Miért nevezték a Horthy-rendszert a "hárommillió koldus országának"?

"És ezen hogyan lehetett volna változtatni kormányzati állami módszerekkel? Más országokban hogyan történtek ezek? Ott is ilyen nagy volt a szakadék város és vidék között?"

Az a helyzet, hogy ezen a helyzeten a Horthy-rendszer állami eszközökkel sehogyan sem tudott volna változtatni, több okból is. Egyrészt a rendszer nagyon féltette a hatalmát, így igazából demokrácia helyett tekintélyuralmi rendszert építettek ki, bizonyos pártokat pedig nem engedtek a hatalom közelébe. Egy demokrata államban, ahol mindenkinek egyenlő jogai vannak és titkos szavazati joga -a nép simán leszavazhatta volna a Horthyhoz lojális mindenkori kormánypártot. Ezért magának a rendszernek nem volt érdeke pl. a parasztság vagy a munkásság felemelése.

A másik az, hogy maga a magyar társadalom igazából egy elmaradott, feudális vonásokkal bíró "kasztrendszer" volt, még a Horthy rendszerben is a vagyon, a születési előjogok szereppel bírtak. Nem volt mindegy, hogy valaki arisztokratának született vagy parasztnak. Aki parasztnak vagy munkásnak született, soha nem kerülhetett az arisztokraták köreibe, de még a módos városi középrétegek köreibe sem. Nem úgy volt mint ma, hogy ha kijársz egy egyetemet, akkor bármeddig emelkedhetsz. Akkoriban ugyanis ilyenek számítottak, hogy ki volt az apád, hogy törvényes házasságból születtél-e, hogy az őseid között volt-e nemes, milyen volt a vallásod stb.

Mivel a társadalom ilyen merev volt, és az ország irányítói igazából nem értették az alsóbb rétegek problémáit, immunisak voltak rá, így teljesen alkalmatlanok voltak arra, hogy az éhező tömegek helyzetén javítsanak. Pont ezért születtek a korabeli szociográfiák, és heves irodalmi mozgalmak indultak el a munkásság és a parasztság helyzetének feltérképezésére, mert a politikai elit teljesen immunis volt a probléma iránt.

Bár az is igaz, hogy azért a politikai elit is próbálkozott - pl. a Nagyatádi-féle földrefommal, de ezek a kísérletek kudarcot vallottak, pontosan azért, mert a felsőbb rétegek immunisak voltak, megakadályozták a földosztást. Sőt, érdekükben is állt, hogy a vidék szegény legyen, mert a nagybirtokosoknak ez állandó és olcsó munkaerőt jelentett - pont ez az oka annak, hogy a Horthy-korszakban a magyar mezőgazdaság a külföldhöz viszonyítva elmaradt a fejlődésben - mert külföldön gépesítettek, addig itt Magyarországon nem, mert nálunk olcsó munkaerővel műveltették a földeket. Tehát akárhogy nézzük, a hárommillió koldus problémája konzerválva volt. Sajnos csak a kommunizmus tudta radikálisan megoldani a nagybirtok problémáját - a nagybirtokosok elűzésével stb. - ami szintén nagyon rossz, mert alapvetően ezt nem így kellett volna. A Horthy-rendszernek pozitívumai is voltak (ezt is meg kell említeni, ha igazságosak akarunk lenni), mert azért a magyar oktatáspolitika világhírű volt, és az alsóbb rétegek is tudtak írni-olvasni, nálunk ebben az időben 5% volt az analfabétizmus, míg Romániában 45%!

Egyébként - ha már más országokat is kérdezel - Nyugaton ekkor már polgári demokrácia volt, egyébként Csehszlovákiában is. A csehszlovákok eltörölték a nemesi címeket, polgári egyenlőséget vezettek be, titkos, általános választásokat tartottak, náluk működött a demokrácia, mindenki egyenlő volt a törvény előtt. Ezért történt az, hogy amikor a magyarok visszakapták Felvidék déli részét, és visszatértek a magyar urak, akiket tekintetes uramnak, méltóságos uramnak kellett szólítani, és a magyar csendőrök, akiket magázni kellett, de ő tegezhetett bárkit ("csendőrpertu"), akkor sok helyen még a magyarok is sajnálták, hogy elszakadtak Csehszlovákiától... Ez bármilyen szörnyű, tény, mert sok napló megmaradt, amiben sajnálatukat fejezték ki, hogy visszatért az úri világ. Persze általában örültek az emberek, de voltak a magyar visszatérésnek kárvallottjai is a magyar társadalom elmaradásai miatt, és ezzel is szembe kell nézni, ha a korszakot vizsgáljuk.

Egyébként a magyarhoz még a lengyel társadalom hasonlított, az is ilyen arisztokrata-középréteg-zsidó-munkás-paraszt kasztrendszerben volt. A román társadalom annyiban hasonlított a magyarra, hogy a románoknál is nagy különbségek voltak a városi és a vidéki életmód között (bár náluk ez az úrhatnámság nem volt olyan erős mint nálunk).

ad 1. A válaszhoz az 1867-es Kiegyezésig kell visszamenni. Ugyanis ekkor történt, hogy Magyarország (magyar vezetés) olyan mértékben hozzákötötte magát az Osztrák császársághoz (Ferenc József uralkodóhoz), hogy az 1910-es évekre nem termelődhetett ki olyan magyar vezető(i garnitúra), a régiek meg kihaltak vagy aggastyánokká váltak, aki az világháború után bekövetkezett interregnumban átvehette volna az ország vezetését, azt összefoghatta volna. 1919-ben ezért kerülhetett hatalomra a tehetségtelen, botcsinálta Károlyi Mihály, majd törvényszerű bukása után a Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság leverése után az Antant-nak azért esett Horthyra a választása, mert

nem volt politikus,

a háború alatt, mint hadihajó kapitány, majd flottavezető admirális, az Antant-nál is ismertséget és elismerést szerzett.

ad 2. Az ok, hogy az Antant, főleg - érthető módon - a ki-Antant országok nem támogatták Magyarország irredentizmusát. Így annak ellenére, hogy 1920-ban jól indult a dolog, mert az Antant leverte a Tanácsköztársaságot, majd az ország óriási Népszövetség-i kölcsönt kapott, Magyarország fokozatosan előbb a fasiszta Olaszország, majd a Hitlerizálódó Németország felé sodródott, majd kapott politikai támogatást.

Kiegészíteném az ad 2. pontot:

Jogosan merül fel a kérdés, hogy Magyarország miért éppen Olaszország és Németország felé sodródott, amire roppant egyszerű a válasz:

a. Nem volt más.

b. Ezek az országok (világ)hatalmi elképzeléseikhez támogatókat kerestek, ezért önös érdekből támogatták Magyarország határrevíziós igényét, amiért persze később súlyos árat kellett fizetni.