Annak idején miért nyugodtak bele az emberek Trianonba, miért hagyták, hogy szétszedjenek egy ezeréves országot?

Voltak tervek a győztes oldalon, ami szerint még ennél is kisebb terület maradt volna Magyarország. Valójában örülhetünk, hogy most ekkora területünk van. Nem volt sok választásunk a tárgyalásokkor.

Az "ezeréves ország" már Trianon nélkül is recsegett-ropogott a nemzetiségi feszültségektől. Ki ellenezte volna a szétesést? A nemzetiségek, akik többen voltak, mint a magyarok? Az az igazság, hogy Trianon nélkül is elkerülhetetlen volt a szétesés, csak idő kérdése volt.

A nagy trianonozásról meg annyit, hogy pont semmi értelme. Lassan száz év után sem sikerült feldolgoznunk a traumát, és úgy tűnik, nem is nagyon akarjuk. Ez mindig a szélsőségeknek kedvez, ami hosszú távon ugyanolyan ártalmas az országnak, mint maga Trianon vagy a háború. Ugyanerre a sértett nemzeti önérzetre alapozott már korábban más országban más is, és azt senki nem szeretné. Ideje lenne már nem sajnálni magunkat és a sebeinket nyalogatni, mint a durcás gyerek a sarokban, hanem előre nézni.

Amit előttem írtak, mind jó hozzászólás, nem vitázom.

Csak még annyit hogy akkor valóban pocsék volt itt a politika, nem mintha most jobb lenne, de mindegy. Igazság szerint nagyon sok dolgot elcsesztek, már alapból a vesztes oldalra álltunk és ennek ittuk meg a levét. Nem csak mi vesztettünk el területeket, hanem mások is, de így is örülni kell a dolgoknak mert szinte az egész Magyarországot ki akarták csinálni! Ugye nagyon jók a területi adottságaink, sokan akarták de így is ezt a keveset még meg lehetett védeni.

Sok minden le van írva a történelem könyvekbe, de az interneten kutatva még több információt lehet találni. Itt igazság szerint sokan nem tudtak mit csinálni, sokakat fenyegettek így is sokan akik egyik napról a másikra már más országban ébredtek pedig ugyanott voltak mint eddig, csak közölték velük hogy mától az már nem magyar terület őket eléggé fenyegették hogy vagy elfogadják hogy ez van, vagy lehet szépen elballagni. Voltak is ilyenek. Csehszlovákiában is rengeteg magyart küldtek el, főleg a mai Észak Szlovákia területéről egészen a Déli határig. Romániában pedig összekeverték a magyarokat a románokkal szanaszét dobálták őket hogy a magyar románhoz menjen hozzá és románul kezdjen el ő is gondolkodni hogy az utódok már románok legyenek. Persze ez sem jött igazán össze de igen nagy bajok gondok voltak ott is.

Amikor volt a II. Világháború és az elvesztett területek egy részét sikerült vissza szerezni akkor az az öröm is csak rövid ideig tartott ameddig a Szovjetunió nem tört be az országba a németekkel együtt. De itt leginkább az akkori kormányt kell hibáztatni mert nagyon sok mindent ők szúrtak el, és már a Trianoni szerződés így is érvényét vesztette amit a Párizsi béke váltott ki, így már az van érvényben amivel még így is örüljünk hogy Magyarország nem bukta el azt a kevés területet amit a Trianon után meghagytak nekünk, annyi eltéréssel hogy még 3 falut Csehszlovákiához csaptak.

Igazából az volt a probléma, hogy az a politikai elit, aki a dualizmusban volt hatalmon és a háború alatt, az hitelét vesztette, és nem tudott a vész időszakában szóhoz jutni (gróf Tiszta Istvánt is meggyilkolták). A baloldal (először a polgári radikálisok a Vörös Báróval) úgy gondolták, hogy be kell nyalni az antantnak, és ezért az antant méltányosságból meghagyja nekünk a területeket (vagy legalábbis nagy részét). Ez viszont teljesen marhaság volt, bizonyos szempontból hazaárulás is, hiszen ugyanúgy továbbra is hadviszonyban álltunk az antanttal, és a nagyhatalmak vesztes országként kezeltek minket (Clemenceau azt nyilatkozta, hogy a vesztes országokat addig kell facsarni, mint a citromot, amíg az utolsó magja is ki nem jön belőle).

