Miért van az, hogy minél többet értek a világból, annál fásultabbá válok?
A természetet egy csodálatos dolognak tartom, és érdekelnek a titkai, de az biztos, hogy a természet nem emberbarát. Alapvetően baromira meg kell küzdenünk azért, hogy bármink legyen és a természet kegyetlen.
Az emberi világot pedig olyannak látom, hogy mindent alapvetően egyéni érdekek és a legprimitívebb ösztönök mozgatnak. Például szerintem bármilyen nemeslelkűség mögött is valójában csak az áll, hogy az ember egója jobban érezze magát a jótékonykodás által. Mindenki alapvetően ugyanazokat a dolgokat akarja, amiket ősember korában, csak kicsit kifinomultabb formában és más eszközökkel. De ugyanúgy versenyzünk a nőkért, földért, hatalomért. Nem vagyunk képesek feltétlen szeretetre, bárki bármit is mond. A legvajszívűbb, legjótétlelkűbb apácának vagy ápolónak se hiszem el, hogy pusztán jóakaratból segít nekem. Biztos valami miatt óriási bűntudata van, vagy nehéz dolgokon ment át az életében, vagy hasonló. Azt se vettem be soha, amikor párkapcsolatban élő emberek őszintén sajnálják az egyedülállókat és kívánják, hogy változzon a helyzetük. Valójában nem érdekli őket igazán, ez is valahol csak a saját boldogságuk ünneplése. Ők úgy élik ezt meg, hogy ők boldogok, tehát ki kell terjeszteni a boldogságukat másra is, és ez még pluszban boldoggá teszi őket. Ha valaki boldogtalanságát nem látják, az már nem izgatja őket.
Biztos úgy tűnik ez most, mintha valami ébredező kiskamasz lennék, aki rájött, hogy nincs Mikulás. Pedig nem, ezt a kort és a velejáróit már meghaladtam, csak valahogy most nem tudtam ezt összeszedettebben leírni. A lényeg, hogy úgy érzem, hogy ahogy fejlődöm, egyre materialistább és cinikusabb leszek. És a szomorú az, hogy úgy érzem, hogy igazam van. Elsajátítom ezt a Doktor House-os világlátást, ami szerint mindenki esendő, gyarló lény, aki alapvetően önmagára gondol, az önzetlenség is csak burkolt egoizmus, az egymás szeretése is csak feltételhez kötött, kétoldalú szerződés, amiben a felek addig szeretik a másikat, amíg a másik is őket. És ez a világnézet úgy érzem, elront bennem mindent. Volt idő, amikor még úgy éreztem, van, amit nem szabad górcső alá venni és kielemezni. Hogy van, ami úgy szép, (pl. szülő-gyerek viszony), hogy nem kérdőjelezem meg. Ma már viszont semmi nem szent. A rokonaimat, szüleimet ugyanúgy elemzem, mint magamat. (Magamat a legtöbbet). És csak ezeket a rém egyszerű egyenleteket látom mindenhol.
És lehet, hogy túl sokat vagyok egyedül, túlságosan unatkozom, hogy egy aktív élet feledtetné velem mindezt... de attól MINDE MÉG IGAZ LENNE. Ez az igazság.
Fog ez még változni, vagy mindig ilyen megkeseredett leszek?
válasza:Ilyen ez. Belénk van kódolva. Evolúció miatt. Ugye azok jegyeit örököltük, akik a múltban életben tudtak maradni. De például azok is növelték a túlélő esélyüket, akik csapatban gondolkodtak, ezért az összetartás és a mások segítése is belénk van kódolva. Úgy fogalmaznám pontosan, hogy örömérzetet ad mások segítése. Még akkor is ha nem várunk vissza semmit. Örömöt, büszkeséget és megelégedettséget okoz már az is, hogy képesek voltunk segíteni. Ilyen értelemben önző dolognak is lehetne nevezni a mások segítését, de szerintem az túlzás lenne. Inkább úgy kell felfogni, mint egy olyan dolgot, amin mindkét fél nyer. Még akkor is, ha nem fizetik vissza a jótettet.
Ez mindig is így volt, igazából egy illúzió dőlt le benned. Közelebb kerültél az igazsághoz, de szerintem átestél a ló túlsó oldalára. A fent leírtak nem jelentik azt egyáltalán, hogy az ember egy önző állat. Miért baj az, ha az embernek örömet okoz más megsegítése? Inkább örülnél, hogy így van, mert ha nem okozna, akkor tényleg a kutya se segítene senki máson, akkor tényleg egy rohadt világban élnénk.
