Miért lelkesedtek Európa népei az első világháború előtt a háborúért beleértve az értelmiségeiket is? Nem gondoltak bele, hogy mivel jár egy háború? Ennyire naivak voltak?

A háboró tulajdonképpen egy teljesenen bevett konfliktuskezelési forma volt. Katonák vívták katonákkal, persze a halál teljesen benne volt a pakliban, de a katonaság többé-kevésbé önkéntes volt, a dicsőségnek és bátorságnak magas társadalmi elfogadottsága volt, ergo aki túlélte, annak utána nem volt rossz dolga. Veszélyesnek veszélyes volt, de megérte a kockázatot. Ráadásul az általános gyerekszám olyan magas volt, hogy teljesen normális dolognak számított, ha egy-két férfi kockázatos vállalkozásra adta a fejét, annyival is kevesebb az öröklési probléma.

Ne feledd, hogy a háborút lovagiassági szabályok figyelembevételével, csatatéren vívták, a civil lakosság sokkal kevésbé szenvedte meg, mint később.

Ennek vetett véget az első, majd még sokkal inkább a második világháború. Az első világháború egy agyatlan és véres állóhborúvá fajult, olyan újfajta fegyverekkel, mint például a harci gázok. Hatalmas sokkot jelentett az akkori világra nézve. A második világháborúban pedig már a civil lakosség egyértelmű támadásával visszavonhatatlanul vége szakadt annak, hogy a háború a katonák ügye.

Igen, a 16-17. század háborúi valóban brutálisak voltak. Ez azért volt így, mert azokat a háborúkat nem reguláris seregek vívták, hanem zsoldosseregek, akik alig kaptak fizetést, gyakorlatilag a saját szakállukra háborúztak, és az idegen földön való háborúzást úgy tekintették, hogy jól megszedhetikik magukat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha tavasszal indult egy hadjárat, akkor a császár emberei járták a vidékeket és kocsmában, egyéb helyeken felfogadtak ebből élő zsoldosokat. Idény végén, ősszel pedig ezek a zsoldosok szépen hazamentek. Tehát nem voltak állandó, állami hadseregek, hanem idénymunkát vállaló, pénzért katonáskodó emberek, akik sokszor a parancsokat sem teljesítették (főleg, ha nem kapták meg a megígért zsoldot), és ilyenkor egyszerűen elkezdtek fütyülni a megbízóikra, és saját szakállukra kezdték rabolni azt a területet, ahol voltak. Pl. voltak olyan csaták, amik azért vesztek el, mert a zsoldosok egyszerűen szétoszlottak és fosztogatni kezdtek és nem törődtek az ellenséggel... (pl. mezőkeresztesi csata). Vagy pl. volt olyan, hogy katolikus zsoldosok (!) kirabolták Róma városát, a pápa városát (azt hiszem 1525-26-ban), mert nem kaptak zsoldot... És voltak olyan dolgok, hogy még a magyar hadak magyar földeket is pusztítottak, pl. a hajdúk ha más magyar vidéken jártak a szülőföldjükön kívül, azokat a vidékeket fosztogatandó, kiraboldandó vidékeknek nézték. Tehát olyanok voltak mint az ellenségek. Ezért valóban, egy-egy háború egész vidékek lakosságát irtotta ki a szó szoros értelemben (a harmincéves háborúban is Németországban ez történt...).

Ez a helyzet viszont a 18-19. században jelentősen megváltozott, mert a hadászat is átalakult. Az abszolút államok, majd a polgári államok ugyanis már nem magukért harcoló zsoldoskatonákat alkalmaztak, hanem reguláris hadakat. Ezek a katonák kiképzést kaptak, egyenruhát viseltek, szigorú fegyelem vonatkozott rájuk, az ellátásukat, zsoldjukat, utánpótlási vonalakat pedig a hátország biztosította. Ezért a 19. században már nem úgy működött a hadászat, hogy a seregek kirabolták az adott vidéket. Sőt, szigorú parancsok voltak, hogy ne bántsák az ellenség hátországát, mert ezzel úgyis csak magának ártana a támadó hadsereg, mert ellenük partizánakciók bontakoznának ki, amik elvághatják az utánpótlási vonalakat. Szóval Napóleon háborúi, a szabadságmozgalmak, a forradalmak háborúi, az olasz egységesítés, a német egységesítés háborúi, a német-francia 1870-71-es háború az már egészen más háború volt, a hátország gyakorlatilag nem nagyon érezte meg a bőrén, mert ezek a katonák dolgai voltak.

Na jó, persze, voltak biztosan visszaélések, és rengeteg kivételt lehetne mondani, mert biztosan inzultálták a helyi lakosságot elég sokszor. De mégis, nagyságrendileg jelentősen kevesebb inzultus élte a helyi lakosokat, mint a korábbi évszázadokban. Reguláris hadseregek a 19. században ugyanis helyi lakosokat nem öltek meg, falvakat nem irtottak ki, ha rekviráltak is, ahhoz is csak a legvégső esetben folyamodtak (persze lehet mondani ellenpéldákat, mert azért a magyar szabadságharcban is előfordultak a lakosokat sújtó incidensek, de ezeket legtöbbször pl. román népfelkelők, azaz nem reguláris hadak vitték végbe).

Az első világháború azonban gyökeresen megváltoztatta ezt az egészet. Mert amíg a 19. századig csak néhány százezer katona vett részt egy-egy hadjáratban, addig az első világháborúban milliós embertömegek harcoltak egymás ellen! Ezt már a hátország is megérezte, sokkal jobban mgszenvedték a háborút, otthon sem lehetett enni, elértéktelenedett a pénz stb. Az évekig elhúzódó háború és szenvedés kegyetlenné tette a katonákat, és az ő kegyetlenségüket az ellenséges hátország is eléggé megszenvedte. Szóval brutális volt a hátország számára is az első világháború! Sokszor a bombázások, lövöldözések a polgári lakosságot is sújtották, mert nem vették figyelembe a civileket, így több millió volt a polgári lakosság halálozási száma is.