Ami ennél lényegesebb, hogy az antant hatalmak területi ígéreteket tettek a kisantant országainak, amiket teljesítettek is nekik, szóval igazából Trianon már 1915-16-ban el volt döntve, és amikor világos lett 1918-ban, hogy elvesztettük a háborút, meg is lett pecsételve az ország sorsa. Törökország példája azért más, mert ott csak a görögöknek ígértek területeket, és Törökország nem is volt stratégiailag annyira fontos mint az OMM. Az OMM-et mindenféleképpen fel kellett darabolni, ez a franciák számára az egyik kulcskérdése volt a háború utáni rendezésnek. Így igazából a távoli törökök könnyebben tudtak az antant rendezéssel szemben fegyvert fogni, mi itt Közép-Európában ezt sokkal nehezebben tudtuk volna megtenni.

Egyébként nem igaz, hogy simán hagytuk magunkat, mert azért voltak ellenállások, pl. Erdélyben a székelyek, felvidéken, az Ipoly térségében is voltak ellentámadások a csehek ellen, és már említetted az osztrákok elleni ellenállást is. Ezek helyi emberek fegyveres ellenállásai voltak, illetve tiszti különítmények magánakciói. A politika viszont, az miatt, amit írtam, Károlyi idejében nem támogatta ezeket, sőt, parancsot adott a fegyverletételre, ami egyenlő a hazaárulással, bárki bármit mond.

Az volt igazából a probléma, hogy a 4 éves kemény háború miatt az ország egyszerűen gazdasági csődbe ment, a történelem egyik legnagyobb inflációja Magyarországon volt ekkor. Olvasd el József Jolán írását a testvéréről, József Attiláról, abban is pl. le van írva, hogy ebben az időben mennyire nyomorogtak az emberek, és nagyon durva dolgok vannak. Budapesten pl. egyszerűen nem volt élelmiszer, akinek vidéken volt rokona, ahhoz ment csirkét vagy krumplit szerezni, a vasutak ezért annyira zsúfoltak voltak, hogy még a tetején is utaztak (erről J.A. is írt verseket). Egyszóval az emberek örültek, ha tudtak mit enni, és egyik napról a másikra nem haltak éhen, és ezzel voltak elfoglalva, hogy valahogy enni tudjanak, ami akkor nagyon nehéz volt. Igazából a háború már púp volt a hátukon, és bármilyen fájdalmas, de sztem a legtöbb embernek az volt a véleménye, hogy mindegy, hogyan, csak legyen már vége ennek!

És nem csak az infláció, a gazdasági csőd, a kereskedelem megbénulása, az üres üzletek, az éhínség volt a probléma, hanem ebben az időben kezdett el tombolni a spanyolnátha, ami rengeteg emberi áldozathoz vezetett, még az iskolákat is bezárták szeptemberben, olyan durva volt a járványveszély. Tényleg nagyon sok ember halt meg, pl. Karinthy Ferenc első felesége is spanyolnáthában halt meg 1919-ben. Az egész országban több 100 ezer halálos áldozata volt ennek.

A másik, hogy akik a frontról hazatértek, azok egyszerűen lesz*rták, hogy mi történik, csak egyet akartak: hazamenni a családjukhoz. Gondolj bele, voltak, akik már évek óta a fronton teljesítettek szolgálatot, télen-nyáron egy gödörben aludtak, tetvesek voltak, a franc tudja, mikor aludtak utoljára ágyban, mikor ettek utoljára meleg ételt, és a franc tudja, hány ismerősük, barátjuk esett el a harcokban. Aki ezen keresztül ment, és hazatért, annak igazából a legutolsó gondolata volt az, hogy még nekiálljon fegyvert fogni, és újra harcolni menni. Ha egy ilyen emberhez odamentél volna, hogy ne menjen még haza, hanem menjen harcolni a románok ellen, sztem ott helyben agyonlőtt volna téged, vagy magát.

