig fontos, hogy minél jobban ismerjük lehetőségeinket, és éljünk velük a saját hasznunkra. De ez erősen függ a nép vezetőitől, hiszen nekik van lehetőségük érvényesíteni a "népakaratot" (valójában mindig a sajátjukét - csak van jellemesebb ember, meg jellemtelenebb). Mi gyakran nem ismertük fel jól a lehetőségeinket, és ez hátrányos volt.

1848 nem nekünk jutott eszünkbe. De mi tettünk a legtöbbet. Az külön pech, hogy mások erősebbek voltak, és mi sem tudtuk megfelelően kihasználni a lehetőségeinket. Ezek objektív dolgok, nem kárhoztathatjuk sem magunkat, sem a környezetünket. És igaz, hogy utána következett Arad, ami akkor rossz volt, ma viszont erős összetartó erő. Akkor is, ha sokan rombolják. De utána következett a kiegyezés is, ami szintén a legtöbbet hozta ki az akkori lehetőségekből. Amit az első világháború lerombolt. Mi jártunk a legrosszabbul, de nem azért, mert mi voltunk a legrosszabbak, vagy bennünket utáltak legjobban. Hanem azért, mert rossz helyen voltunk rosszkor, az új erőegyensúly (Szovjetunió) más felállást igényelt. És ez nekünk nem kedvezett. És volna mit boncolgatni a világháborúban viselt szerepünkről, amely nem alapvetően, de azért sok mindent befolyásolt.

Nem hiszem, hogy ilyen primitív megközelítéssel lehetne érdemi dolgot mondani e bonyolult és soktényezős folyamatokról. Nem kell beképzeltnek lenni. Nem vagyunk alávalóbbak másoknál, de különbek se. Viszont kis népként többször ráfáztunk, ami nem öröm. De nem ok az elkeseredésre se.