És egyébként is, a 19. századhoz képest olyan technikai fejlődés ment végbe 1914-ig, ami teljesen átalakította a háború arculatát, folyamatát - míg korábban lovasrohamok, szuronyrohamok döntötték el leginkább, azaz mobilabb, gyorsabb lefolyású volt egy-egy háború, néhány hónapig tartott csak és a polgári lakosságot nem igazán érintette - addig az első világháború az állóháborúkról szólt, a tömeges mészárlásról, bombázásokról, anyagi és emberi mértéktelen beáldozásokról, éhezésekről, inflációról, gazdasági összeomlásokról, és hosszú-hosszú évek végeláthatatlan szenvedéséről. Össze sem lehet hasonlítani a korábbi évszázadok háborúival!

És nem, nem gondoltak bele, hogy ez lesz. 1914-ben még azzal áltatta magát minden fél, hogy karácsonyra hazatérnek, mert azt hitték, olyan lesz, mint régen. De nem, nem olyan volt. Ezt a lövészárok-háborút senki nem látta előre, és nem is láthatta.

Nem mindenki lelkesedett, ezt nem lehet mondani, de hatalmas kampányt szerveztek, így akinek nem tetszett, az sem merte kimondani a véleményét. A szocialisták mindenhol próbáltak háborúellenes propagandát kifejteni, de befogták a szájukat, hazafiatlannak, vagy hazaárulónak minősítve a kritikus hozzáállást.

Egyébként a háborúk mindig meggyötörték a lakosságot is, egy rövid korszakot kivéve. Nagy Frigyes azt mondta, hogy a polgárnak észre sem kell vennie, hogy háború van, ekkor tényleg csak hivatásosak űzik és művészi módon, bekerítésekkel, hadmozdulatokkal operálva, a felesleges áldozatokat elkerülve. Ekkor a vallási türelmetlenség már elmúlt, a politikai meg még nem jött el, ezért volt lehetséges a viszonylagosan emberséges hadakozás.

Az első világháború előtt is voltak már jelek a lőfegyverek ütőerejének borzalmas fejlődésére, például Gettysburgnál, de senki nem gondolta volna, hová jutott a technikai fejlődés. Az ismétlőfegyverek, a nagy hatótávolságú tűzérség, a mindent letaroló géppuska azt eredményezte, hogy a céltábla harcolt a gölyókkal és az elavult szuronyrohamok vérfürdőket eredményeztek. Némelyik ezred, zászlóalj teljes ütközetállománya tíz, tizenötször is kicserélődött, így az is hamar észrevette, miről is van szó, aki kezdetben hagyta magát fellelkesíteni, de az óvatosabbak is csak haladékot kaptak, mert az önkéntességet hamarosan kényszersorozás váltotta fel.

Nem voltak naívak, csak éppen nem sejtették, hogy az elavult harcászati módszerekkel a biztos halálba fogják őket küldeni.

Ha megnézzük az eddigi háborúkat, akkor miből álltak: felállítottak egy hadsereget, volt egy csata és többnyire a győztes megnyert a háborút is.

Erre számítottak 14-ben is. Sok még ki nem próbált, modern fegyverekkel rendelkeztek: géppuskák, tüzérség stb. Mindenki azt hitte, hogy lesz egy nagy, minden eddiginél hatalmasabb csata és aki azt megnyeri, megnyeri a háborút is. Csak hát a védelem erejét is erősítették ezek az új fegyverek és hamarosan azon kapták magukat, hogy beásta magát mindenki és nem mozdul a front.

Senki sem számított erre. A németek egyrészt azért voltak ilyen sikeresek, mert a franciák csak támadásra képezték ki a seregeiket, védekezésre nem.

Továbbá pedig egy ilyen "mire a falevelek lehullanak" lezajlású háború nem lett volna "nagy ár" a régi ellenségek legyőzéséért, új világrendért és hasonlókért.

Talán nem is lelkesedtek.. Itt van egy érdekes cikk:

[link]

Több szempontból is:

- Ahogy már írták a háborút rövidnek, problémamentesnek állították be ("karácsonyra otthon leszünk")

- a nemzetállamok fénykorában sokkal nagyobb dicsőséget jelentett védeni a hazát, vagy éppen hódítani a dicsőségére.

- egyszerűen természetesebbnek vették az emberek, hogy mennek, háborúznak, aztán vagy visszajönnek, vagy nem. Akkoriban azért összességében még sokkal inkább velejárója volt a halál a mindennapoknak, magas gyerekhalandóság, alacsonyabb várható életkor.

- és ami a legfontosabb: a fényképezés gyerekcipőben járt, mozgókép dettó. a harctéri tudósítás, mint fogalom kb nem létezett.

Ezért az emberekben egyfajta eszménykép élt "dicsőséges" háborúról, amit maximum leírásokban újságokban olvastak, ahol pedig csupa olyat írtak, ami erősítette ezt a képet.

(az első fotósok az I vh során jelentek meg a harctereken, de a kezdetleges technológia miatt inkább csak állóképeket, csata elötti pózolásokat tudtak fotózni, sőt a hatalom kifejezetten tiltotta, hogy megörökítsék a rombolást, szenvedést vagy bármit ami belerondítana a háború idealizált képébe. nem véletlen, hogy az első vh-ról sokkal kevesebb naturalista kép létezik, mint a II-ról)