Nagyon durva állapotok voltak az országban, az emberek nagyon szét voltak csapva, mai ésszel nehéz elképzelni, hogy miken mentek akkor keresztül az emberek. Évek óta jegyrendszer volt, nélkülözés, szegénység, évek óta mindenki csak arról értesült, hogy ez meg az a rokona meghalt a fronton. Nem volt mit enni, tombolt a spanyolnátha, mindenki békét akart.

Persze nem azt mondom, hogy az emberek lesz*rták, hogy mi lesz az országgal, mert ez sem igaz. Sokan öngyilkosok lettek Trianon után, mert nem bírtak élni ezzel a szégyennel, hogy Magyarországgal ezt tették. Aztán ott van lord Rothermere cikke, aki Trianon után írt egy olyat, hogy felül kéne vizsgálni az igazságtalan békét Magyarországgal kapcsolatban: itthon tömegtüntetések voltak mellette, utcákat, tereket neveztek el róla, és üdvözlőlapokat írtak neki, amit több millió ember írt alá, szóval a franc tudja hány könyvet töltött meg az emberek aláírása, és ezt elküldték neki. Szóval mindenkit megviselt a béke, de akkor és ott, 1919-20-ban egyszerűen az ország tropán volt, az emberek készek voltak, ki voltunk vérezve, míg a cseheket, szerbeket, románokat az antant támogatta, sőt, antant csapatok is megjelentek a térségben francia tisztek vezetésével, szóval ilyen túlerő ellen semmit nem tehettünk katonailag sem. Volt is egyébként ellenállás, gondolj a felvidéki hadjáratra, ami még részsikereket is hozott ,de a túlerő miatt összeomlott a Tanácsköztársaság katonai ellenállása is.

És még annyit írnék, hogy sokan írják és mondják azt (itt is írták előttem), hogy ideje lenne már feldolgozni Trianont, és túl lenni rajta.

Én ezzel azért nem értek egyet, mert ez sok embernél egyszerűen azt jelenti, hogy törődjünk bele abba, hogy ezek a területek már nem képezik hazánk részét. Márpedig ez azért elfogadhatatlan, mert a mai magyarság hazája még mindig a Kárpát-medence egésze, az elszakított területeken a mai napig élnek magyarok. És amíg csak egy darab magyar él Kárpát-medencében, addig soha nem szabad feladni semmilyen területet, nem szabad feladni a magyar kultúrát és nyelvet, sőt, azért kell küzdeni, hogy mindez megmaradjon.

Ezzel az önfeladó, "áhh, hagyjuk, 100 éve volt, ez van, bele kell törődni" véleménnyel soha nem fogok egyetérteni, mert ennek az a következménye, hogy igazából ma vannak olyan fiatalok, akik azt sem tudják, hogy Romániában élnek magyarok. A közvetlen közelemben találkoztam olyannal, hogy egy csaj megkérdezte a barátnőmet (aki székely csaj, Erdélyből száramzik), hogy mikor vándorolt ki a családja "Romániába", mert tök furcsa, hogy onnan jöttek, és magyarul beszélnek.

Hát sztem pont azért kell küzdeni minden erővel, hogy azért ez a szint ne legyen általános a mai magyar fiatalok körében, és az a baj, hogy sajnos nem tudok pozitív tendenciákat mondani.

De annyi biztos, hogy a Trianonnal való szembenézés az nem azt jelenti, hogy adjuk fel az egészet, hanem azt, hogy mindent, ami magyar, támogatni kell a leszakított területeken mindenáron és a végsőkig. Ebben sztem semmi szélsőséges gondolat nincsen, szerintem inkább az a szélsőséges vélemény, hogy hagyjuk a fenébe, 100 éve volt.