"Inkább örülnél, hogy így van, mert ha nem okozna, akkor tényleg a kutya se segítene senki máson, akkor tényleg egy rohadt világban élnénk."
Miért, nem abban élünk? Te is, én is és mindenki más tudatában vagyunk, hogy ezekben a percekben is halnak éhen emberek kevésbé szerencsés sorsú országokban. Minden nap elhaladunk koldusok, hajléktalanok mellett. Néha eltűnődöm azon, hogy mi az igazi jóság. Szerintem annak, aki ezt már olyan tisztán látja, mint én, az lenne az, hogy minden rendelkezésére álló eszközt bevet annak érdekében, hogy megmentse más életét. Én mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a végső gonoszság - az apátia. Az érdektelenség. Mint ahogy a mondás is tartja: "a rossz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jók ne tegyenek semmit".
válasza:Nem abban élünk. Nagyon sokat javult az emberi életszínvonal akár már az elmúlt száz évben. Itt láthatod az éhség trendet:
Egyébként nem könnyű dolog háború sújtotta övezetekben az embereken segíteni, de sokan dolgoznak rajta ebben a pillanatban is.
"minden rendelkezésére álló eszközt bevet annak érdekében, hogy megmentse más életét"
Nyilván ha olyan a helyzet, mindenki segítene a másikon. De gondolj bele például ebbe. Afrikában miért csinál a legtöbb ember több tíz gyereket, mikor egy párat is nehezen tart el? Lehet én is szeretnék gyereket, de nem csinálok, amíg nem biztos a karrierem. Minek adnám fel az eddigi életem során a munkámból összeszedett dolgaimat, hogy megsegítsem a másik embert, aki felelőtlen volt saját magával és a gyerekeivel szemben?
"Afrikában miért csinál a legtöbb ember több tíz gyereket, mikor egy párat is nehezen tart el? "
Egyrészt nem tudom, hogy ez valóban így van-e (van ugyebár egy ilyen közhely, de valószínűleg ott is mérséklődnek a dolgok, meg nyilván országonként változik a trend), másrészt a több tíz az nyilvánvalóan túlzás, harmadrészt meg a szociológiából ismert tény, hogy alacsonyabb fejlettségű helyeken az emberek több gyereket vállalnak, mert egy szegény embernek a gyerek potenciális munkaerő, magyarán befektetés. Így volt ez régen nálunk is, de ma már szerintem ez Afrikában is változik.
válasza:Itt az éves növekedési ráta:
A hajléktalanokra visszatérve pedig: Ne az én feladatom legyen már mindenkinek a megsegítése. Nincs kedvem a saját életem munkáját beáldozni valaki más hibájából vagy hülyeségéből eredő rossz helyzetének javítására, mikor lehet úgyis csak elissza azt is. Nem mondom, hogy minden hajléktalan saját maga tehet róla, de azért ők sem szegény ártatlan párák mind.
válasza:Minnél többet látsz ebből az agymosott ELIT általi világból, annál jobban érzed, hogy a társadalomban nem tud a normális, emberi boldogsággal rendelkező lélek kiteljesedni
Nézd meg David Icke : Ébred már az oroszlán c. youtube videot és mindent megértesz ! Nem viccelek. 150 I.Q-m van a Mensa tesztje alapján és fizikus vagyok. Nézd meg ezt a videosorozatot egyszer az életedbe és a szívedre hallgass, ne azokra akik ide írnak többnyire !
válasza: válasza:Most gondold el kérdező, hogy azért mert ezekben a háttérhatalom irreálisan magas manipulatív hatásáról szóló elméletekben hiszek, amelyet nem mellesleg svájci, matematikusok és informatikusok bizonyítottak be, ez alapján ne mondjad, hogy ostoba vagyok.
Hiszen maga az értelmi képesség ami egyedül meghatározza az ember értelmét :). Nem az, hogy mit gondol a világról.
"Most gondold el kérdező, hogy azért mert ezekben a háttérhatalom irreálisan magas manipulatív hatásáról szóló elméletekben hiszek, amelyet nem mellesleg svájci, matematikusok és informatikusok bizonyítottak be, ez alapján ne mondjad, hogy ostoba vagyok."
Nem csak ez alapján mondom, hanem pl. a vesszőhasználatod is ügyetlen, logikátlan gondolkodásra utal. De nálam amúgy eléggé leszerepel az, aki összeesküvéselméletekben hisz. Bocs, de nem nézem végig, sültbaromság, ez látszik rajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!