Mi lett volna a Magyar királyság további sorsa ha a mohácsi csata után nem hal meg II. Lajos?

Hűbéresküt biztos nem csikart volna ki, mert a hűbériség egy nyugat-európára jellemző társadalomszervezési forma volt a középkorban :D Bocsi a szőrszálhasogatásért, de amire gondolsz, hogy vazallus állammá tette volna.

Egyébként a választott magyar királyt hűségesküre is kötelezte, már írtam, hogy Szapolyainak is le kellett előtte térdelnie a mohácsi síkon és kezet kellett neki csókolnia. Szulejmán az országot Mohács után a magáénak tekintette, fegyverrel szerzett területnek gondolta (egyébként az összes vazallus államot magáénak tekintette). A török szemszögéből mindegy volt, hogy egy állam vazallus állam vagy az Oszmán Birodalom törzsterülete: az ő gondolkodásmódjuk szerint ígyis-úgyis a szultán területe. Tehát ha Lajos életben marad, neki is meg kellett volna hódolnia. Hogy hosszú távon mi lett volna, ha nincsenek a Habsburgok, ezt soha nem tudjuk meg. Lehet, hogy megmaradt volna az egész ország vazallus államnak, lehet, hogy egy idő múlva elfoglalta volna a török. Annyi biztos, hogy a magyarok nem nyugodtak volna bele az alávetettségbe, és biztos fegyveresen védekeztek volna továbbra is. Ebből pedig sokminden következik...

Véleményem a vitaindító kérdésről.

II. Lajos nem a csatában halt meg, hanem utána. Halálának körülményei gyanúsak. Előbb-utóbb így-is úgy-is megölte volna egy Habsburg-párti orgyilkos (vagy Zápolya-párti) - mindegy.

Mivel M.o. a törökök európai terjeszkedésnek fő irányába esett, és adott volt a törökök óriási fölénye, a Habsburgok túlméretezett birodalma, Fr.o. fő ellenséggel, a kettős királyság és az ország 3 részre szakadása csak egy pár évvel késett volna.

Alkérdés: Ha Zápolya részt vett volna a csatában, akkor Szulejmán emberei fölismerték volna a holttestét, és rájöttek volna, hogy nem maradt magyar fegyveres erő. Nem alakult volna ki a török hódoltsági terület lassú pusztító terjeszkedése, majd kétszáz éven át, hanem M.o. egy csapásra a Török birodalom része lett volna, mint Bulgária. Sokkal kisebb lett volna a magyarság embervesztesége, hiszen nem lett volna 200 évig hadszíntér M.o.

#15. Az 1500-as években az angolok még nem nagyon rúgtak labdába Amerika terén, csak itt-ott létesítettek kolóniát Észak-Amerikában, de ezek nagyon esetlegesek, rövid életűek voltak. Dél-Amerikát pedig a spanyolok és a portugálok gyarmatosították, igazából ez a két hatalom volt a fő gyarmatosító ekkor még, és a világot is egymás között osztották fel (lásd pl. tordesillesi szerződés).

De abban igazad van, hogy az európai hatalmak nem igazán szóltak bele a magyar ügyekbe ekkor, mert el voltak foglalva egymással. A legfontosabb konfliktus ugye V. Károly és I. Ferenc között volt, amibe közvetve-közvetlenül majdnem az összes európai állam bele volt rángatva, szóval a magyar kérdés eléggé perifériára került (még Rómában is). Csak akkor döbbentek meg, amikor vesztettünk Mohácsnál, illetve amikor 1541-ben elesett Buda.

#16 - az, hogy Magyarország három részre szakadt, nem ilyen egyszerű dolog volt, tehát nemcsak azon múlott, hogy Szapolyai részt vett volna-e a csatában vagy sem. Igazából a töröknek nem volt ereje az egész országot megszállni, ezért is hozták létre a vazallus Erdélyt. De ezt a gyakorlatot máshol is folytatták, pl. a Krímben vagy a román vajdaságokban. Ezeket sem volt erejük a birodalomba olvasztani, így vazallus országokat hoztak itt létre (vagy kényszerítettek függőségbe). De ez a dolog soktényezős probléma, nem csak annyi, hogy Szapolyai János mit csinált 1526-ban.

#17. Ez az a kérdés, amit nem tudunk meg soha... Bár azt látni kell, hogy nem az volt a legnagyobb baj (katonai szempontból!!!), hogy a király meghalt, hiszen a király egyébként sem sok katonai ismerettel rendelkezett, a sereget nem ő irányította. A probléma az volt, hogy a fővezérek nagy része, illetve a bárók nagy része meghalt a csatában szintén, így Magyarország olyan volt, mint a lefejezett kígyó. Nemcsak a király veszett el, hanem a hadvezetés java is. Úgyhogy korántsem biztos, hogy ha épp a király életben maradt volna, akkor csak ez miatt képesek lettünk volna hatékony katonai ellenállásra. Szerintem nem.

A Táncos II. Lajos cseh seregei akkor sem értek volna valamit a nyomasztó török túlerővel szemben, ha idejében odaértek volna Mohácsra. Hát még egymagukban, röhögnöm kell!

Lajcsika hadvezéri képességein szintén.

Isten áldja meg Zápolya János zsenialitását, hogy elkerülte a megsemmisülést Szulejmán szultántól! Legalább Erdélyben biztosította a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar állam túlélését. Sőt nem csak ott, hiszen Szulejmán szultán óvatoskodni kezdett, mivel nem találkozott haderejével Mohácsnál ás Budánál.