Nem nyugodtak bele kérdező.

De hogy egy hasonlattal éljek: ha neked van csokid, én kigyúrtan, két méteresként 120 kilóval odamegyek hozzád, és elveszem, mit teszel? Nem nyugodsz bele, oké. De ezen kívül? Szépen végignézed, amint megeszem a csokidat. Belül rág a keserűség, fel leszel háborodva, de kimutatni már nem mered, amíg ott vagyok, mert tudod, hogy a földbe döngöllek. Na ilyen a Trianon.

Amúgy az előttem szólók teljesen félreértik a Trianonhoz való mai hozzáállást (ennyiben nem jó a hasonlatom, mert a csoki elfogyott, a föld viszont nem).

Először is a Kárpát medence soha nem volt teljesen magyar. Ezt csak a témában tájékozatlanok, félrevezetettek, vagy hamis célokat dédelgetők állítják. Volt itt mindig román, szlovák, szerb, horvát és még jó néhány náció. Ezért a Kárpát medencét magyar földnek tartani annyi, mintha az én telkemet magadénak követelnéd, mert valaha egyszer volt a tiéd is.

Aztán meg el kellene dönteni, mi a cél. Ha az, hogy a Kárpát medence magyar, ha beledöglünk is, akkor persze bele is fogunk dögleni. Ha azonban az, hogy a Kárpát medencében élő magyarok (mellesleg, a bárhol élő magyarok) élhessék boldogan életüket, aki magyar szokások szerint, az úgy, aki magyar iskolában tanulva, az úgy, aki a magyar kultúráját ápolva, az úgy, aki meg nem, az úgy, akkor másképp kell viselkedni. Akkor nem földet, hanem célt kell követelni. Akkor azt kell követelni, amit előbb felsoroltam, mindenütt. És mindenütt rámutatni, hogy ezzel nem külön privilégiumot, hanem azt követelem, amit minden normális helyen megadnak minden normális embernek.

Aki földet akar, az önző, szűklátókörű, csak a saját céljai érdeklik, azé nem, akiért látszólag szót emel.

Azt azért szögezzük le: az erdélyi ember a saját módján akar élni, és nem akar Magyarországhoz tartozni. Soha nem is akart, soha nem is tartozott. Már István király is kiegyezett az erdélyi Gyulával (nem név, rang), hogy Erdély úgy felségterület, hogy önálló. Az volt a középkorban, és mindig, kivéve amikor a Habsburgok egyformán bekebelezték őket és minket. Nekünk Erdély kell, viszont Erdélynek soha nem kellettünk mi.

Ma más a helyzet, néhány sunyi ottani ember politikai haszonlesésből csatlakozást hirdet - miközben tudja, hogy Erdélynek kárt okoz. De mit számít ez a saját haszonhoz képest. Meg az is igaz, hogy ilyen kiélezett helyzetben a románok ugyanúgy viselkednek, ahogy annak idején mi (néha úgyabbul), ezért sok székely keres itt menedéket. Bár legtöbbjük már innen is tovább megy.

Szóval a jogi határok elfogadása, nem azonos Trianon elfogadásával, sőt. Éppen hogy a sok hőzöngő okozza ma a külhoni magyarok kárát, boldogtalanságát azzal, hogy erre hivatkozva tehetik hasonló sunyi kormányok a diszkriminációt. Értelmes ember Trianon szellemét nem fogadja el, és ezt soha senki a világon nem is kérte. Mert a nagyhatalmak akkor is tudták, bűnös dolgot cselekszenek, a rendezést mindig mi rontottuk el. Trianonban is, utána is, ma is. Az ilyen nagyszájú, üresfejű hőzöngőkkel, akik követelését akkor se lehetne fizikailag végrehajtani, ha az egész világ akarná. Nem beszélve az érdekeltekről, akik viszont nem azt akarják.

"aki földet akar, az önző"

Csak azt a földet szerintem, ahol az ősei, nagyapja, dédapja, stb nyugszik, és amit azok műveltek évszázadok óta.