Hogyan mérhető, "fogható meg" a tehetség? Létezik tehetség?

Létezik. De olyan egyszerű mérőeszköz, mint amit például a hosszúság mérésére kitaláltak, nem létezik.

Mindenki születik valahogy, majd nevelkedik. Mindkettő erősen befolyásolja az ember fejlődését.

A nevelkedés is bonyolult folyamat, benne van a szülői kapcsolat, példamutatás, eseményekre való reagálás, amit a csecsemő sorra elles és szabályként kezel (alkalmazkodik). Később a tágabb környezeti hatások és a saját tapasztalat is befolyásol.

Ha olyan családokat vizsgálunk, ahol ezek zöme azonos módon zajlik, akkor nyilván a másik szempont különbségei érvényesülnek a későbbi eltérő "tudás" mögött. Ekkor mondhatjuk, hogy a gének (a tehetség) lehetőségei az egyik emberben jobbak voltak.

Régen sok családban volt zenei nevelés, generációk foglalkoztak zenével. De Mozart vagy Bach csak egy volt.

Sok matematikus család is volt, de Bolyai Jánosokból nem sok lett, pedig az apja elég szegényes környezetben nevelte fiát.

Előfordul nem is ritkán, hogy zűrös családi körülmények között nőnek fel gyerekek. És nagy festők, művészek, tudósok válnak belőlük.

AZ egyetemeken sok kitűnő tanuló van, de kevés lesz világhírű. Ők mind többre voltak képesek társaiknál. Bennük sokkal erősebb volt az érdeklődés és kitartás egy adott műfaj iránt.